17. ford.: Bábonymegyer - Fonyód 1-1 (1-0) |
Kristóf György |
2011.03.18. 18:20 |
|
Minden kezdet nehéz, szokták mondani. Hát még egy olyan talajú pályán, mint a bábonyi. Nem megbántva a hazaiakat, de egyszerűen "félelmetes" amilyen állapotban van a kis mocsaras, futballra abszolút alkalmatlan terület. Mindenesetre ezen kellett játszanunk. Persze lehet ezt kifogásnak nevezni, de azért a bunkerfoci - ami minket abszolút nem jellemez - távol áll tőlünk. Így csak a küzdésben bízhattunk, na meg abban, hogy az erőnk nem hagy el minket.
Mindig parázs meccseket játszunk Horváth István csapatával, ezúttal sem volt ez másként. Gyakorlatilag a kapujukhoz szorítottuk ellenfelünket. Taktikus, fegyelmezett játékkal akár több góllal is vezethettünk volna, de nem sikerült a kapuba találni. Illetve sikerült, csak nem nekünk, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Egy kósza felívelés után került a kapunkba a labda. A szünetben nem is lehetett mit mondnai, mert a játék - még ezen a rossz talajon is - megvolt, csak a helyzetkihasználásunk volt gyatra.
A fordulás után aztán kijött a két csapat közti erőkülönbség, és folyamatos nyomás alá helyeztük a hazaiakat. Nagy nehezen sikerült egyenlíteni, Vecsera Zsolti csapott le egy már a kapuba tartó labdára és kiegyenlített. Ugyan még volt idő arra, hogy akár a győzelmet is megszerezzük, de sajnos újabb gólt már nem sikerült szerezni, így egy ponttal távoztunk Bábonymegyerről! Becsüljük meg nagyon! Hajrá Fonyód!
|
 |
Fonyód - Balatonboglár 3-2 (2-0) |
Kristóf György |
2010.11.24. 10:20 |
Egy idegenbeli győzelemnek akkor van még nagyobb jelentősége, ha az azt követő hazai mérkőzést meg tudja nyerni a csapat. Ez, na meg a középmezőnyhöz való tartozás volt a tétje a szomszédvári derbinek. A Balatonboglár méretes zakóval lepte meg a Balatonföldvárt, így magabiztosan érkezhettek Fonyódra, ahol az elmúlt években mindig vérre menő, igazán izgalmas csatákban lehetett részük. Na meg persze nekünk, fonyódiaknak is.
Fenyvesi Flóri múlt héten mutatott nagyszerű játékát ezúttal nem tudta folytatni, hiszen begyűjtötte ötödik sárga lapját, így csak a lelátóról figyelhette az eseményeket. Például azt, hogy Bogdán Krisztián - sokadszorra a bogláriak ellen - óriási góllal megszerezte a vezetést. A tizenhatos sarkától kicsit beljebb, nagyjából 18 méterről a bal felső pipába vágta a labdát. A már említett Fenyvesi helyén ezúttal Erdei játszott, a középpályán pedig visszatért Molnár Ákos, aki Balatonberényben nem játszhatott sárga lapos eltiltása miatt.
A védelemben sok változás történt, Borbély helyét Domján vette át a védelem jobb oldalán, és Keöves Andris is bekerült ezúttal a kezdőbe, masszívabbá váltunk tehát középen, míg a kapuban ugyanolyan nagyszerűen állta a rohamokat Pernecz, mint ahogy tette azt az elmúlt időszakban. Veszélyes szabadrúgások, felívelések, távoli lövések sem fogtak ki kapusunkon, ami erőt adott a támadásépítéshez. Az egyre veszélyesebbek pontrúgásainkból, és szögleteinkből sokszor szereztünk gólt az elmúlt mérkőzéseken, és szerencsére ezúttal sem maradt el a "kornertalálat". Kristóf Gyuri ívelt nagyszerűen az ötös előterébe, Erdei Barna még jobban érkezett, és megduplázta az előnyt.
