Túl kemény visszavágás volt ez az őszi csúfos hazai vereséget követően! Balatonszentgyörgyre a bajnokjelölt otthonába, az aktuális listavezetőhöz látogatott a csapat. Sajnos a kezdet nehézkesre sikeredett. 13 fő utazott el a felnőtt csapat tagjai közül Szentgyörgyre ilyen-olyan okok miatt, ráadásul-és amit utólag is köszönünk-újra kénytelen volt csatlakozni a "nagyok" keretéhez Illés Norbi, az ifjúsági csapat tagja. Nem volt számára furcsa a szituáció, máskor is előfordult, hogy felnőtt meccsen bevetésre került. Két ember erősítette a kispadot: Milcsevics Gergő és Szabó Roland. Utóbbi mezőnyjátékos mezt is magával vitt a kapusmez mellé, hátha sor kerül több évnyi szünetet követően mezőnyjátékára. Bár gólerősnek nem mondhatnánk másik kapusunkat, ennek ellenére lőtt már gólt Nagybajomban, csatárként, de az már nagyon régen volt. Szóval az öltözőben nem volt egyszerű dolga Koszics Istvánnak, sok ember került kényszerposztba a létszámhiány miatt, de nem volt mit tenni, így kellett nekiiramodni a mérkőzésnek. Közben már kedzetk fagyosra hűlni a szentgyörgyi szertár fagyasztójában azok a bizonyos pezsgők és sörök, de mindez teljesen természetes, hiszen, ha győzött volna a hazai csapat, akkor már biztos BAJNOK! Nem jelenthetjük ki, hogy óriási elánnal nekünk ugrott volna a szentgyörgyi gárda. Eleinte azonban egy nagyon kicsit, de fölényben játszottak, igazi nagy ziccert azonban nem tudtak kialakítani. Az első gól sem ebből született. Egy oldalsó labda, ami inkább beadásnak indult megtréfálta Pernecz Petit és az előtt álló védőket is és a játékszer "ívesen" a hosszúba hullott. Tegyük hozzá, hogy a kapu előtt kenyetlen mocsárpocsolya alakult ki az eső miatt és ebből elrugaszkodni korán sem egyszerű. Sőt. Azonban nem rogytunk össze. Mi is próbálkoztunk: Bodogán közeli lövését és Mercz Laci félpáyáról elindított akcióját, majd lapos lövéssel befejezett próbálkozását is hárította a hazai rutinos portás. Pernecznek is volt dolga, többször is ki kellett mozdulnia a kapuból, főleg magas labdákra, de akadt védenivalója is. Az első játékrész gyorsan lepörgött, ekkor már éreztük, hogy nem olyan nagy előny ez és igen is van keresnivalónk! A második félidőben szemmel láthatóan elkezdtünk játszogatni, de a kapu elé nem igazán tudtunk odaérni. Majd jött a második szentgyörgyi találat is: egy kapunk előtti zűrzavart követően a hazaiak egyik játékosa kisodródott helyzetből laposan középre passzolt, amihez Borbély rosszult ért hozzá és saját kapujába továbbította a játékszert. Ekkor már úgy gondoltunk: nincs semmi vesztenivalónk, a hazaiak megnyerik a bajnokságot és előttünk ünnepelnek majd. Megszűnt a feszültség és ekkor kezdtünk el igazán focizni! Szép volt és látványos és egyből eredményes: Mercz Lacinak sikerült szépítenie, egy tizenhatos körüli lasztit tüzelt kapura, a hazai portásnak esélye sem volt, ráadásul a vizes talaj is megtréfálta, nem érhetett oda. Közben Milcsevics Gergő és nemsokkal később Szabó Roland is pályára lépett. Előbbi jobbszélsőnek, utóbbi csatárnak állt be. Riba Gábor kért cserét sérülés miatt, Bogdán Krisztián pedig visszahúzódott a balszélre. Nyomtuk a hazaiakat, akik valószínűleg kétsébe is estek és felfogták, hogy, ha nem győznek veszélybe kerül aranyérmük. Feszülté váltak, persze mi nem arra appeláltunk, hogy mindenáron megfosszuk őket örömüktől, de a világ minden pontján, ahol labdarúgást játszanak óriási bravúr egy olyan csapat otthonában pontot szerezni, akik már csak hajszálra vannak a bajnoki címtől és az ünneplésre készülnek. Hát mi megtettük. Már csak pár perc volt vissza, amikor Dancshoz került a labda. Szépen felvezette azt a hazai térfélre, majd Borbélyhoz passzolt, ő továbbadta a "zsugát" Bogdán Krisztiánnak, aki igazított rajta és izmosan a kapus mellett a hálóba tüzelt félmagasan. A hazai kapus még bele tudott pöccinteni, de hiába! Kiegyenlítettünk, a hazaik pedig bánatukban a földre heveredtek. A maradék néhány pecben sok minden már nem történt, emelt fővel hagytuk el a szentgyörgyi pályát! Tartalékosan bár, de törve nem harcoltuk ki az első helyezett otthonában a döntetlent! Szép teljesítmény volt. Ami viszont szépnek nem mondható, hogy a 8-9-10 hely valamelyikén végezhetünk. Vasárnap Szemesre utazunk, ahol szintén cél a pontszerzés, hogy a vége azért örömteljes legyen. És ne feledjük, ismét ünneprontók lehetünk, hiszen ha győzünk vagy ikszelünk Szemesen, de az Öreglak megveri hazai pályán a Kőröshegyet, akkor bukik a bronzérmük. Ez vonatkozik ifjúsági csapatunk szereplésére is, ugyanez a helyzet. Aztán majd meglátjuk. Hajrá Fonyód!

Valamint sok sikert a Balatonföldvár és Balatonszentgyörgy csapatának az utolsó mindent eldöntő bajnoki mérkőzéshez!