30.Forduló: Balatonszemes-Fonyód 2:1 (1:1) |
|
2009.06.15. 11:09 |
|
 Az utolsó fordulóban a még bronzéremre is esélyes Balatonszemes csapatához látogattunk, de a mérkőzés megrendezésére Öszödön került sor, mivel a szemesiek pályája állítólag "eladásra" került és teljesen más célra fogják alkalmazni. Sajnos ismét létszámproblémákkal kellett szembenéznie Koszics Istvánnak, mindösszesen 14 fő állt a rendelkezésére, tehát akadtak hiányzók bőven. Viszont ezen már senki sem lepődik meg, pedig eléggé visszaköszön tavaszi teljesítményünkön ez a hiányosság is. Edzőnk úgy határozott, hogy a mai napon Dékány Zolit és Molnár Ákost állítja csatárpozícióba, Bodogán Bence egyéb elfoglaltság miatt nem állhatott rendelkezésre, az elmúlt meccsen gólt szerző Bogdán Krisztián pedig a padon foglalt helyet. Már az elején is látszott, hogy vigyázni kell a szemesi támadókkal, mert egyáltalán nem lassúak és szeretnek bárhonnan kapura tüzelni. Ennek ellenére mi kezdtük jobban a találkozót, ugyanis egy jobb oldali Borbély-féle nekiiramodás és kapuralövés eredménye egy nem "kicsire" sikeredett gól lett, tehát hamar magunkhoz vettük az előnyt. Próbálgadtunk építkezni, passzolgatni, de a mai napon kicsit sok volt az elvétett, elhibázott ladba, talán ezért sem tudtunk annyira könnyedén a hazai kapu közelébe kerülni. Egyszer-egyszer azért összejött, például a gólt szerző Borbély került szinte ugyanolyan szituációba, mint amikor gólt szerzett, de ezúttal a kapus védeni tudott, Dékánynak, Savanyónak és szabadrűgásból Kristóf Gyurinak akadt még lehetősége, de a labda nem akart újra utat találni a kapuba. Helyette talált a miénkbe. Egy a hazaiak jobb oldaláról felpasszolt labdára jól mozdult rá a szemesiek egyik csatára és laposan fordulatból kilőtte a hosszú sarkot. Pernecz nem védhette, de elég komoly védekezésbeli hiba volt ez középpáyán és hátvédsorban egyaránt. Hozzá kell tenni, hogy a fiatal, rutintalan spori sokat hibázott, határozatlan volt és ez komolyan rányomta a bélyegét a hangulatra. Villant is néhányszor a sárga a részünre is, volt néhány feszültebb pillanat, de semmi több. Tehát 1-1-es döntetlennel fordult a mérkőzés. A második játékrészre összekapta magát mindkét csapat, az első felében mi nyomtunk jobban és veszélyeztettünk, például Mercz Laci egyéni betörése, de kicsit gyengére sikerült lövése révén, de nem sikerült gólt szereznünk. A második félidő második felére viszont kedztünk elfáradni egy kicsit. Cserénk már csak kettő volt, abból is egy tartalékkapus, ugyanis az első játékrészben Domján Milán meghúzódott és a helyére be kellett állnia Forró Zsoltinak. Aztán Savanyó is cserét kért, helyére Bogdán Krisztián érkezett, majd a végére Molnár Ákosnak annyira nyilalt a bokája, hogy bizony őt is le kellett cserélni és a múlt héthez hasonlóan kényszerűségből Szabó Rolinak kellett mezőnybe beállnia, csatárposztba. Sorba jöttek a hazai próbálkozások, Pernecznak akadt is védenivalója. Majd amikor már azt hittük, hogy meglesz a döntetlen, akkor a hazaiak szabadrúgáshoz jutottak elég közelről. A labda igencsak a bal felső sarok felé tartott, Pernecz bravúrral még belepöcintett és a kapufára terelte azt, de a a labda magasan felperdült a kapu elé, ahová jól érkezett egy szemesi játékos és befejelte a győztes találatot. Kár volt érte, nagy kár. Pár perc múlva véget is ért a találkozó. A szemesiek egyébként nem szereztek érmet, mivel az Öreglak is győzni tudott otthon, ezért ők állhatnak a dobogó harmadik fokára. Azzal is tisztában kellett lennünk, hogy a SLASZ elég hanyag és nem igazán letisztázott elképzelései szerint a MEGYEI II osztályokból, de az ÉSZAKI-ból nagy valószínűséggel a 12-15.helyezettek csont nélkül kiesnek, a 11. helyezet pedig adott esetben osztányzót kénytelen játszani. Szerencsére mindezt sikerült elkerülni, annak ellenére is, hogy a Balatoni Vasas győzni tudott Berényben, de nekünk jobb a gólátlagunk. Szóval egy őszi második hely után megcsapott minket a kiesés szele is, persze ezt túl egyszerű lenne így kjelenteni, mivel lesznek még átszervezések, variálások a csoportokkal kapcsolatban és lehet, hogy utólag derül ki, hogy nem is voltunk veszélyben. De az aktuális hírek szerint így állt a dolog. Nem sikerült szépen zárni a bajnokságot, de ez van, így alakult. Az elkövetkező néhány hétben komoly változások fogna végbemenni az Egyesület körül, értem ezalatt az Elnökség összetételét illetve a Játékosállományt is. Elképzelhető hogy sikerül néhány játékost megkaparintani a környező településekről, főleg onnan, ahol úgy néz ki lehúzzáka a "rolót", például Balatonboglárról, de semmi konkrétumot nem lehet ezzel kapcsolatban még kijelenteni. Jelenlegi edzőnk megbizatása lejárt, a hosszabításról is döntés fog születni illetve lesz pár héten belül egy közgyűlés, ahol új elnökség megválasztására kerülhet sor. Szóval lesz esemény bőven, de helyre kell rakni néhány dolgot illetve letisztázni, mert ez így nem mehetett volna tovább. Minderről később majd beszámolunk.
Érdekesség és a Somogyi Hírlapban is szerepelt, hogy a kezdő játékvezető megsérült és a második játékrészre egyik asszisztense állt be Gável Úr. Van ilyen, de tanusíthatjuk tényleg így volt. Hogy ez cikket érdemel-e egy megyei hírlapban. Nem tudom. Még ha Colinának haja nőne...
A mérkőzés után az U-19-es és Fenőtt csapat tagjai a Menthol Sörözőben gyűltek össze Fonyódon, ahol mindenki pizzázhatott és ihatott kedvére. Valamint megtartotta évtékelését és elképzeléseit Koszics István edző, Molnár Csaba szakosztály-vezető és Farkas Tibor elnök. Az elmúlt időszakról, főleg az őszi szezonról Koszics Károly beszét, a jövőképet, elvárásokat Hidvégi József polgármester vázolta fel. Az U-19-es csapat évértékelését és jövő évi céljait Szántó Zoltán edző fejtette ki. A fegyelmi elvárásokról, helyzetről Kovács Ferenc F.B. vezetője tartott értékelést.
A csapatok nevében köszönjük a vacsorát és az egész éves munkát! A honlap kicsit lepihen, de hírek folyamatosan meg fognak jelenni.