A szünet után, ugyanúgy mint Balatonberényben, megváltozott a játék képe, és kezdett magára találni az ellenfél. Egy pontrúgás után szépíteni tudtak, majd egy jogosan megítélt büntetőből, akár egyenlíthettek volna a vendégek, de Takács a jobb oldali kapufát találta el. Ez sem szegte kedvét Szabó Roli csapatának, és egy figyelmetlenség után Kalász egyenlített. Tíz perc volt már csak vissza a találkozóból, így kezdődhetett minden a legelejéről. A már említett pontrúgásaink továbbra is veszélyesek voltak, és a 92. percben, Molnár szögletét Kovács Milán először a védőjébe fejelte, majd a felperdült labda másodszor már a lécre "fejelődött", hogy aztán a gólvonalon túl pattanjon le, és beállítsa a 3-2-es, rendkívül fontos végeredményt.
Ezzel a találkozóval véget ért az őszi szezon, viszont ha az időjárás is úgy gondolja, akkor a tavaszra tervezett Szőlősgyörök elleni találkozó, még a hétvégén meg lesz rendezve. Ha azon is sikerülne nyerni, akkor elmondhatjuk, hogy a sok sérült és hiányzó ellenére, ami a bajnokság folyamán jellemezte a csapatot, sikerült egy tisztességes eredményt elérni, és a középmezőnyben végezni. Hajrá Fonyód!
|
|
Balatonberény - Fonyód 1-3 (1-3) |
Kristóf György |
2010.11.24. 09:50 |
Bár a Ságvár elleni vereség kicsit megfogta a csapatot, az elmúlt hetekben mutatott játék és összetartás bizony arra engedett következtetni, hogy akár meglepetést is szerezhetünk Balatonberényben. A mérkőzés egyértelmű esélyese volt a házigazda, de nem feltétlenül fogadtak volna semleges szurkolók sem sima 1-est a képzeletbeli tipposzlopon.
A kétkedőknek - már, aki nem bízott a berényi sikerben - lett igazuk, hiszen egy nagyszerű első félidőt produkáltunk, amivel gyakorlatilag eldöntöttük a három pont sorsát. Rögtön a mérkőzés elején megszereztük a vezetést, ami a kissé másnapos berényieket összezavarta. Dancs Norbi sokadszor érkezett elentmondást nem tűrően a kapu előterébe egy szögletet követően, és nagyszerű mozdulattal talpalt a hosszú sarokba. Nem álltunk le, és egy labdaszerzést követően Fenyvesi elé került a játékszer, aki két védőt maga mögé utasítva, eldőlve, gyönyörűen passzolt a jobb alsó sarokba. Két gólos volt már az előnyünk.
Hogy ne legyünk teljesen nyugodtak, arról egy jól kivitelezett szöglet gondoskodott, és a kissé enerváltan futballozó Kiss Péter helyét felváltó játékos első labdaérintésre fejelt Pernecz kapujába. Egy gólosra csökkent az előnyünk, de ez sem zavarta össze a csapatot. Stabilan védekeztünk, teret nem hagyva a berényiek gyors csatárának, és a kontrákban bízva mentünk előre. Egy csapatként működtünk, amire hosszú idő óta nem volt példa. Egy jobb oldali akció után ismét Fenyvesi elé került a játékszer, akit ugyancsak nem tudtak szerelni a hazai védők, és ezúttal a rövid sarokba célzó csatárunk góljával újra két gólos előnyre tettünk szert. Azt szokták mondani, a szünet előtt jön a legjobban a gól - már a gólszerző csapat szempontjából -, jelentjük, a találatot követően nem sokkal le is fújta az első játékrészt a játékvezető.
