Koszics Károly mondta azt a Zamárdi elleni mérkőzést követően, hogy ennél már nem lehet lejjebb süllyedni. Sajnos tévedett. Az öreglaki pofon (6-1-re kaptunk ki) után Bálványoson sem sikerült talpra állni, bár a mérkőzés egyes szakaszaiban voltak bíztató jelek. Ezek azonban a lelkes hazaiaknak "köszönhetően" nem voltak elegendőek ahhoz, hogy ponttal, vagy pontokkal távozzunk a csendes kis somogyi faluból. Alig jöttünk össze tizenegyen a találkozóra, kiállítások, sérülések sora súlytja a csapatot. Mi ez, ha nem balszerencsesorozat...

Pedig nem kezdődött rosszul a találkozó. Már a második percben megszerezhettük volna a vezetést, Fenyvesi beadását Domján fejelte fölé óriási helyzetben. Szerencsére nem sokkal később már nem hibáztunk, Fenyvesi lövését nem tudta hárítani a hazai kapus, megszereztük tehát a vezetést. Amit akár növelhettünk volna, de Molnár fejesét hárította a jól védő hazai portás. Óriási ziccer volt, Bogdán Krisztián gyönyörűen csavarta középre a labdát, kár, hogy a befejezés nem sikerült. Nem sokkal később ugyancsak Domján Milán került helyzetbe - ezúttal kissé szokatlan szerepkörben, a középpálya jobb oldalán játszott -, lövését újfent védte a hazai kapus. Több góllal is vezethettünk volna, de a koncentrálás a befejezéseknél hiányzott, így az előnyünket nem sikerült növelni. Sőt! A Bálványos kezdett kilábalni a kezdeti nehézségekből, és csak Mercz Laci bravúrjának köszönhettük, hogy nem vonultunk döntetlennel az öltözőbe. Apropó Mercz Laci. Mint azt bizonyára sokan tudjuk, középpályásunk térdproblémákkal küszködük, kapus soha életében nem volt még, ezért is példaértékű, hogy megfogyatkozott csapatunkat kisegítve elvállalta, hogy beáll a nála jóval nagyobb "keret" közé, hogy rutinjával segítse védekezésünket. Tegyük gyorsan hozzá, kiválóan. Nem rajta múlott, hogy a második félidőben már nem az a harcosság jellemezte a csapatot, ami az elsőben az előnyt megszerezte.

A hazai - talán nem nagy merészség azt állítani, hogy rendkívül fura értelmiségi szinttel rendelkező - nézők egyértelműen nyomást gyakoroltak a játékvezetők működésére, főleg az aszisztens járt közel a tűzhöz, akit a második gólunknál mjdnem meglincseltek. Hogy les volt-e Fenyvesi gólja, azt nem tudni, mindenestre Konczlik sporttárs megadta a találatot, amivel újra átvettük a vezetést. Újra? Na igen, mivel az 59. percben egyenlítettek a hazaiak, egy óriási fegyelemezetlenségből.

A kisebb közjáték minket zavart meg elsősorban, a hazaiakat pedig felbőszítette, akik egyre jobban átvették az irányítást, és kihasználva védelmi megingásainkat előbb megint egyenlítettek, majd egy szabadrúgás kombináció után átvették a vezetést. A négy perc alatt kapott két gól sokkolta csapatunkat, amiből már nem sikerült talpra állni. Igaz, Bogdán Krisztián - a hazai játékosok véleménye szerint is - szabályos gólt szerzett nem sokkal a vége előtt, de a már említett aszisztens ezt lesnek ítélte, félve a hazai szurkolók haragjától, így az eredmény maradt 3-2, amivel a 12. helyre csúsztunk vissza a tabellán. Van-e ennél lejjebb? A következő mérkőzésen a Balatoni Vasas ellen kiderül...