|
29. Forduló: Balatonszentgyörgy-Fonyód 2:2 (1:0) |
|
2009.06.09. 13:29 |
|
 Túl kemény visszavágás volt ez az őszi csúfos hazai vereséget követően! Balatonszentgyörgyre a bajnokjelölt otthonába, az aktuális listavezetőhöz látogatott a csapat. Sajnos a kezdet nehézkesre sikeredett. 13 fő utazott el a felnőtt csapat tagjai közül Szentgyörgyre ilyen-olyan okok miatt, ráadásul-és amit utólag is köszönünk-újra kénytelen volt csatlakozni a "nagyok" keretéhez Illés Norbi, az ifjúsági csapat tagja. Nem volt számára furcsa a szituáció, máskor is előfordult, hogy felnőtt meccsen bevetésre került. Két ember erősítette a kispadot: Milcsevics Gergő és Szabó Roland. Utóbbi mezőnyjátékos mezt is magával vitt a kapusmez mellé, hátha sor kerül több évnyi szünetet követően mezőnyjátékára. Bár gólerősnek nem mondhatnánk másik kapusunkat, ennek ellenére lőtt már gólt Nagybajomban, csatárként, de az már nagyon régen volt. Szóval az öltözőben nem volt egyszerű dolga Koszics Istvánnak, sok ember került kényszerposztba a létszámhiány miatt, de nem volt mit tenni, így kellett nekiiramodni a mérkőzésnek. Közben már kedzetk fagyosra hűlni a szentgyörgyi szertár fagyasztójában azok a bizonyos pezsgők és sörök, de mindez teljesen természetes, hiszen, ha győzött volna a hazai csapat, akkor már biztos BAJNOK! Nem jelenthetjük ki, hogy óriási elánnal nekünk ugrott volna a szentgyörgyi gárda. Eleinte azonban egy nagyon kicsit, de fölényben játszottak, igazi nagy ziccert azonban nem tudtak kialakítani. Az első gól sem ebből született. Egy oldalsó labda, ami inkább beadásnak indult megtréfálta Pernecz Petit és az előtt álló védőket is és a játékszer "ívesen" a hosszúba hullott. Tegyük hozzá, hogy a kapu előtt kenyetlen mocsárpocsolya alakult ki az eső miatt és ebből elrugaszkodni korán sem egyszerű. Sőt. Azonban nem rogytunk össze. Mi is próbálkoztunk: Bodogán közeli lövését és Mercz Laci félpáyáról elindított akcióját, majd lapos lövéssel befejezett próbálkozását is hárította a hazai rutinos portás. Pernecznek is volt dolga, többször is ki kellett mozdulnia a kapuból, főleg magas labdákra, de akadt védenivalója is. Az első játékrész gyorsan lepörgött, ekkor már éreztük, hogy nem olyan nagy előny ez és igen is van keresnivalónk! A második félidőben szemmel láthatóan elkezdtünk játszogatni, de a kapu elé nem igazán tudtunk odaérni. Majd jött a második szentgyörgyi találat is: egy kapunk előtti zűrzavart követően a hazaiak egyik játékosa kisodródott helyzetből laposan középre passzolt, amihez Borbély rosszult ért hozzá és saját kapujába továbbította a játékszert. Ekkor már úgy gondoltunk: nincs semmi vesztenivalónk, a hazaiak megnyerik a bajnokságot és előttünk ünnepelnek majd. Megszűnt a feszültség és ekkor kezdtünk el igazán focizni! Szép volt és látványos és egyből eredményes: Mercz Lacinak sikerült szépítenie, egy tizenhatos körüli lasztit tüzelt kapura, a hazai portásnak esélye sem volt, ráadásul a vizes talaj is megtréfálta, nem érhetett oda. Közben Milcsevics Gergő és nemsokkal később Szabó Roland is pályára lépett. Előbbi jobbszélsőnek, utóbbi csatárnak állt be. Riba Gábor kért cserét sérülés miatt, Bogdán Krisztián pedig visszahúzódott a balszélre. Nyomtuk a hazaiakat, akik valószínűleg kétsébe is estek és felfogták, hogy, ha nem győznek veszélybe kerül aranyérmük. Feszülté váltak, persze mi nem arra appeláltunk, hogy mindenáron megfosszuk őket örömüktől, de a világ minden pontján, ahol labdarúgást játszanak óriási bravúr egy olyan csapat otthonában pontot szerezni, akik már csak hajszálra vannak a bajnoki címtől és az ünneplésre készülnek. Hát mi megtettük. Már csak pár perc volt vissza, amikor Dancshoz került a labda. Szépen felvezette azt a hazai térfélre, majd Borbélyhoz passzolt, ő továbbadta a "zsugát" Bogdán Krisztiánnak, aki igazított rajta és izmosan a kapus mellett a hálóba tüzelt félmagasan. A hazai kapus még bele tudott pöccinteni, de hiába! Kiegyenlítettünk, a hazaik pedig bánatukban a földre heveredtek. A maradék néhány pecben sok minden már nem történt, emelt fővel hagytuk el a szentgyörgyi pályát! Tartalékosan bár, de törve nem harcoltuk ki az első helyezett otthonában a döntetlent! Szép teljesítmény volt. Ami viszont szépnek nem mondható, hogy a 8-9-10 hely valamelyikén végezhetünk. Vasárnap Szemesre utazunk, ahol szintén cél a pontszerzés, hogy a vége azért örömteljes legyen. És ne feledjük, ismét ünneprontók lehetünk, hiszen ha győzünk vagy ikszelünk Szemesen, de az Öreglak megveri hazai pályán a Kőröshegyet, akkor bukik a bronzérmük. Ez vonatkozik ifjúsági csapatunk szereplésére is, ugyanez a helyzet. Aztán majd meglátjuk. Hajrá Fonyód!
Valamint sok sikert a Balatonföldvár és Balatonszentgyörgy csapatának az utolsó mindent eldöntő bajnoki mérkőzéshez!
|
28. Forduló: Látrány-Fonyód 0:3. Ifi:0:3 (A látrányiak évközi visszalépése miatt jár a 3 pont) |
|
2009.06.02. 15:50 |
|
|
27. Forduló: Fonyód-Öreglak 4:4 (2:2) |
|
2009.05.26. 10:21 |
|
A hazai mérkőzéseket látogató szurkolóink számára kissé szokatlanul vasárnap fogadta csapatunk az Öreglak együttesét. A vendégek régi jó ismerőseink, hisz nem egyszer megmérkőztünk velük felkészülési, vagy épp bajnoki mérkőzések keretein belül, és mindig izgalmas, változatos, kis túlzással „vérre menő” derbik kerekedtek találkozóinkból. Azok, akik hétvégi elfoglaltságaik közé helyet szorítottak a rangadónak, ma sem csalatkozhattak. Nyolc gól, kiállítás, sárgalapok, remekül előkészített pálya, és -hogy fiaink nem csak ügyesek, de szépek is legyenek- az Arany Ászok szponzorációja révén mindkét oldalon remek, új szerelések, szóval csupa olyan tényező, mely miatt érdemes kilátogatni 1 futballmérkőzésre.
Csapatunk összeállításánál fejtörést okozott, hogy a belső védő pozíciót ki oldhatja meg. Koszics István Borbély Gyulára bízta a feladatot, és tette ezt joggal, hisz döntésében komoly szerepet játszott Boca gyorsasága, rutinja, szerelőkészsége. A másik kardinális kérdés az ellenfél legveszélyesebb játékosának, Virágh Krisztiánnak kikapcsolása volt. Besenyei Balázs lett a kiválasztott, árnyékként kellett követnie a támadót. Többé-kevésbé mindkét védőnk megoldotta a rábízott feladatot, de elég szúrós volt a mai öreglaki „virághcsokor”, hisz mindjárt a mérkőzés elején egy kapitális védelmi hibából a legveszélyesebb Virágh betalált, majd rövidesen újabb gól formájában egy másik tüskét is elhelyezett a hazai nézők szívébe. Hátsó alakzatunkra az első félidő közepe táján súlyos nyomás nehezedett. Kontrákkal próbáltunk a masszív vendég védősor mögé kerülni, de sajnos a középpályánk többször úgy fellazult, hogy akadálytalanul futottak át rajtunk. A kisebb rövidzárlatot labdatartással, rövid passzos játékkal sikeresen átvészeltük. Mondhatjuk, hogy megnyugodtunk, valamelyest feljavult a játékunk, ennek a félidő vége előtt meg is lett az eredménye, hisz egy formás labdajáratást Fenyvesi Flóri remek gólpassza, és Bodogán szépítő gólja zárt le. Felszabadult a csapat, bátrabban passzoltunk, tartottuk a labdát (persze még nem barcásan), és végül a védelem tengelyéből jobb oldali védő pozíciójába visszatérő (Dancs Norbival megcserélték a két pozíciót), a támadásokhoz gyakran fellépő Borbély Gyula hatalmas, 35 méteres bombagólja egalizálta az első félidő eredményét. Boca ritkán szól hozzá eképp a mérkőzésekhez, de akkor általában nagyot szól. 2:2-ve fordultunk, de ismét korán megszerezte a vezetést az Öreglak. Egy középről, a tizenhatos vonaláról megküldött lövés csapta be Pernecz portást, a labda jókora falsot leírva pattogott a kapu közepébe. Ismét futás az eredmény után, mint a szezonban legtöbbször. A félidei változtatások áldásos hatásaként, és talán az ellenfél gyengébb erőnléti állapota miatt a labdát szinte folyamatosan a vendég térfélen tudtuk tartani. Mercz Laci a bal szélről beljebb húzódott a védelem elé egyfajta előszűrő pozícióba, helyére Bodogán Bence lépett vissza a csatársorból, ahova Dékány Zolit cserélte be Koszics István. Az öreglakiak szinte csak Virágh Krisztiánra építették támadásaikat, akit a középpályáról Lender, vagy épp a védelemből Kovács rendre meg is talált labdáival, ő pedig két-három védőnkkel a nyakán is ziccerig tudta verekedni magát. Csapatkapitányunk lapos és rendkívül pontos 16 méteres lövése a hálóban kötött ki a félidő derekán, és a győzelem kiizzadása sem állt ekkor messze a csapattól. Presszionáltuk az ellenfelet, veszélyes szabadrúgás pozíciókat, szögleteket harcoltunk ki, Fenyvesi ziccert hibázott, de végül a futball örök törvényeként az ellenfél szerezte meg ismét a vezetést. Ezzel elúszni látszott a hajó, főleg úgy, hogy Pernecz, majd Mercz is óriásit mentett egy-egy vendég helyzetnél, majd egy kétes szituációt követően Besenyei megkapta második sárgáját, mehetett zuhanyozni. Tíz emberrel minimálisra csökkent eséllyel támadgattunk, és végül Fortuna, az eredetileg három helyett 8 percet hosszabbító Sütő sporttárssal karöltve kegyeibe fogadott minket, így az ex fonyódi játékos vendég hálóőr kapitális hibáját kihasználva a 98. percben Fenyvesi kialakította a 4:4-es végeredményt. A látottak alapján igazságosnak mondható a döntetlen, és a végjátékot figyelembe véve örülhetünk az itthon tartott egy pontnak is. Most két hét pauza következik számunkra, de a munka nem áll le, készülünk a következő, Balatonszentgyörgyi rangadóra, és persze bízunk a matematikában, mely szerint még a dobogó sem elérhetetlen számunkra. Hajrá Fonyód!