A fordulás után egyértelműen a védekezésre helyeződött a hangsúly, bár hozzá kell tennünk, ez abszolút nem volt tudatos. Balogh Béla csapata ekkor igencsak feljebb tolta a védekezést, és hibára próbálták kényszeríteni hátsó sorunkat az állandó felívelgetéssel. A lábak nem remegtek meg, szilárdan tartottuk a két gólos előnyünket, és egy-egy óriási helyzetet elpuskázva már arra is gondolhattunk, hogy a hazaiak ezen a találkozón már nem találnak a kapunkba. Vecsera Zsolti előtt közben óriási lehetőség adódott, egy kicsit talán elkapkodott lövése elkerülte a kaput. A hajrában a hazaiak egyetlen gólját szerző játékosát kiállította a játékvezető, melyet a hazai szurkolók és sportvezetők nehezen tudtak feldolgozni. Talán a játékossal kellett volna elbeszélgetni, hogy a földön fekvő ellenfelét nem szerencsés leköpni. Teljesen jogosan mutatták fel neki a piros lapot. Mi pedig teljesen megérdemelt győzelmet szereztünk, ami azt is jelenti, hogy a középcsapatok első feléhez sikerült felzárkózni. Legközelebb a szomszéd Balatonboglár látogat Fonyódra, nem kisebb izgalmak várnak tehát Koszics Károly legénységére...
|
|
Fonyód - Ságvár 2-4 (0-4) |
Kristóf György |
2010.11.09. 09:29 |
Amikor a listavezető látogat egy csapathoz, akkor általában nagy szokott lenni a várakozás. Kivéve talán a kiesés ellen küzdő csapatokat, ott inkább rettegni szoktak a bajnoki címre is esélyes gárdáktól. Ezúttal nem kellett túlságosan aggódnunk, hiszen a Balatonszentgyörgy elleni győzelemmel kicsit megnyugodhattunk, így jöhetett volna egy igazán jó kis ütközet a Ságvár ellen...
A feltételes mód azonban nem változik, hiszen a vendégek már az első félidőben négy gólos előnyre tettek szert. Gyakorlatilag négyszer kerültek a kapunk közelébe, amiből négy gólt szereztek. Az indiszponált védekezésünk olyan hibákat vétett, amiket még egy gyengébb játékerőt képviselő csapat ellen sem szabad, nemhogy a listavezető ellen. Duli Zsolték ki is használták ezeket a kihagyásokat, és magabiztosan futballozhattak a fodulást követően.
Hogy a nagy különbség, vagy a fáradtság okozta-e a zavart Vida András csapatánál, nem tudni, mindenestre sikerült szépíteni, és korrigálni az eredményen. Sokkal jobban játszottunk a fordulást követően, és Fenyvesi két góljával kicsit talán szebbé tettük az amúgy igen arcpirító eredményt. Sőt, ha kicsit jobban koncentrálunk, talán szorosabbá is tehettük volna a találkozót, igaz, a vendégek már nem nagyon erőltették meg magukat biztos vezetésük tudatában.
A következő két mérkőzésen jó lenne 4 pontot szerezni, és akkor a lehető legnyugodtabban várhatnánk a tavaszt. Illetve ott van még a Szőlősgyörök elleni hazai - előre hozott - találkozó. Ha ezeken a találkozókon a legjobbat tudjuk kihozni magunkból, akkor a kitűzött célt is sokkal nyugodtabban el lehetne érni. Hajrá Fonyód!
|
|
Balatonszentgyörgy - Fonyód 3-4 (2-3) |
Kristóf György |
2010.11.04. 09:36 |
Nem nagyon emlékszem olyan szentgyörgyi kirándulásra, ami ne lett volna izgalmakkal teli, akár sorsfordító, bajnokságot eldöntő, vagy éppen a kiesés ellen vívott harc szempontjából fontos. Ezúttal azonban nyugodtan készülhettünk, mivel a hazaiak a kiesés elkerülése ellen vívnak harcot, míg mi egy győzelemmel a tarsolyunkban utaztunk a Balaton majdnem "legdélnyugatabbi" csücskére. Hosszú idő után végre volt cserejátékos a padon a szakmai stáb mellett, egy-két kulcsjátékos (? :) ) is visszatért, ezáltal a szokott bizonytalanság talán elkerülte a csapatot.
