A múlt heti már-már alázásnak mondható vereségünket sikerült győzelemmel feledtetnünk, persze ha egyáltalán el lehet felejteni az igali zakót. De tovább kellett lépnünk a csúfos szereplésen, hazai környezetben, fonyódi szurkolók előtt egy jó erőkből felálló Kéthelyt sikerült legyőznünk. Akadtak hiányzóink, többek között Besenyei és Domján a védelemből, illetve Szabó Roland és Kovács Norbi eltiltás miatt, ezért némi felállásbeli változtatásra is szükség volt, de ne gondoljon senki semmi szélsőségesre. Eleinte kiegyenlített volt a játék, sőt egyszer-egyszer végigfutott az ember hátán a hideg, de vagy sikerült tisztázni, vagy Pernecz védett, mint, ahogy szükség is volt rá egy közeli szituációból megeresztett lövésnél is. Nappal szemben voltunk, ami kissé zavaró volt és egyszer-kétszer emiatt is becsúsztak kisebb hibák a védekezésben, de ezekből szerencsére gólt nem kaptunk. Mi viszont rúgtunk! Nagy ziccerbe egészen eddig e percig nem kerültünk, bár akadtak próbálkozások, például Németh Norbi, Fenyvesi vagy Mercz jóvoltából is, de ezek kimaradtak. Aztán Fenyvesihez került a játékszer, aki tovább passzolta azt az üresen álló Kristófnak, aki átvette, felnézett, majd okosan előtte a kapu szélébe a labdát. A kapus nem tudott már leérni. Kristóf Gyuri újra betalált, egy kicsit hosszabb kihagyást követően és ezalatt a góltalanságot értjük, de szerencsére újra megvan! 1-0. A második félidőt tehát vezetéssel kezdtük. Nem igazán tudtak a kéthelyiek fölénk kerekedni, de nem játszottak rosszul sem, benne volt a pakliban, hogy sikerül megvillaniuk, gólt lőniük. De a mi tarsolyunk inkább rejtegetett még gólokat! Kovács Milánt küldte be edzőnk Bodogán helyére. Hát nem kellett sokat várni, ugyanis egy szélre belőtt labdára Fenyvesi rácsapott, majd kapura tört egy kisség kisodródott helyzetben. Önzetlen volt és a védők között az üres területbe passzolta a labdát,a kapu elé, ahová érkezett Kovács Milán és higgadtan a kapuba passzolt. 2-0. Igal után újra sikerült betalálnia! Majd nemsokkal később egy rossz mozdulat után le is kellett cserélni, fájlalta a térdét, de szerencsére komolyabb baj nincs úgy tűnik. Helyére Milcsevics érkezett, aki a jobb oldalra tolódott ki. Közben a kéthelyiek is támadgattak, de a mai napon Pernecz eszén nem lehetett túljárni, szépen húzta le a labdákat, jött ki a beívelésekre, mégha nagy védésre nem is volt szükség, ez is kellett ahhoz, hogy stabilan érezzük magunkat hátul. Aztán újra eljött a mi pillanatunk. Fenyvesi passzolt Molnárnak, de egy nagyon kicsit hosszú volt a labda. Molnár azonban utolérte és rácsapott, de a kirobbanó kapus kézzel elsodorta. A játékvezető tizenegyest ítélt, de a vendég kapus megúszta sárgával. A sértett állt a labda mögé és magabiztosan lőtte azt a hálóba. Két meccs alatt Molnárnak 3 gólt sikerült szerezni, Igalban ő is betalált, kétszer. A vendégek még tudtak szépíteni, egy akcióban egy az egyben vihette a kéthelyiek játékosa Perneczre a labdát, aki jött ugyan, de átemelték felette a labdát félmagasan, amiről persze nem tehetett, leginkább az egyébként jól megvalósított védekezés hibáját illetve a vendég játékos ügyességét tükrözi. Üröm az örömben, hogy a jól teljesítő Németh Norbit a játékvezető szándékos kezezésért kiállította. A spori is csak azt tudta észrevenni a mai meccsen, amit akart ezt meg kell jegyezni. Voltak nagyon látványos hibái, de mindkét oldal javára illetve kárára. Végül sikerült újra győznünk! És ki lehet jelenteni, hogy ha megvagyunk létszámban, és vannak tartalékaink, akkor nehéz minket megverni, főleg itthon! De sajnos ez mostanában, főleg az idegenbeli meccseken nem jellemző, nem igazán áll össze az együttes és így nehéz ősszeállítani és frissíteni, ami nagyon sokat számít! Még öt meccs van hátra, abból egy biztos 3 pontos a látrányi, visszalépésük miatt. A többi viszont kőkemyén mérkőzés lesz: B.berény idegenben, Öreglak itthon, B.szemes idegenben, majd B. szentgyörgy itthon. Nem egyszerű a felsorolás. De fel kell szívnunk magunkat, mert még sok minden lehet egy-két dolgot leszámítva. Elég sűrű ugyanis a mezőny. A lényeg a 3 pont, amit ezúttal sikerült elkönyvelni! Hajrá Fonyód!