|
26. Forduló: Balatonberény-Fonyód 3:2 (1:2) |
|
2009.05.18. 10:55 |
|
Tavaszi teljesítményünk enyhén szólva is hagy kivetnivalót maga után. A hazai meccsekkel még csak-csak boldogulunk valahogy, sőt a múlt héten nagyon szép győzelmet arattunk a Kéthely csapata felett, de idegenben egyelőre nulla a mutatónk. Balatonberénybe látogattunk, akikkel egyébként eléggé ki-ki meccseket szoktunk játszani, tavasszal döntetlenre futotta ellenük. Szép létszámban összejött a csapat, 4+1 cserével, ugyhogy ezuttal erre a dologra nem lehetett panasz. A megszokott "brigádból" Németh Norbi hiányzott, ő egymeccses eltiltását töltötte, rajta kívül Kovács Norbi, ,Kovács Milán és Dékány Zoli sem álhatott Koszics István rendelkezésére. Nagy elánnal ugrottak egymásnak a csapatok, mindenki gyorsan gólt akart szerezni, melynek némi pontatlanság és feszültség lett az eredménye. Sajnos ez hamar a hátrányunkra vált, ugyanis egy pillanatnyi "áramszünet" következtében az egyedül maradt berényi játékos közelről Pernecz kezei között a kapuba bombázott: 1-0. A találat egy kissé megzavart minket, de tudtuk, hogy még nagyon messze van a vége és bármi megtörténhet. Ennek megfelelően egy fokozattal feljebb kapcsoltunk és elkezdtük veszélyeztetni a hazai kaput. az egyik támadásunknál Molnár Ákos remek passzal ugratta ki Fenyvesit, aki 3 védőt lerázva a kapus mellett a hálóba pöckölte a labdát: 1-1. Aztán mielőtt újra örülhettünk volna, meg kell említeni, hogy Pernecz védett nagy bravúrral egy közeli lövést, de a hazai kapus eszén sem lehetett nagyon túljárni, ő is ügyesen mozgott. Aztán jöhetett a már említett "öröm"! Kristóf Gyuri kapott labdát a jobb szélen, majd beadta a játékszert, melyre nagyszerűen érkezett Bodogán Bence és a felső léc segítségével a kapuba fejelt közelről. ezzel megtörve tavaszi góltalanságát!:1-2. A félidő után tovább folytatódott a kemény küzdelem, sokszor durva belépőkkel, mozdulatokkal, mondogalódásokkal. Játékban jobbak voltunk, ez nem kétséges, de az előrevagdalt berényi "zsugák" állandó veszélyt jelentettek, ugyanis a hazai támadósor egyáltalán nem volt lassú, szerencsére azért az esetek többségében a Dancs-Besenyei-Rómer-Borbély védelmi vonal a helyén volt. Az újabb berényi gólnál azonban nem. A hazaiak lódultak meg és egy szólót követően a támadó kisssé kisódródva még el tudta gurítani a labdát Pernecz mellett:2-2. Aztán egyre jobban kezdett nőni a feszültség is, az első féidei sárgaosztás tovább folytatódott, de azért annyira félelmetes nem volt a helyzet. Egészen addig, amíg az egyik hazai játékos bele nem lépett Molnár vádlijába, miközben állítólag szerelte őt, bár ez kívülről vitatható volt eléggé. Játékosunk a földön maradt, de a labdát senki nem rúgta ki és az amúgy gyengén teljesítő játékvezető sem fújt semmit. Lányos zavarunkat a sportszerűségről csak a mesékben halló hazaiak a kapunkra törtek, és egy az egyben helyzetben a kitörő Pernecz mellett a kapuba találtak:3-2. Ekkor a feszültség a tetőfokára hágott. Az egyik berényi el is ment zuhanyozni, miután villant számára a piros lap, ugyanis véletlenül vagy direkt, a lényeg, hogy tenyere Molnár arcán csattant egy szerelés-próbálkozásnál. Majd akadt volna még lehetőségünk az egyenítésre, de nem jött össze, és ez leginkább a hazai portásnak köszönhető, aki többször jól mozdult ki és egy nagyon közeli Fenyvesi fejest és lövést is bravúrral hárított. Közben Rómer kért cserét, mivel ismét megsérült a térde, helyére Forró állt be. Más csere is volt, de még a félidőben. Egy kis kihagyás után újra beállt Dr. Savanyó, méghozzá Kristóf helyére. Jó vérfrissítésnek mutatkozott, de sajnos ő sem tudott betalálni.Tehát egy igen feszültségteljes és döntetlenszagú mérkőzésen, a bíró hathatós közreműködésével vereséget szenvedtünk. Pedig sikerült fordítanunk, jól felállnunk, de ez is kevés volt ma. Sajnos még kétszer megyünk idegenbe, vasárnap pedig érkezik Öreglak. Lehet még szépíteni a helyezésünkön, de már elúztak a szebb gondolatok! Hajrá Fonyód!
|
25. Forduló: Fonyód-Kéthely 3:1 (1:0) |
|
2009.05.11. 08:29 |
|
 A múlt heti már-már alázásnak mondható vereségünket sikerült győzelemmel feledtetnünk, persze ha egyáltalán el lehet felejteni az igali zakót. De tovább kellett lépnünk a csúfos szereplésen, hazai környezetben, fonyódi szurkolók előtt egy jó erőkből felálló Kéthelyt sikerült legyőznünk. Akadtak hiányzóink, többek között Besenyei és Domján a védelemből, illetve Szabó Roland és Kovács Norbi eltiltás miatt, ezért némi felállásbeli változtatásra is szükség volt, de ne gondoljon senki semmi szélsőségesre. Eleinte kiegyenlített volt a játék, sőt egyszer-egyszer végigfutott az ember hátán a hideg, de vagy sikerült tisztázni, vagy Pernecz védett, mint, ahogy szükség is volt rá egy közeli szituációból megeresztett lövésnél is. Nappal szemben voltunk, ami kissé zavaró volt és egyszer-kétszer emiatt is becsúsztak kisebb hibák a védekezésben, de ezekből szerencsére gólt nem kaptunk. Mi viszont rúgtunk! Nagy ziccerbe egészen eddig e percig nem kerültünk, bár akadtak próbálkozások, például Németh Norbi, Fenyvesi vagy Mercz jóvoltából is, de ezek kimaradtak. Aztán Fenyvesihez került a játékszer, aki tovább passzolta azt az üresen álló Kristófnak, aki átvette, felnézett, majd okosan előtte a kapu szélébe a labdát. A kapus nem tudott már leérni. Kristóf Gyuri újra betalált, egy kicsit hosszabb kihagyást követően és ezalatt a góltalanságot értjük, de szerencsére újra megvan! 1-0. A második félidőt tehát vezetéssel kezdtük. Nem igazán tudtak a kéthelyiek fölénk kerekedni, de nem játszottak rosszul sem, benne volt a pakliban, hogy sikerül megvillaniuk, gólt lőniük. De a mi tarsolyunk inkább rejtegetett még gólokat! Kovács Milánt küldte be edzőnk Bodogán helyére. Hát nem kellett sokat várni, ugyanis egy szélre belőtt labdára Fenyvesi rácsapott, majd kapura tört egy kisség kisodródott helyzetben. Önzetlen volt és a védők között az üres területbe passzolta a labdát,a kapu elé, ahová érkezett Kovács Milán és higgadtan a kapuba passzolt. 2-0. Igal után újra sikerült betalálnia! Majd nemsokkal később egy rossz mozdulat után le is kellett cserélni, fájlalta a térdét, de szerencsére komolyabb baj nincs úgy tűnik. Helyére Milcsevics érkezett, aki a jobb oldalra tolódott ki. Közben a kéthelyiek is támadgattak, de a mai napon Pernecz eszén nem lehetett túljárni, szépen húzta le a labdákat, jött ki a beívelésekre, mégha nagy védésre nem is volt szükség, ez is kellett ahhoz, hogy stabilan érezzük magunkat hátul. Aztán újra eljött a mi pillanatunk. Fenyvesi passzolt Molnárnak, de egy nagyon kicsit hosszú volt a labda. Molnár azonban utolérte és rácsapott, de a kirobbanó kapus kézzel elsodorta. A játékvezető tizenegyest ítélt, de a vendég kapus megúszta sárgával. A sértett állt a labda mögé és magabiztosan lőtte azt a hálóba. Két meccs alatt Molnárnak 3 gólt sikerült szerezni, Igalban ő is betalált, kétszer. A vendégek még tudtak szépíteni, egy akcióban egy az egyben vihette a kéthelyiek játékosa Perneczre a labdát, aki jött ugyan, de átemelték felette a labdát félmagasan, amiről persze nem tehetett, leginkább az egyébként jól megvalósított védekezés hibáját illetve a vendég játékos ügyességét tükrözi. Üröm az örömben, hogy a jól teljesítő Németh Norbit a játékvezető szándékos kezezésért kiállította. A spori is csak azt tudta észrevenni a mai meccsen, amit akart ezt meg kell jegyezni. Voltak nagyon látványos hibái, de mindkét oldal javára illetve kárára. Végül sikerült újra győznünk! És ki lehet jelenteni, hogy ha megvagyunk létszámban, és vannak tartalékaink, akkor nehéz minket megverni, főleg itthon! De sajnos ez mostanában, főleg az idegenbeli meccseken nem jellemző, nem igazán áll össze az együttes és így nehéz ősszeállítani és frissíteni, ami nagyon sokat számít! Még öt meccs van hátra, abból egy biztos 3 pontos a látrányi, visszalépésük miatt. A többi viszont kőkemyén mérkőzés lesz: B.berény idegenben, Öreglak itthon, B.szemes idegenben, majd B. szentgyörgy itthon. Nem egyszerű a felsorolás. De fel kell szívnunk magunkat, mert még sok minden lehet egy-két dolgot leszámítva. Elég sűrű ugyanis a mezőny. A lényeg a 3 pont, amit ezúttal sikerült elkönyvelni! Hajrá Fonyód!