Három csatárral kezdtünk! A középpályásoknak ehhez azonban sokkal több energiát kellett mozgósítani, már amennyire tudtak, hiszen a védekezésben és a támadásban sokkal több szerep hárult Molnár Ákosékra. Nos jelentjük, ez az elképzelés egy darabig kiválóan működött, hiszen Dancs góljával megszereztük a vezetést a roppant indiszponáltan játszó szentgyörgyi védelem aszisztálásának köszönhetően. Hogy ne nyugodjunk meg teljesen, arról Vígh Robin gondoskodott, aki a jogosan megítélt büntetőt vágta Pernecz hálójába (1-1).
A szokottal ellentétben nem estünk össze, hanem egyre jobban átvettük a játék irányítását, és Fenyvesi valamint Dancs második (!) góljával két gólosra növeltük az előnyt. Apropó Dancs Norbi. Hosszú pihenő után - mint tudjuk a Balatonföldvár ellen kapott piros lapja miatt eltiltását töltötte - újra játékra jelentkezett, és bizony egy cseppet sem látszott a kihagyás, csupaszív - néha talán túlbuzgó - játékával sok terhet levett csapattársai válláról., már ameddig bírta erővel... Az, hogy két gólt rúgott, legyen az ellenfél kritikája...
Az izgalmak azonban csak ezután következtek. A nagyobbnál nagyobb helyzeteket is sikerült kihasználatlanul hagyni, így a hazaiak erőre kaptak. Az első félidőben szépítettek, majd a fordulás után ki is egyenlítettek. Veszekedés, értetlenkedés, sorozatos hibák, nagyjából ezek jellemezték a csapat játékát, már ami a támadásokat illeti. Hátul nagyjából stabilak voltunk, egyedül a kontrákkal nem tudtunk mit kezdeni, amikor elöl hamar elveszítettük a labdát. Hogy hogyan lehet ekkora arculatváltozást megélni kilencven perc alatt? Arra talán magyarázatot adhat az elmúlt hetek, hónapok felemás, de inkább gyatra szereplése. Talán emiatt volt a túlzott kapkodás és felesleges idegeskedés.
Szerencsére ezen is sikerült túl lépni - sokadik arculatváltás - és egy csodálatos passz után Bogdán Krisztián csendesítette el ismét - emlékezzünk csak a két évvel ezelőtti bajnokságra - a hazai szurkolókat, és a csapat negyedik, egyben győztes gólját megszerezve beállította a végeredményt. Ha sikerül ezt a küzdeni tudást és a harmadik gólig mutatott egységet átmenteni a Ságvár elleni hazai mérkőzésre, akkor talán lehet keresni valónk a listavezető ellen is. Ha nem, akkor nagy bajban leszünk... Hajrá Fonyód!
|
|
Fonyód - Balatoni Vasas 2-1 (2-1) |
Kristóf György |
2010.10.24. 20:14 |
Már az ízére sem emlékeztünk. Jó ideje csak sóvárogva figyeltük, ahogy a csapatok sorra elmennek mellettünk, mi meg csak csúszunk le a tabellán. Annyi szenvedés, kesergés, szégyenítő vereség után végre sikerült nyerni, hazai pályán szereztünk újabb három pontot a Balatoni Vasas ellen.
Bosszantó hibák, koncentráció hiány. Sorolhatnánk a hibákat, de ezúttal nem tesszük. Hogy miért? Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy teljesen mindegy hogyan, milyen csúnyán, csak nyerjünk. Hát most nyertünk! Hogyan? Azt inkább hagyjuk... De most nem is ez a fontos, hanem az, hogy újabb három ponttal gyarapodtunk. Jobban kellett ez a győzelem, mint az éhezőnek egy falat kenyér. Kissé hitehagyott csapatunk önbizalommal aligha volt felvértezve az elmúlt időszakban, így teljesen nyugodtan mondhatjuk, a legjobbkor jött a siker. Kicsit talán összerázódik a társaság. Megízleltük újra a győzelmet, reméljük hogy nem csak egy alkalom volt, és csak hosszú idő után fogunk majd újra ilyen és ehhez hasonló élményben részesülni.
