A múlt heti győzelem úgy látszik csak kivételes kitérő volt a rossz sorozatunkban, még szerencse, hogy az legalább összejött. A mai napon viszont brutális zakóba szaladtunk bele a mezőny utolsó darabkájában tanyázó Igal ellen. A történet ott kezdődött, hogy eleve kevesen, összesen 11-en idultunk el Igalba a felnőtt csapat tekintetében, majd később még Dékány Zoli csatlakozott hozzánk. Tehát cserélgetésbe nem nagyon kellett gondolkodnia új edzőnknek, Koszics Istvánnak, ráadásul az összeállítás tekintetében is módosításokra volt szükség. Mindjárt a mérkőzés elején elég nagy elánnal ránk jöttek a hazaiak. Eleinte még álltuk a sarat, sőt mi is alakítottunk ki helyzeteket például Mercz Laci vagy Kovács Milán helyzeteit említeném, de gólt nem sikerült rúgni. Majd az ellenfél került elég jó helyzetből szabadrúgáshoz. A rálőtt labda Szabó előtt megpattant, aki ugyan tudott hárítani, de nem biztonságosan, ugyanis kipattant róla a játékszer, amelyről a fonyódi védők is sorra lemaradtak, így az igaliak közelről a kapunkba passzoltak. Nem sokkal ezután már körülbelül a harmadik labdát hozhatták egy az egyben a kapunkra az igaliak, Szabó kilépett de nem tudott tisztázni, a csatár tovább vitte a labdát és a hálóba passzolt. Ekkor már elég jól meg voltunk fogva mentálisan. De igazán csak akkor fokozódott ez a fajta negatív élményünk, amikor a javunkra megítélt büntetőt Besenyei kihagyta, majd rövid idő alatt már sokadjára ismét egy az egy hozta a hazaiak csatára a labdát kapusunkra, aki sajnos elkésett a tisztázássa és felburította a labdát vezető játékost. Piros lapot kapott és a hazaiak büntetőhöz jutottak, amit sikerült is értékesíteni. Cserekapus hiányában mindezt Rómer kényszerül elviselni, mivel ő állt be a kapuba. Az első félidőben kaptunk még egy gólt egy csúnya hibából, de szépítettünk is Kovács Milán révén, aki Molnár beadása után szépen lépett ki védője mellől és bólintott a kapuba ezuttal ismét csatár szerepben. A második játékrészt kifejezetten jól kezdtük tíz emberrel is. Molnár Ákos felső sarokba gyönyörűen betekert szabadrúgása és szintén általa elvégzett tizenegyes is a hálóban kötött ki. Aztán egy játékvezeői hiba következtében ismét büntetőt kellett volna kapnunk, de mégsem született ilyen ítélet. Ehelyett sorban kaptuk a gólokat. Pedig nem játszottunk rosszul, de a kiállítás miatt lyukas volt a védekezésünk. Annak ellenére, hogy tizen voltunk több szépen kidolgozott helyzet is adódott, de a befejezésbe hiba csúszott. Talán ha nincs kapusunk meggondolatlan kiállítása és a kihagyott első büntetőnk, akkor talpra lehetett volna állni, nem lett volna egyáltalán lehetetlen. De így már nem ment, a végére teljesen szétestünk. Mindezek ellenére az eredmény azért túlzó, bár tény, hogy a hazaiak sokkal jobban fejezték be akcióikat, viszont az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az előre vagdaláson kívül nem rendelkeztek nagy repertoárral. Ez ma nagyon bejött nekik, számunkra pedig elég megalázó volt. A mérkőzés vége felé Kovács Norbinál szakadt el a cérna, amihez azért hozzá kell tenni, hogy a meccs alatt a spori a 100, főleg hazai részről őneki szánt elég szókimondó beszólás közül pont ezt hallotta meg és felmutatta a piros kártyát. Aztán Veszner bíró még egy legyintést is túlzásba vett Kovács részéről és ahogy a SLASZ-ot ismerjük sajnos ennek hosszabb eltiltás is a következménye lehet. Ez van. Szóval sikerült beleszaladni egy méretes zakóba. Amíg sokan a csapatból komolytalanul veszik ezt az egészet, beleértve az edzésre és meccsre járást nem igazán kedvelőket, addig sokat nem is várhatunk. Megmaradhatunk ennek az osztálynak és jelenlegi helyezésünknek az alapfunkciójánál: nagyon jó kikapcsolódás és sportolási lehetőség. Viszont ennél azért mindig is többet akartunk és akarunk is! Most jelenleg így áll a történet, kár kifogásokat keresni, aki akar, ha idén nem is,de jövőre csatlakozhat és megmutathatja. Szombaton Kéthely ékezik hozzánk. Hajrá Fonyód!