|
24. Forduló: Igal-Fonyód 8:3 (4:1) |
|
2009.05.04. 01:27 |
|
 A múlt heti győzelem úgy látszik csak kivételes kitérő volt a rossz sorozatunkban, még szerencse, hogy az legalább összejött. A mai napon viszont brutális zakóba szaladtunk bele a mezőny utolsó darabkájában tanyázó Igal ellen. A történet ott kezdődött, hogy eleve kevesen, összesen 11-en idultunk el Igalba a felnőtt csapat tekintetében, majd később még Dékány Zoli csatlakozott hozzánk. Tehát cserélgetésbe nem nagyon kellett gondolkodnia új edzőnknek, Koszics Istvánnak, ráadásul az összeállítás tekintetében is módosításokra volt szükség. Mindjárt a mérkőzés elején elég nagy elánnal ránk jöttek a hazaiak. Eleinte még álltuk a sarat, sőt mi is alakítottunk ki helyzeteket például Mercz Laci vagy Kovács Milán helyzeteit említeném, de gólt nem sikerült rúgni. Majd az ellenfél került elég jó helyzetből szabadrúgáshoz. A rálőtt labda Szabó előtt megpattant, aki ugyan tudott hárítani, de nem biztonságosan, ugyanis kipattant róla a játékszer, amelyről a fonyódi védők is sorra lemaradtak, így az igaliak közelről a kapunkba passzoltak. Nem sokkal ezután már körülbelül a harmadik labdát hozhatták egy az egyben a kapunkra az igaliak, Szabó kilépett de nem tudott tisztázni, a csatár tovább vitte a labdát és a hálóba passzolt. Ekkor már elég jól meg voltunk fogva mentálisan. De igazán csak akkor fokozódott ez a fajta negatív élményünk, amikor a javunkra megítélt büntetőt Besenyei kihagyta, majd rövid idő alatt már sokadjára ismét egy az egy hozta a hazaiak csatára a labdát kapusunkra, aki sajnos elkésett a tisztázássa és felburította a labdát vezető játékost. Piros lapot kapott és a hazaiak büntetőhöz jutottak, amit sikerült is értékesíteni. Cserekapus hiányában mindezt Rómer kényszerül elviselni, mivel ő állt be a kapuba. Az első félidőben kaptunk még egy gólt egy csúnya hibából, de szépítettünk is Kovács Milán révén, aki Molnár beadása után szépen lépett ki védője mellől és bólintott a kapuba ezuttal ismét csatár szerepben. A második játékrészt kifejezetten jól kezdtük tíz emberrel is. Molnár Ákos felső sarokba gyönyörűen betekert szabadrúgása és szintén általa elvégzett tizenegyes is a hálóban kötött ki. Aztán egy játékvezeői hiba következtében ismét büntetőt kellett volna kapnunk, de mégsem született ilyen ítélet. Ehelyett sorban kaptuk a gólokat. Pedig nem játszottunk rosszul, de a kiállítás miatt lyukas volt a védekezésünk. Annak ellenére, hogy tizen voltunk több szépen kidolgozott helyzet is adódott, de a befejezésbe hiba csúszott. Talán ha nincs kapusunk meggondolatlan kiállítása és a kihagyott első büntetőnk, akkor talpra lehetett volna állni, nem lett volna egyáltalán lehetetlen. De így már nem ment, a végére teljesen szétestünk. Mindezek ellenére az eredmény azért túlzó, bár tény, hogy a hazaiak sokkal jobban fejezték be akcióikat, viszont az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az előre vagdaláson kívül nem rendelkeztek nagy repertoárral. Ez ma nagyon bejött nekik, számunkra pedig elég megalázó volt. A mérkőzés vége felé Kovács Norbinál szakadt el a cérna, amihez azért hozzá kell tenni, hogy a meccs alatt a spori a 100, főleg hazai részről őneki szánt elég szókimondó beszólás közül pont ezt hallotta meg és felmutatta a piros kártyát. Aztán Veszner bíró még egy legyintést is túlzásba vett Kovács részéről és ahogy a SLASZ-ot ismerjük sajnos ennek hosszabb eltiltás is a következménye lehet. Ez van. Szóval sikerült beleszaladni egy méretes zakóba. Amíg sokan a csapatból komolytalanul veszik ezt az egészet, beleértve az edzésre és meccsre járást nem igazán kedvelőket, addig sokat nem is várhatunk. Megmaradhatunk ennek az osztálynak és jelenlegi helyezésünknek az alapfunkciójánál: nagyon jó kikapcsolódás és sportolási lehetőség. Viszont ennél azért mindig is többet akartunk és akarunk is! Most jelenleg így áll a történet, kár kifogásokat keresni, aki akar, ha idén nem is,de jövőre csatlakozhat és megmutathatja. Szombaton Kéthely ékezik hozzánk. Hajrá Fonyód!
|
23. Forduló: Fonyód-Szőlősgyörök 2:1 (0:1) |
|
2009.04.26. 18:55 |
|
 Azoknak a kitartó, szorgos honlaplátogató fonyódi szurkolóknak, akik fejfájással, hidegrázással, netalántán szorongással járó tüneteket észleltek magukon jó hírrel szolgálhatok: rajtuk elvonási tünetek mutatkoznak, mivel heti tudósításadagjukat megvontuk tőlük, de ezennel orvosoljuk a problémát. Mostani írásom viszont kissé rendhagyó, mivel nem szigorúan a műfaji követelményeknek megfelelő tudósítást olvashattok, inkább valamiféle eszmefuttatás csapatunk helyzetéről. Ennek oka, hogy a téli felkészülést is beleértve lassan fél éves bajnoki nyeretlenségi sorozatunknak intettünk búcsút a Szőlősgyörök elleni rangadón. Végre! Csapatunkkal kapcsolatban az utóbbi időben a várakozás szó juthat sokak eszébe. Nagy fogadkozással kezdtük a tavaszi szezont, a dobogó, ezen belül a megyei első osztályba való felkerülés volt legfőbb célunk. Így tehát vártuk a gólokat, a pontokat, a szép és eredményes játékot, vártuk az osztrák vendégmunkából hazatérőket, a pálya öntözését, a szurkolók seregét, a jó időt, és csak vártunk, vártunk, és vártunk. Eddig. Ami a legjobban hiányzott, és talán mindennél fontosabb a jövőnket illetően, a hőn áhított győzelem. Mindenki, vezető, edző, játékos, szurkoló azon dolgozott, beszélgetett, vitatkozott, hogy kiderüljön, mi az oka mélyrepülésünknek. Miért van az, hogy egy, a téli szünetben némileg megerősödött, megfelelő erőnléti alapokkal rendelkező csapat vészes gólínységben szenvedve sorozatban bukja el a fontos mérkőzéseket, és egyre süllyed a tabellán, mint a BUX index . Bár a játékunk még mindig hagy kívánni valót maga után, nyertünk, és akármilyen csúnya és izzadságszagú is, a miénk, és senki el nem veheti. A mérkőzés összképét tekintve meg kell jegyezni, a vendégcsapat sokat tett azért, hogy legalább egy ponttal távozzon a „gödörből”(és persze azért is, hogy ne), de a mai nap Fortuna Istenasszony kacsóját szorítotva átvészeltük a legmelegebb szituációkat is. (Bár tegyük hozzá az ellenfél fiatal kapusának kezét is valaki fentről vezérelte.) Ez az egyik legfőbb szegmense talán az eddigi eredménytelenségnek, hisz a szerencsefaktor lehet az, amely ebben a kiegyensúlyozott versenyfutásban egyik vagy másik fél oldalára billenti a mérleg nyelvét. Változtak tehát a célok, változott a csapat megítélése is, de a győzni akarás és a játék szeretete nem hagyhatja, hogy morálisan szétessünk. A padlóról felállni, a legmélyebb szakadékból kimászni csak a nagyok képesek, és most, a győzelem ízét újra szánkban érezve be kell bizonyítanunk, hogy mi azok vagyunk. Hajrá Fonyód!