Kitartó szurkolóink igazán megérdemelték már ezt a győzelmet. Bár az is igaz, hogy nagyobb izgalmak voltak, mint egy "Megasztár döntőn", amikor eldől, hogy ki esik ki az adott napi küzdelmek után. Volt itt minden. Lesgyanús helyzetek, ziccerek, óriási kapusbravúrok, bírói tévedések, kakaskodások, és hibák, hibák, hibák. Utóbbiból rengeteg. Ennyi ziccert, amennyit ezen a mérkőzésen kihagytunk, egy bajnokság alatt is sok volna, nemhogy egy mérkőzésen. De most ne is törődjünk ezzel, örüljünk, és készüljünk a Balatonszentgyörgy elleni túrára, mert az sem lesz sétagalopp, akármennyire is gyengén szerepel manapság az egykor a bajnoki címért is küzdő egyesület. Hiányzóink is kezdenek visszatérni, eltiltásuk ugyanis lejárt. Ha egy ugyanilyen gyenge meccsen, ugyanilyen gyenge játékkal megszerezzük a három pontot, már most aláírnánk, hiszen senkit sem érdekel hogyan, csak legyen meg a győzelem...
|
|
Bálványos - Fonyód 3-2 (0-1) |
Kristóf György |
2010.10.18. 16:35 |
Koszics Károly mondta azt a Zamárdi elleni mérkőzést követően, hogy ennél már nem lehet lejjebb süllyedni. Sajnos tévedett. Az öreglaki pofon (6-1-re kaptunk ki) után Bálványoson sem sikerült talpra állni, bár a mérkőzés egyes szakaszaiban voltak bíztató jelek. Ezek azonban a lelkes hazaiaknak "köszönhetően" nem voltak elegendőek ahhoz, hogy ponttal, vagy pontokkal távozzunk a csendes kis somogyi faluból. Alig jöttünk össze tizenegyen a találkozóra, kiállítások, sérülések sora súlytja a csapatot. Mi ez, ha nem balszerencsesorozat...
Pedig nem kezdődött rosszul a találkozó. Már a második percben megszerezhettük volna a vezetést, Fenyvesi beadását Domján fejelte fölé óriási helyzetben. Szerencsére nem sokkal később már nem hibáztunk, Fenyvesi lövését nem tudta hárítani a hazai kapus, megszereztük tehát a vezetést. Amit akár növelhettünk volna, de Molnár fejesét hárította a jól védő hazai portás. Óriási ziccer volt, Bogdán Krisztián gyönyörűen csavarta középre a labdát, kár, hogy a befejezés nem sikerült. Nem sokkal később ugyancsak Domján Milán került helyzetbe - ezúttal kissé szokatlan szerepkörben, a középpálya jobb oldalán játszott -, lövését újfent védte a hazai kapus. Több góllal is vezethettünk volna, de a koncentrálás a befejezéseknél hiányzott, így az előnyünket nem sikerült növelni. Sőt! A Bálványos kezdett kilábalni a kezdeti nehézségekből, és csak Mercz Laci bravúrjának köszönhettük, hogy nem vonultunk döntetlennel az öltözőbe. Apropó Mercz Laci. Mint azt bizonyára sokan tudjuk, középpályásunk térdproblémákkal küszködük, kapus soha életében nem volt még, ezért is példaértékű, hogy megfogyatkozott csapatunkat kisegítve elvállalta, hogy beáll a nála jóval nagyobb "keret" közé, hogy rutinjával segítse védekezésünket. Tegyük gyorsan hozzá, kiválóan. Nem rajta múlott, hogy a második félidőben már nem az a harcosság jellemezte a csapatot, ami az elsőben az előnyt megszerezte.
A hazai - talán nem nagy merészség azt állítani, hogy rendkívül fura értelmiségi szinttel rendelkező - nézők egyértelműen nyomást gyakoroltak a játékvezetők működésére, főleg az aszisztens járt közel a tűzhöz, akit a második gólunknál mjdnem meglincseltek. Hogy les volt-e Fenyvesi gólja, azt nem tudni, mindenestre Konczlik sporttárs megadta a találatot, amivel újra átvettük a vezetést. Újra? Na igen, mivel az 59. percben egyenlítettek a hazaiak, egy óriási fegyelemezetlenségből.
A kisebb közjáték minket zavart meg elsősorban, a hazaiakat pedig felbőszítette, akik egyre jobban átvették az irányítást, és kihasználva védelmi megingásainkat előbb megint egyenlítettek, majd egy szabadrúgás kombináció után átvették a vezetést. A négy perc alatt kapott két gól sokkolta csapatunkat, amiből már nem sikerült talpra állni. Igaz, Bogdán Krisztián - a hazai játékosok véleménye szerint is - szabályos gólt szerzett nem sokkal a vége előtt, de a már említett aszisztens ezt lesnek ítélte, félve a hazai szurkolók haragjától, így az eredmény maradt 3-2, amivel a 12. helyre csúsztunk vissza a tabellán. Van-e ennél lejjebb? A következő mérkőzésen a Balatoni Vasas ellen kiderül...
|
|
Öreglak - Fonyód 6-1 (2-0) |
Kristóf György |
2010.10.18. 16:35 |
Öreglak ellen nem emlékszem, hogy játszottunk volna olyan meccset, amit ne vártunk volna felfokozott hangulatban. Nem csak azért, mert a két csapat nagyon jól ismeri egymást, hanem mert a közelmúltban volt fonyódi és öreglaki győzelem is, emellett a hazaiak mindig is nagy hangsúlyt fektettek a balaton parti ellenfelükkel szemben. Hogy ideális előjelek lettek volna a mérkőzést megeleőzően azt koránt sem állíthatjuk, mivel a Balatonföldvár elleni találkozón több játékosunk is a kiállítás sorsára jutott.
Többször léptünk már úgy pályára akutális ellenfelünkkel szemben, hogy nem a legerősebb összeállításban voltunk, mégis sikerült meglepetést okozni. Ezúttal is erre számítottunk, azonban pontszerzési szándékainkról hamar le kellett mondanunk, mivel a hazaiak, kihasználva a stabilnak aligha nevezhető védelmünk hibáit, két gólos előnnyel vonulhattak a 15 perces szünetre. Persze ettől még nem kellett volna feladni a mérkőzést, hiszen két gól az még nem a világ vége. Három már annál inkább, hát még a négy, vagy az öt, ne adj Isten a hat. Mindegyikből kijutott ezer sebből vérző csapatunknak...
Még egy jogos büntetőt sem tudtunk értékesíteni, így teljesen megérdemelten nyertek Kovács Károly tanítványai. Súlyos válságba került a csapat, de ezt már hetek óta sejteni lehetett. Hogy mi lehet a kiút? A győzelmek, és az, hogy a fejekben rend legyen. Túl sokat törődünk a másik hiábival, nem látjuk a fától az erdőt, és a bajt, ami akár már a következő mérkőzésen is előjöhet, jelen esetben az, hogy nem tudunk majd kiállni, mivel egyre csak fogy a csapat. Hogy ki ezért a felelős? Azon gondolkodjon el mindenki, vonja le a következtetéseket, és változtasson, mert - már sokadszor mondjuk - óriási bajba keveredünk... vagy már abban is vagyunk...
|
|
Fonyód - Balatonföldvár 0-2 (0-0) |
Kristóf György |
2010.10.08. 10:05 |
Zamárdi, 5-0-ás vereség, sárdagasztás, kilátástalan, elképzelés nélküli játék, egyéni hibák tömkelege. Nem nehéz megállapítani, milyen lelki állapotban várhattuk a Balatonföldvár elleni, lassan létfontosságú mérkőzést. A hiányzók egyre csak bővültek, a sok nehézség ellenére sikerült 11 embert csatasorba állítani. Részsiker.
Mert ami utána jött, az mindennek nevezhető, csak sikernek nem. Az eddig nyeretlen, sőt pontot sem szerző, abszolút utolsó Balatonföldvár 2-0-ás győzelmet aratott. És, hogy még mélyebbre süllyedjünk, elképesztő fegyelemzetelnségek után három játékost is kiállított a játékvezető, így a következő mérkőzésen - Öreglakon - még nem tudni ki lesz az a tizenegy ember, akik a kezdő sípszónál a pályán lesznek.