|
22. Forduló: Balatonföldvár-Fonyód 5:0 (4:0) |
|
2009.04.20. 15:15 |
|
 Nem tudni meddig süllyedünk még, de az biztos, hogy a mai napon sikerült elérni a talajszintet. A hét folyamán új edző került a kispadra Koszics István személyében, aki volt mesterünk nagybátyja, persze a dolgokhoz semmi köze a rokonságnak, ezt leszögeznénk. Földvárra látogatott a csapat. Újfajta a megszokottól kissé eltérő felállásban kezdtük a mérkőzést, 3-1-4-2-es kombinációban, a kapuban Pernecz Péter kezdett, Bogdán Krisztián mellé pedig Mercz Laci csatlakozott csatárként. Soha rosszabbul nem kezdődhetett volna számunkra a mérkőzés. Az első percek egyikében Domján Milán megmozdulását szabálytalannak ítélte a spori egy tienhatoson belülre berobbanó földvárival szemben. Büntető következett, melyet érzett ugyan Pernecz, de nem érhette el. Nem sokkal később egy elég komoly védelmi hiba után üresen maradt az egyik hazai játékos a kapunkkal szemben, megkapta a játékszert, majd portásunk keze mellett a hálóba gurított. Itt kezdődött a padlófogás. Nem volt azonban lehetetlen a dolog, mi is helyzetekbe kerültünk. Dancs Norbi közelről, szinte ziccerből nem jól találta el a labdát. Mercz Laci is próbálkozott, ő sem járt sikerrel. Bogdán Krisztiánnak is lett volna lehetősége, de elmaradtak a gólok. Egyik sem volt igazán "ordító" helyzet, talán Dancs Norbi ha jól eltalálja és nem csúszik le a "zsuga", akkor találatot szerezhettünk volna. Ehelyett egy a védelemi falunkon felpörgő labdára lecsapott Molnár Ferenc a földváriak ékje és estében a kapunkba zúdította a labdát. Ezzel már 3-0. Közben Dancsot kellett lecserélni, amikor is egy kitűnő szerelésnél rátartottak a lábfejére és megsérült. A bíró nem igazán volt a helyzet magaslatán, még ezért sem volt képes lapot adni, sem szabadrúgást. Dancs helyére Bodogán érkezett, aki ékbe ment fel, ezért taktikai átalakításra is szükség volt. Ez sem segített. Távoli szabadrúgáshoz jutottak a vendégek, melyet sikerült sajnos elég jól eltalálniuk, melynek eredménye szintén gól lett. Már 4-0. Bodogánnak is akadt lehetősége egy az egyben, de későn eszmélt és a kapus hárítani tudott. A félidőben Pernecz helyére Szabó állt be és Kristóf Gyuri is játékba szállt. A második játékrészben sokkal jobban mozogtunk, több volt a játék is, de nem sikerült gólt elérni. Kovács Milán és Milcsevics Gergő is lehetőséget kapott, folyamatosan cserélt Koszics István. Egy félpályánál történt hiba után a földváriak csereként beálló csatára vihette egy az egyben Szabóra a labdát, aki mellett sikerült is elgurítania a játékszert., kialakítva az 5-0-ás végeredményt. Akadt még lehetőségünk, de olyan "igazi" mégsem, nem tudtunk még gólt sem lőni a Földvárnak. Tavaly nehéz meccsen dícséretes győzelmet aradtunk itthon, most sima kiütéssel nyertek. Még mindig nem találjuk a sokat emlegetett hiányzókon kívül a baj forrását. Új edzőnk tovább folytatja Koszics Károly által elkezdett hiba-kutatást. Reméljük minél hamarabb sikerül megtalálni és kijavítani. Nem mostanában lesz még vége a bajnokságnak, ideje győzni, mert ez így egyre elkeserítőbb. Fel kell állni a padlóról és kész. A héten Szőlősgyörök érkezik hozzán szombaton.
|
21. Forduló: Fonyód-Balatonboglár 2:2 (0:0) |
|
2009.04.12. 17:37 |
|
 A szomszéd Balatonboglárt fogadtuk vendégül a már majdnem nyárinak mondható, szép, napsütéses időben. Ősszel vereséget szenvedtünk náluk, de a mai mérkőzésen kénytelenek voltunk feltenni mindent egy lapra, csakis a győzelem lebeghetett célként a szemünk előtt. A bogláriak sem állnak valami fényesen a pontokat tekintev, ők sem tudtak még tavasszal sehol 3 pontot szerezni. Sajnos mi sem. Bíztatóan kezdtük az összecsapást. Többször is sikerült lövő helyzetet kialakítani. Mercz Laci lapos lövése épphogy csak elsuhant a kapufa mellett. A szélekről is próbálkoztunk betörni vagy beadni több-kevesebb sikerrel. Rómer Rómeónak akadt egy lecsúszott fejese és egy lövése, mögötte játszó csapattársa Bessenyei Balázs és középről Molnár Ákos is próbálkozott, de nem sikerült ajtó-ablak ziccert kialakítani. A vendégek csak kevésszer kerültek helyzetbe, ezek közül talán egy volt veszélyesebb, amikor csatáruk nem sokkkal kapunk mellé lőtt egy közeli szituációból. Nem sokkal később elérkezett a nagy lehetőség. Bodogán vihette egyedül a kapusra a játékszert, de sajnos egy kicsit késett a lövéssel és s kapus hárítani tudott. Nem sok kellett, hogy megszerezzük a vezetést. A második játékrészre történtek változtatások. Dancs Norbi és Kovács Milán léptek pályára, Riba Gábor és Kovács Norbert helyett. A vendégek közben átvették a vezetést, amikor is egy kiugratást követően, támadójuk egyedül vihette Perneczre a labdát, aki ugyan érkezett a kapuból, de a csatár eltolta mellette és a kapuba passzolt. Egy kicsit váratlan volt ez számunkra, de valahogy mindenkiben benne volt, hogy feljebb és feljebb húzódni, támadni, gólt lőni. Talán ez bosszulta meg magát. De nem adtuk fel, próbálkoztunk tovább. Kovács Milánnak majdnem sikerült gólt fejelnie, de úgy, mint Ságváron most is a felső lécen csattant a labda. Majd Rómer tört be a tizenhatoson belülre és már éppen lőtt volna, amikor buktatták. Büntetőt ítélt a játékvezető. Molnár Ákos állt a labda mögé, de nem volt szerencséje, mert a vendég kapus éppen arra vetődött, amerre a labda is haladt volna. Védett ugyan ,de volt kipattanó. Molnár egyből rácsapott, de kifelé tudta csak tolni, a kapus pedig egyből utána eredt és lábbal próbálta hátulról szerelni, melyből végül is buktatás lett. Újabb büntetőt ítélt Nagy játékvezető. Most Bessenyei vette a bátorságot és sikerült is a hálóba lőnie a labdát, ezzel 1-1- re módosítani az állást. A bogláriak továbbra sem voltak úgymond "életveszélyesek" a kapunkra, egy szabadrúgáson-védésen és egy nagyszerű öklözős kijövetelen kívül Pernecznek sok dolga nem volt. Mi azonban folyamatosan mozgásban tartottuk az ellenfél portását. Egy mozdulatot azonban nem teljesen jól hajtott végre említtet játékos. Nagyott hibázott és a keze fölött átpattant a labda, a tizenhatos vonalától egy kicsit beljebb. Mercz Laci azonban szemfüles volt és azonnal rácsapott a lasztira, majd az üres kapuba lőtt. Ezzel végre megszerezve a vezetést! De csak átmeneti időre, ugyanis hiába próbálkoztunk többet és cserélgettünk folyamatosan nem tudtunk újabb gólt szerezni. A bogláriak viszont igen, amikor szintén felburítottáuk egyik játékosukat a tizenhatoson belül. A büntetőt értékesíteni tudták, ezzel kialakítva a 2-2-es végeredményt. A játék képe alapján benne volt talán, hogy egy aprócska góllal sikerül győznünk, de a döntetlen inkább reálisabb és igazságosabb. Végre tudtunk 2 gólt lőni egy meccsen, ez sajnos mostanában igen nagy dolognak számít. A győzelemhez azonban kevés volt és ezért csalódott játékos és néző egyaránt. Tovább folytatódik a negatív hullám, képtelen vagyunk győzni, de mintha valami elindult volna pozitív irányba, egy kicsit úgy látszik. Ahhoz, hogy előbújjon nagyon kellene egy győzelem! Jövő héten Balatonföldvárra látogatunk, ami akárhogy is nézzük, egy nagyon kemény dió lesz számunkra, de nem lehetetlen feltörni ezt a diót. Hajrá Fonyód!
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az utolsó fordulóban a még bronzéremre is esélyes Balatonszemes csapatához látogattunk, de a mérkőzés megrendezésére Öszödön került sor, mivel a szemesiek pályája állítólag "eladásra" került és teljesen más célra fogják alkalmazni. Sajnos ismét létszámproblémákkal kellett szembenéznie Koszics Istvánnak, mindösszesen 14 fő állt a rendelkezésére, tehát akadtak hiányzók bőven. Viszont ezen már senki sem lepődik meg, pedig eléggé visszaköszön tavaszi teljesítményünkön ez a hiányosság is. Edzőnk úgy határozott, hogy a mai napon Dékány Zolit és Molnár Ákost állítja csatárpozícióba, Bodogán Bence egyéb elfoglaltság miatt nem állhatott rendelkezésre, az elmúlt meccsen gólt szerző Bogdán Krisztián pedig a padon foglalt helyet. Már az elején is látszott, hogy vigyázni kell a szemesi támadókkal, mert egyáltalán nem lassúak és szeretnek bárhonnan kapura tüzelni. Ennek ellenére mi kezdtük jobban a találkozót, ugyanis egy jobb oldali Borbély-féle nekiiramodás és kapuralövés eredménye egy nem "kicsire" sikeredett gól lett, tehát hamar magunkhoz vettük az előnyt. Próbálgadtunk építkezni, passzolgatni, de a mai napon kicsit sok volt az elvétett, elhibázott ladba, talán ezért sem tudtunk annyira könnyedén a hazai kapu közelébe kerülni. Egyszer-egyszer azért összejött, például a gólt szerző Borbély került szinte ugyanolyan szituációba, mint amikor gólt szerzett, de ezúttal a kapus védeni tudott, Dékánynak, Savanyónak és szabadrűgásból Kristóf Gyurinak akadt még lehetősége, de a labda nem akart újra utat találni a kapuba. Helyette talált a miénkbe. Egy a hazaiak jobb oldaláról felpasszolt labdára jól mozdult rá a szemesiek egyik csatára és laposan fordulatból kilőtte a hosszú sarkot. Pernecz nem védhette, de elég komoly védekezésbeli hiba volt ez középpáyán és hátvédsorban egyaránt. Hozzá kell tenni, hogy a fiatal, rutintalan spori sokat hibázott, határozatlan volt és ez komolyan rányomta a bélyegét a hangulatra. Villant is néhányszor a sárga a részünre is, volt néhány feszültebb pillanat, de semmi több. Tehát 1-1-es döntetlennel fordult a mérkőzés. A második játékrészre összekapta magát mindkét csapat, az első felében mi nyomtunk jobban és veszélyeztettünk, például Mercz Laci egyéni betörése, de kicsit gyengére sikerült lövése révén, de nem sikerült gólt szereznünk. A második félidő második felére viszont kedztünk elfáradni egy kicsit. Cserénk már csak kettő volt, abból is egy tartalékkapus, ugyanis az első játékrészben Domján Milán meghúzódott és a helyére be kellett állnia Forró Zsoltinak. Aztán Savanyó is cserét kért, helyére Bogdán Krisztián érkezett, majd a végére Molnár Ákosnak annyira nyilalt a bokája, hogy bizony őt is le kellett cserélni és a múlt héthez hasonlóan kényszerűségből Szabó Rolinak kellett mezőnybe beállnia, csatárposztba. Sorba jöttek a hazai próbálkozások, Pernecznak akadt is védenivalója. Majd amikor már azt hittük, hogy meglesz a döntetlen, akkor a hazaiak szabadrúgáshoz jutottak elég közelről. A labda igencsak a bal felső sarok felé tartott, Pernecz bravúrral még belepöcintett és a kapufára terelte azt, de a a labda magasan felperdült a kapu elé, ahová jól érkezett egy szemesi játékos és befejelte a győztes találatot. Kár volt érte, nagy kár. Pár perc múlva véget is ért a találkozó. A szemesiek egyébként nem szereztek érmet, mivel az Öreglak is győzni tudott otthon, ezért ők állhatnak a dobogó harmadik fokára. Azzal is tisztában kellett lennünk, hogy a SLASZ elég hanyag és nem igazán letisztázott elképzelései szerint a MEGYEI II osztályokból, de az ÉSZAKI-ból nagy valószínűséggel a 12-15.helyezettek csont nélkül kiesnek, a 11. helyezet pedig adott esetben osztányzót kénytelen játszani. Szerencsére mindezt sikerült elkerülni, annak ellenére is, hogy a Balatoni Vasas győzni tudott Berényben, de nekünk jobb a gólátlagunk. Szóval egy őszi második hely után megcsapott minket a kiesés szele is, persze ezt túl egyszerű lenne így kjelenteni, mivel lesznek még átszervezések, variálások a csoportokkal kapcsolatban és lehet, hogy utólag derül ki, hogy nem is voltunk veszélyben. De az aktuális hírek szerint így állt a dolog. Nem sikerült szépen zárni a bajnokságot, de ez van, így alakult. Az elkövetkező néhány hétben komoly változások fogna végbemenni az Egyesület körül, értem ezalatt az Elnökség összetételét illetve a Játékosállományt is. Elképzelhető hogy sikerül néhány játékost megkaparintani a környező településekről, főleg onnan, ahol úgy néz ki lehúzzáka a "rolót", például Balatonboglárról, de semmi konkrétumot nem lehet ezzel kapcsolatban még kijelenteni. Jelenlegi edzőnk megbizatása lejárt, a hosszabításról is döntés fog születni illetve lesz pár héten belül egy közgyűlés, ahol új elnökség megválasztására kerülhet sor. Szóval lesz esemény bőven, de helyre kell rakni néhány dolgot illetve letisztázni, mert ez így nem mehetett volna tovább. Minderről később majd beszámolunk.
Tovább…
Túl kemény visszavágás volt ez az őszi csúfos hazai vereséget követően! Balatonszentgyörgyre a bajnokjelölt otthonába, az aktuális listavezetőhöz látogatott a csapat. Sajnos a kezdet nehézkesre sikeredett. 13 fő utazott el a felnőtt csapat tagjai közül Szentgyörgyre ilyen-olyan okok miatt, ráadásul-és amit utólag is köszönünk-újra kénytelen volt csatlakozni a "nagyok" keretéhez Illés Norbi, az ifjúsági csapat tagja. Nem volt számára furcsa a szituáció, máskor is előfordult, hogy felnőtt meccsen bevetésre került. Két ember erősítette a kispadot: Milcsevics Gergő és Szabó Roland. Utóbbi mezőnyjátékos mezt is magával vitt a kapusmez mellé, hátha sor kerül több évnyi szünetet követően mezőnyjátékára. Bár gólerősnek nem mondhatnánk másik kapusunkat, ennek ellenére lőtt már gólt Nagybajomban, csatárként, de az már nagyon régen volt. Szóval az öltözőben nem volt egyszerű dolga Koszics Istvánnak, sok ember került kényszerposztba a létszámhiány miatt, de nem volt mit tenni, így kellett nekiiramodni a mérkőzésnek. Közben már kedzetk fagyosra hűlni a szentgyörgyi szertár fagyasztójában azok a bizonyos pezsgők és sörök, de mindez teljesen természetes, hiszen, ha győzött volna a hazai csapat, akkor már biztos BAJNOK! Nem jelenthetjük ki, hogy óriási elánnal nekünk ugrott volna a szentgyörgyi gárda. Eleinte azonban egy nagyon kicsit, de fölényben játszottak, igazi nagy ziccert azonban nem tudtak kialakítani. Az első gól sem ebből született. Egy oldalsó labda, ami inkább beadásnak indult megtréfálta Pernecz Petit és az előtt álló védőket is és a játékszer "ívesen" a hosszúba hullott. Tegyük hozzá, hogy a kapu előtt kenyetlen mocsárpocsolya alakult ki az eső miatt és ebből elrugaszkodni korán sem egyszerű. Sőt. Azonban nem rogytunk össze. Mi is próbálkoztunk: Bodogán közeli lövését és Mercz Laci félpáyáról elindított akcióját, majd lapos lövéssel befejezett próbálkozását is hárította a hazai rutinos portás. Pernecznek is volt dolga, többször is ki kellett mozdulnia a kapuból, főleg magas labdákra, de akadt védenivalója is. Az első játékrész gyorsan lepörgött, ekkor már éreztük, hogy nem olyan nagy előny ez és igen is van keresnivalónk! A második félidőben szemmel láthatóan elkezdtünk játszogatni, de a kapu elé nem igazán tudtunk odaérni. Majd jött a második szentgyörgyi találat is: egy kapunk előtti zűrzavart követően a hazaiak egyik játékosa kisodródott helyzetből laposan középre passzolt, amihez Borbély rosszult ért hozzá és saját kapujába továbbította a játékszert. Ekkor már úgy gondoltunk: nincs semmi vesztenivalónk, a hazaiak megnyerik a bajnokságot és előttünk ünnepelnek majd. Megszűnt a feszültség és ekkor kezdtünk el igazán focizni! Szép volt és látványos és egyből eredményes: Mercz Lacinak sikerült szépítenie, egy tizenhatos körüli lasztit tüzelt kapura, a hazai portásnak esélye sem volt, ráadásul a vizes talaj is megtréfálta, nem érhetett oda. Közben Milcsevics Gergő és nemsokkal később Szabó Roland is pályára lépett. Előbbi jobbszélsőnek, utóbbi csatárnak állt be. Riba Gábor kért cserét sérülés miatt, Bogdán Krisztián pedig visszahúzódott a balszélre. Nyomtuk a hazaiakat, akik valószínűleg kétsébe is estek és felfogták, hogy, ha nem győznek veszélybe kerül aranyérmük. Feszülté váltak, persze mi nem arra appeláltunk, hogy mindenáron megfosszuk őket örömüktől, de a világ minden pontján, ahol labdarúgást játszanak óriási bravúr egy olyan csapat otthonában pontot szerezni, akik már csak hajszálra vannak a bajnoki címtől és az ünneplésre készülnek. Hát mi megtettük. Már csak pár perc volt vissza, amikor Dancshoz került a labda. Szépen felvezette azt a hazai térfélre, majd Borbélyhoz passzolt, ő továbbadta a "zsugát" Bogdán Krisztiánnak, aki igazított rajta és izmosan a kapus mellett a hálóba tüzelt félmagasan. A hazai kapus még bele tudott pöccinteni, de hiába! Kiegyenlítettünk, a hazaik pedig bánatukban a földre heveredtek. A maradék néhány pecben sok minden már nem történt, emelt fővel hagytuk el a szentgyörgyi pályát! Tartalékosan bár, de törve nem harcoltuk ki az első helyezett otthonában a döntetlent! Szép teljesítmény volt. Ami viszont szépnek nem mondható, hogy a 8-9-10 hely valamelyikén végezhetünk. Vasárnap Szemesre utazunk, ahol szintén cél a pontszerzés, hogy a vége azért örömteljes legyen. És ne feledjük, ismét ünneprontók lehetünk, hiszen ha győzünk vagy ikszelünk Szemesen, de az Öreglak megveri hazai pályán a Kőröshegyet, akkor bukik a bronzérmük. Ez vonatkozik ifjúsági csapatunk szereplésére is, ugyanez a helyzet. Aztán majd meglátjuk. Hajrá Fonyód!