Gyakorlatilag örülhettünk, hogy már nem az első félidőben kerültünk hátrányba, hiszen a vendégek több alkalommal is csak a szerencsének köszönhetően nem szereztek gólt. Igaz, akadt nálunk is lehetőség. Bogdán Krisztián óriási ziccerben hibázott. Gyenge színvonalú találkozón inkább a mezőnyben folyt a játék, így nem volt meglepő, hogy a csapatok gól nélküli döntetlennel vonulhattak az öltözőkbe, hogy a fordulás előtt frissítsenek egy kicsit.
Na nem mindenkinek sikerült a frissítés, hiszen egy figyelmetlenség - vagy inkább meg nem értés - után előnybe kerültek a vendégek. Majd nem sokkal később emberelőnybe, hiszen egy kakaskodással kezdődő, majd verekedésbe torkolló eset után két játékosunkat is az öltözőbe vezényelte Benke sporttárs. Hogy ne unatkozzanak, a vendégektől is kiállított egy játékost - tegyük gyorsan hozzá, mindegyik jogos volt -, így kilenc emberrel folytattuk a találkozót. Nem sokáig, ugyanis Keöves Andris megkapta második sárga lapját, ami után kettős emberhátrányba kerültünk.
Ezelőtt is óriási volt a tanácstalanság, hiszen külső segítségre nem nagyon számíthattunk, kettős emberhátrányban meg csak futkároztunk a labda után. Sajnos ezt ki is használták a vendégek, és megszerezték első győzelmüket a bajnokságban. Ennyi.
|
|
7. forduló: Zamárdi - Fonyód 5-0 (2-0) |
Kristóf György |
2010.09.27. 10:48 |
Tüzesen süt le a nyári nap sugára... Sokan nem szeretünk ilyen időben futballozni. Hát még az ellenkezőjében. A vasárnapi, Zamárdi elleni összecsapáson rég nem látott, sárral, iszappal, és mindennel, ami a vízhez köthető talajjal fogadott minket a házigazda, az esős napokat követően. Érdemes lett volna átgondolni, hogy ilyen irreális viszonyok között le kellene-e játszani a mérkőzést, azonban Fellai István játékvezető játékra alkalmasnak találta a gyepet, így pontban 16.00-kor elkezdődhetett a találkozó.
Vagy inkább mondjuk úgy, sárdagasztás. A hazaiak kétség kívül jobban alkalmazkodtak a viszonyokhoz. Nem meglepő módon ellenünk jöttek össze először, így a több kulcsjátékost is nélkülöző csapatunknak nem volt könnyű dolga. A szokásos figyelmetlenség után kapott gól meg különösen megnehezítette ezer sebből vérző csapatunk dolgát. A folytatás sem úgy alakult, ahogy azt szerettük volna. Csak nagy nehézségek árán jutottunk át saját térfelünkről az ellenfél tizenhatosának közelébe, igazán nagy helyzetet nem is sikerült kidolgozni.
A küzdésre - sokak véleményével ellentétben - nem lehetett panasz, de a képességeink sajnos elmaradtak a hazaiakkal szemben. Molnár Ferenc és Sallai Tibor egymás után alakították ki a helyzeteket, amikből jöttek a gólok is. Talán joggal vetődött fel a kérdés, hogy mi volt a taktika alapja? Mi volt az, ami segíthetett volna a vereség elkerülése ellen? A választ már nem kapjuk meg. Mindenesetre talán jobban is felkészülhetnénk egy-egy találkozóra. A morálon sürgősen változtatni kell, mert ott találjuk magunkat, mint a tavalyi bajnokságban. Most még nem késő felébredni. Fura módon, talán ez a súlyos vereség segíthet abban, hogy az ébresztő ne késsen, és ideje lenne rádöbbenni, hogy a hibák egymásban keresése nem jelent megoldást a gondokra. Pont.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…