A múlt heti már-már alázásnak mondható vereségünket sikerült győzelemmel feledtetnünk, persze ha egyáltalán el lehet felejteni az igali zakót. De tovább kellett lépnünk a csúfos szereplésen, hazai környezetben, fonyódi szurkolók előtt egy jó erőkből felálló Kéthelyt sikerült legyőznünk. Akadtak hiányzóink, többek között Besenyei és Domján a védelemből, illetve Szabó Roland és Kovács Norbi eltiltás miatt, ezért némi felállásbeli változtatásra is szükség volt, de ne gondoljon senki semmi szélsőségesre. Eleinte kiegyenlített volt a játék, sőt egyszer-egyszer végigfutott az ember hátán a hideg, de vagy sikerült tisztázni, vagy Pernecz védett, mint, ahogy szükség is volt rá egy közeli szituációból megeresztett lövésnél is. Nappal szemben voltunk, ami kissé zavaró volt és egyszer-kétszer emiatt is becsúsztak kisebb hibák a védekezésben, de ezekből szerencsére gólt nem kaptunk. Mi viszont rúgtunk! Nagy ziccerbe egészen eddig e percig nem kerültünk, bár akadtak próbálkozások, például Németh Norbi, Fenyvesi vagy Mercz jóvoltából is, de ezek kimaradtak. Aztán Fenyvesihez került a játékszer, aki tovább passzolta azt az üresen álló Kristófnak, aki átvette, felnézett, majd okosan előtte a kapu szélébe a labdát. A kapus nem tudott már leérni. Kristóf Gyuri újra betalált, egy kicsit hosszabb kihagyást követően és ezalatt a góltalanságot értjük, de szerencsére újra megvan! 1-0. A második félidőt tehát vezetéssel kezdtük. Nem igazán tudtak a kéthelyiek fölénk kerekedni, de nem játszottak rosszul sem, benne volt a pakliban, hogy sikerül megvillaniuk, gólt lőniük. De a mi tarsolyunk inkább rejtegetett még gólokat! Kovács Milánt küldte be edzőnk Bodogán helyére. Hát nem kellett sokat várni, ugyanis egy szélre belőtt labdára Fenyvesi rácsapott, majd kapura tört egy kisség kisodródott helyzetben. Önzetlen volt és a védők között az üres területbe passzolta a labdát,a kapu elé, ahová érkezett Kovács Milán és higgadtan a kapuba passzolt. 2-0. Igal után újra sikerült betalálnia! Majd nemsokkal később egy rossz mozdulat után le is kellett cserélni, fájlalta a térdét, de szerencsére komolyabb baj nincs úgy tűnik. Helyére Milcsevics érkezett, aki a jobb oldalra tolódott ki. Közben a kéthelyiek is támadgattak, de a mai napon Pernecz eszén nem lehetett túljárni, szépen húzta le a labdákat, jött ki a beívelésekre, mégha nagy védésre nem is volt szükség, ez is kellett ahhoz, hogy stabilan érezzük magunkat hátul. Aztán újra eljött a mi pillanatunk. Fenyvesi passzolt Molnárnak, de egy nagyon kicsit hosszú volt a labda. Molnár azonban utolérte és rácsapott, de a kirobbanó kapus kézzel elsodorta. A játékvezető tizenegyest ítélt, de a vendég kapus megúszta sárgával. A sértett állt a labda mögé és magabiztosan lőtte azt a hálóba. Két meccs alatt Molnárnak 3 gólt sikerült szerezni, Igalban ő is betalált, kétszer. A vendégek még tudtak szépíteni, egy akcióban egy az egyben vihette a kéthelyiek játékosa Perneczre a labdát, aki jött ugyan, de átemelték felette a labdát félmagasan, amiről persze nem tehetett, leginkább az egyébként jól megvalósított védekezés hibáját illetve a vendég játékos ügyességét tükrözi. Üröm az örömben, hogy a jól teljesítő Németh Norbit a játékvezető szándékos kezezésért kiállította. A spori is csak azt tudta észrevenni a mai meccsen, amit akart ezt meg kell jegyezni. Voltak nagyon látványos hibái, de mindkét oldal javára illetve kárára. Végül sikerült újra győznünk! És ki lehet jelenteni, hogy ha megvagyunk létszámban, és vannak tartalékaink, akkor nehéz minket megverni, főleg itthon! De sajnos ez mostanában, főleg az idegenbeli meccseken nem jellemző, nem igazán áll össze az együttes és így nehéz ősszeállítani és frissíteni, ami nagyon sokat számít! Még öt meccs van hátra, abból egy biztos 3 pontos a látrányi, visszalépésük miatt. A többi viszont kőkemyén mérkőzés lesz: B.berény idegenben, Öreglak itthon, B.szemes idegenben, majd B. szentgyörgy itthon. Nem egyszerű a felsorolás. De fel kell szívnunk magunkat, mert még sok minden lehet egy-két dolgot leszámítva. Elég sűrű ugyanis a mezőny. A lényeg a 3 pont, amit ezúttal sikerült elkönyvelni! Hajrá Fonyód! 
A múlt heti győzelem úgy látszik csak kivételes kitérő volt a rossz sorozatunkban, még szerencse, hogy az legalább összejött. A mai napon viszont brutális zakóba szaladtunk bele a mezőny utolsó darabkájában tanyázó Igal ellen. A történet ott kezdődött, hogy eleve kevesen, összesen 11-en idultunk el Igalba a felnőtt csapat tekintetében, majd később még Dékány Zoli csatlakozott hozzánk. Tehát cserélgetésbe nem nagyon kellett gondolkodnia új edzőnknek, Koszics Istvánnak, ráadásul az összeállítás tekintetében is módosításokra volt szükség. Mindjárt a mérkőzés elején elég nagy elánnal ránk jöttek a hazaiak. Eleinte még álltuk a sarat, sőt mi is alakítottunk ki helyzeteket például Mercz Laci vagy Kovács Milán helyzeteit említeném, de gólt nem sikerült rúgni. Majd az ellenfél került elég jó helyzetből szabadrúgáshoz. A rálőtt labda Szabó előtt megpattant, aki ugyan tudott hárítani, de nem biztonságosan, ugyanis kipattant róla a játékszer, amelyről a fonyódi védők is sorra lemaradtak, így az igaliak közelről a kapunkba passzoltak. Nem sokkal ezután már körülbelül a harmadik labdát hozhatták egy az egyben a kapunkra az igaliak, Szabó kilépett de nem tudott tisztázni, a csatár tovább vitte a labdát és a hálóba passzolt. Ekkor már elég jól meg voltunk fogva mentálisan. De igazán csak akkor fokozódott ez a fajta negatív élményünk, amikor a javunkra megítélt büntetőt Besenyei kihagyta, majd rövid idő alatt már sokadjára ismét egy az egy hozta a hazaiak csatára a labdát kapusunkra, aki sajnos elkésett a tisztázássa és felburította a labdát vezető játékost. Piros lapot kapott és a hazaiak büntetőhöz jutottak, amit sikerült is értékesíteni. Cserekapus hiányában mindezt Rómer kényszerül elviselni, mivel ő állt be a kapuba. Az első félidőben kaptunk még egy gólt egy csúnya hibából, de szépítettünk is Kovács Milán révén, aki Molnár beadása után szépen lépett ki védője mellől és bólintott a kapuba ezuttal ismét csatár szerepben. A második játékrészt kifejezetten jól kezdtük tíz emberrel is. Molnár Ákos felső sarokba gyönyörűen betekert szabadrúgása és szintén általa elvégzett tizenegyes is a hálóban kötött ki. Aztán egy játékvezeői hiba következtében ismét büntetőt kellett volna kapnunk, de mégsem született ilyen ítélet. Ehelyett sorban kaptuk a gólokat. Pedig nem játszottunk rosszul, de a kiállítás miatt lyukas volt a védekezésünk. Annak ellenére, hogy tizen voltunk több szépen kidolgozott helyzet is adódott, de a befejezésbe hiba csúszott. Talán ha nincs kapusunk meggondolatlan kiállítása és a kihagyott első büntetőnk, akkor talpra lehetett volna állni, nem lett volna egyáltalán lehetetlen. De így már nem ment, a végére teljesen szétestünk. Mindezek ellenére az eredmény azért túlzó, bár tény, hogy a hazaiak sokkal jobban fejezték be akcióikat, viszont az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az előre vagdaláson kívül nem rendelkeztek nagy repertoárral. Ez ma nagyon bejött nekik, számunkra pedig elég megalázó volt. A mérkőzés vége felé Kovács Norbinál szakadt el a cérna, amihez azért hozzá kell tenni, hogy a meccs alatt a spori a 100, főleg hazai részről őneki szánt elég szókimondó beszólás közül pont ezt hallotta meg és felmutatta a piros kártyát. Aztán Veszner bíró még egy legyintést is túlzásba vett Kovács részéről és ahogy a SLASZ-ot ismerjük sajnos ennek hosszabb eltiltás is a következménye lehet. Ez van. Szóval sikerült beleszaladni egy méretes zakóba. Amíg sokan a csapatból komolytalanul veszik ezt az egészet, beleértve az edzésre és meccsre járást nem igazán kedvelőket, addig sokat nem is várhatunk. Megmaradhatunk ennek az osztálynak és jelenlegi helyezésünknek az alapfunkciójánál: nagyon jó kikapcsolódás és sportolási lehetőség. Viszont ennél azért mindig is többet akartunk és akarunk is! Most jelenleg így áll a történet, kár kifogásokat keresni, aki akar, ha idén nem is,de jövőre csatlakozhat és megmutathatja. Szombaton Kéthely ékezik hozzánk. Hajrá Fonyód! 
Azoknak a kitartó, szorgos honlaplátogató fonyódi szurkolóknak, akik fejfájással, hidegrázással, netalántán szorongással járó tüneteket észleltek magukon jó hírrel szolgálhatok: rajtuk elvonási tünetek mutatkoznak, mivel heti tudósításadagjukat megvontuk tőlük, de ezennel 
Nem tudni meddig süllyedünk még, de az biztos, hogy a mai napon sikerült elérni a talajszintet. A hét folyamán új edző került a kispadra Koszics István személyében, aki volt mesterünk nagybátyja, persze a dolgokhoz semmi köze a rokonságnak, ezt leszögeznénk. Földvárra látogatott a csapat. Újfajta a megszokottól kissé eltérő felállásban kezdtük a mérkőzést, 3-1-4-2-es kombinációban, a kapuban Pernecz Péter kezdett, Bogdán Krisztián mellé pedig Mercz Laci csatlakozott csatárként. Soha rosszabbul nem kezdődhetett volna számunkra a mérkőzés. Az első percek egyikében Domján Milán megmozdulását szabálytalannak ítélte a spori egy tienhatoson belülre berobbanó földvárival szemben. Büntető következett, melyet érzett ugyan Pernecz, de nem érhette el. Nem sokkal később egy elég komoly védelmi hiba után üresen maradt az egyik hazai játékos a kapunkkal szemben, megkapta a játékszert, majd portásunk keze mellett a hálóba gurított. Itt kezdődött a padlófogás. Nem volt azonban lehetetlen a dolog, mi is helyzetekbe kerültünk. Dancs Norbi közelről, szinte ziccerből nem jól találta el a labdát. Mercz Laci is próbálkozott, ő sem járt sikerrel. Bogdán Krisztiánnak is lett volna lehetősége, de elmaradtak a gólok. Egyik sem volt igazán "ordító" helyzet, talán Dancs Norbi ha jól eltalálja és nem csúszik le a "zsuga", akkor találatot szerezhettünk volna. Ehelyett egy a védelemi falunkon felpörgő labdára lecsapott Molnár Ferenc a földváriak ékje és estében a kapunkba zúdította a labdát. Ezzel már 3-0. Közben Dancsot kellett lecserélni, amikor is egy kitűnő szerelésnél rátartottak a lábfejére és megsérült. A bíró nem igazán volt a helyzet magaslatán, még ezért sem volt képes lapot adni, sem szabadrúgást. Dancs helyére Bodogán érkezett, aki ékbe ment fel, ezért taktikai átalakításra is szükség volt. Ez sem segített. Távoli szabadrúgáshoz jutottak a vendégek, melyet sikerült sajnos elég jól eltalálniuk, melynek eredménye szintén gól lett. Már 4-0. Bodogánnak is akadt lehetősége egy az egyben, de későn eszmélt és a kapus hárítani tudott. A félidőben Pernecz helyére Szabó állt be és Kristóf Gyuri is játékba szállt. A második játékrészben sokkal jobban mozogtunk, több volt a játék is, de nem sikerült gólt elérni. Kovács Milán és Milcsevics Gergő is lehetőséget kapott, folyamatosan cserélt Koszics István. Egy félpályánál történt hiba után a földváriak csereként beálló csatára vihette egy az egyben Szabóra a labdát, aki mellett sikerült is elgurítania a játékszert., kialakítva az 5-0-ás végeredményt. Akadt még lehetőségünk, de olyan "igazi" mégsem, nem tudtunk még gólt sem lőni a Földvárnak. Tavaly nehéz meccsen dícséretes győzelmet aradtunk itthon, most sima kiütéssel nyertek. Még mindig nem találjuk a sokat emlegetett hiányzókon kívül a baj forrását. Új edzőnk tovább folytatja Koszics Károly által elkezdett hiba-kutatást. Reméljük minél hamarabb sikerül megtalálni és kijavítani. Nem mostanában lesz még vége a bajnokságnak, ideje győzni, mert ez így egyre elkeserítőbb. Fel kell állni a padlóról és kész. A héten Szőlősgyörök érkezik hozzán szombaton.
A szomszéd Balatonboglárt fogadtuk vendégül a már majdnem nyárinak mondható, szép, napsütéses időben. Ősszel vereséget szenvedtünk náluk, de a mai mérkőzésen kénytelenek voltunk feltenni mindent egy lapra, csakis a győzelem lebeghetett célként a szemünk előtt. A bogláriak sem állnak valami fényesen a pontokat tekintev, ők sem tudtak még tavasszal sehol 3 pontot szerezni. Sajnos mi sem. Bíztatóan kezdtük az összecsapást. Többször is sikerült lövő helyzetet kialakítani. Mercz Laci lapos lövése épphogy csak elsuhant a kapufa mellett. A szélekről is próbálkoztunk betörni vagy beadni több-kevesebb sikerrel. Rómer Rómeónak akadt egy lecsúszott fejese és egy lövése, mögötte játszó csapattársa Bessenyei Balázs és középről Molnár Ákos is próbálkozott, de nem sikerült ajtó-ablak ziccert kialakítani. A vendégek csak kevésszer kerültek helyzetbe, ezek közül talán egy volt veszélyesebb, amikor csatáruk nem sokkkal kapunk mellé lőtt egy közeli szituációból. Nem sokkal később elérkezett a nagy lehetőség. Bodogán vihette egyedül a kapusra a játékszert, de sajnos egy kicsit késett a lövéssel és s kapus hárítani tudott. Nem sok kellett, hogy megszerezzük a vezetést. A második játékrészre történtek változtatások. Dancs Norbi és Kovács Milán léptek pályára, Riba Gábor és Kovács Norbert helyett. A vendégek közben átvették a vezetést, amikor is egy kiugratást követően, támadójuk egyedül vihette Perneczre a labdát, aki ugyan érkezett a kapuból, de a csatár eltolta mellette és a kapuba passzolt. Egy kicsit váratlan volt ez számunkra, de valahogy mindenkiben benne volt, hogy feljebb és feljebb húzódni, támadni, gólt lőni. Talán ez bosszulta meg magát. De nem adtuk fel, próbálkoztunk tovább. Kovács Milánnak majdnem sikerült gólt fejelnie, de úgy, mint Ságváron most is a felső lécen csattant a labda. Majd Rómer tört be a tizenhatoson belülre és már éppen lőtt volna, amikor buktatták. Büntetőt ítélt a játékvezető. Molnár Ákos állt a labda mögé, de nem volt szerencséje, mert a vendég kapus éppen arra vetődött, amerre a labda is haladt volna. Védett ugyan ,de volt kipattanó. Molnár egyből rácsapott, de kifelé tudta csak tolni, a kapus pedig egyből utána eredt és lábbal próbálta hátulról szerelni, melyből végül is buktatás lett. Újabb büntetőt ítélt Nagy játékvezető. Most Bessenyei vette a bátorságot és sikerült is a hálóba lőnie a labdát, ezzel 1-1- re módosítani az állást. A bogláriak továbbra sem voltak úgymond "életveszélyesek" a kapunkra, egy szabadrúgáson-védésen és egy nagyszerű öklözős kijövetelen kívül Pernecznek sok dolga nem volt. Mi azonban folyamatosan mozgásban tartottuk az ellenfél portását. Egy mozdulatot azonban nem teljesen jól hajtott végre említtet játékos. Nagyott hibázott és a keze fölött átpattant a labda, a tizenhatos vonalától egy kicsit beljebb. Mercz Laci azonban szemfüles volt és azonnal rácsapott a lasztira, majd az üres kapuba lőtt. Ezzel végre megszerezve a vezetést! De csak átmeneti időre, ugyanis hiába próbálkoztunk többet és cserélgettünk folyamatosan nem tudtunk újabb gólt szerezni. A bogláriak viszont igen, amikor szintén felburítottáuk egyik játékosukat a tizenhatoson belül. A büntetőt értékesíteni tudták, ezzel kialakítva a 2-2-es végeredményt. A játék képe alapján benne volt talán, hogy egy aprócska góllal sikerül győznünk, de a döntetlen inkább reálisabb és igazságosabb. Végre tudtunk 2 gólt lőni egy meccsen, ez sajnos mostanában igen nagy dolognak számít. A győzelemhez azonban kevés volt és ezért csalódott játékos és néző egyaránt. Tovább folytatódik a negatív hullám, képtelen vagyunk győzni, de mintha valami elindult volna pozitív irányba, egy kicsit úgy látszik. Ahhoz, hogy előbújjon nagyon kellene egy győzelem! Jövő héten Balatonföldvárra látogatunk, ami akárhogy is nézzük, egy nagyon kemény dió lesz számunkra, de nem lehetetlen feltörni ezt a diót. Hajrá Fonyód!