20. Forduló: Ságvár-Fonyód 2:0 (2:0) |
|
2009.04.04. 21:21 |
|
 Mélyrepülésünk tovább folytatódik, de sajnos ezen már nem igazán lepődik meg senki sem. A bizakodó második helyről várta a csapat a tavaszi rajtot, ehelyett jelenleg már a hetedik pozícióban tanyázik. Ha így folytatjuk, akár a mezőny utolsó felében is landolhatunk a szezon végére. Nagy csalódás ez mindenkinek, erre tényleg nem számított se játékos, se néző. Egy elég kellemetlen hullámvölgybe keveredtünk, de "közhely", hogy minden csapat háza táján előfordulhat ilyen. Csakis a csapat felelős az eddigiekért, ezekért a szépnek egyáltalán nem mondható eredményekért, melyeket idén produkálunk. 5 mérkőzés, 1 pont, 2 rúgott gól és 7 kapott. Annyira szoros a mezőny, hogy egy apró hiba is elég és máris több helyet zuhanhat egy csapat. Mi folyamatosan hibázunk és folyamatosan lépkedünk hátrafelé. A velünk akkor még azonos pontszámmal álló Ságvár otthonába látogattunk. Mindig is szoros mérkőzéseket vívtunk velük, de hoztuk már el onnan korábban a 3 pontot, ami nagyon szép teljesítménynek számított. Voltak hiányzóink, a csatársorból sem Bogdán, sem pedig Bodogán nem tudott a csapat rendelkezésére állni elfoglaltság miatt. Ezért Koszics Károly úgy döntött, hogy Kovács Milánt próbálja ki ékként, aki ezen a poszton eddig nem igazán fordult még meg. Tetszetősen kezdtük a derbit, szép játékkal, passzokkal, több mozgással. A hazaiakat ez meg is lepte, egy kissé zavarba jöttek, de aztán folyamatosan kezdtek magukhoz térni. Legfőbb módszerük az volt, hogy a kisméretű pályájukon előreívelték a labdát és azt vagy utolérte a csatáruk vagy nem. Ez a taktika később sajnos meglepetést okozott számunkra. Játszogattunk, próbáltunk helyzeteket kidolgozni, kapura lőni, ami mostanában nagy szó, de igazán nagy ziccert nem sikerült kialakítani, az utolsó pillanatokban vagy néhány momentummal előtte mindig hiba csúszott a támadásba. Tényleg jobban kezdtünk, de ez nem tartott sokáig. Egy "egymásra várunk" szituációt követően a vendégek szöglethez jutottak. Beadták, majd be is bólintották teljesen zavartalanul. Nem nagyon sikerült felugrani a hazai játékossal, de ez a hiba már-már megszokottá válik. Kovács Milánnak többször is sikerült megtartania a játékszert, vagy lepasszolni azt, a középpálya is aktivizálta magát, sokszor okosan, hasznosan játszottak. "Átmeneti" ékünknek majdnem sikerült is kiegyenlítenie, egy a kapu elé beérkező labdát fejelt sajnos a felső lécre, a kapus már verve volt. Ha ez bejött volna! Aztán következett a hidegzuhany: egy hazai kapus-felívelésről szépen lemaradtak a védőink és a kiérkező Pernecz öklözés sem sikerült teljesen jól, így a hazaiak csatára, ha nem is könnyedén, de megszerezte csapata második gólját. Egy kicsit kezdett elmenni az önbizalmunk, de még mindig jobbak voltunk, megmaradt a csapat tartása. A második félidőben szintén ez volt a jellemző. Nyomtuk a ságváriakat, de hiába. Elmaradt a góllövés. Igazán sistergős lövést senkinek sem sikerült mutatnia vagyis a kapusnak igazán védenivalója nem volt, bár állandóan mozgásban tartottuk. Rómer a bal szélen kapott nagyon jó labdát, a kapu felé tartott vele, már a tizenhatoson belül, de lövése elkerülte sajnos a labdát és elsuhant az érkező emberek előtt is. A jobb szélről érkezve Ribának is volt lehetősége tüzelni, de úgy mint az első félidőben tett próbálkozásainál, most sem járt sikerrel, pedig az akarat nagyon benne volt. De másban is, csak mintha meg lennénk átkozva gólügyileg. Később Rómer talpa alatt vagy lába mellett kúszott el villámgyorsan egy beadás, aztán Riba csak kishíján, de szintén lemaradt egy beadásról. Mercz Laci próbálkozásai és Kovács Milán erős szabadrúgás lökete sem talált kaput. A hazaiak közben, ha lehetősgük volt rá folytatták az előreívelős taktikát. Javarészt ezeket mi nyertük, vagy a védelemnek sikerült menteni, szerelnie vagy Pernecz jött ki többször is jól a kapuból. Egy kellemetlen szituáció után, amikor is nagy keveredés alakult ki kapunk előtt, a hazaiak szereztek még egy gólt, de ezt a spori les címén érvénytelenítette. Akadtak azért még helyzeteik nekik is, főleg amiatt, hogy kénytelenek voltunk kicsit feljebb húzódni, de ezeket javarészt mellé vagy fölé vagdosták. A mai meccsen csereként pályára lépő, Kovács Norbi helyett Forró Zsolt és Domján helyett Kristóf Gyuri sem tudtak segíteni már, pedig mindekttőnek voltak szép megmozdulásaik. Annak ellenére szenvedtünk Ságváron vereséget, hogy a többség véleménye szerint is jól teljesítettünk, talán nyugodtan ki lehet mondani, jobban mint a hazaiak. Csak ők rúgtak 2 gólt, mi meg nullát. És a fociban ugye gólra mérik. Most már tényleg jó lenne, ha kicsit megnyugodnánk, összekapnánk magunkat. Az a hajó már kezd elmenni, de még talán utána tudunk hajítani egy kötelet és fel tudunk szállni rá. Sok lehetőség már nincs, egy kicsi remény még van. Az első helyen kár gondolkodni, de ezzel tisztában is vagyunk. A második helytől 7 pontra vagyunk. Ez még nem reményvesztett és ez osztályozóval továbbjutós hely. A dobogó harmadik fokától 4 pontra vagyunk, ez egyáltalán nem lehetetlen, sőt. Említett lehetőségek valamelyike kellene, hogy a játékosok előtt célként lebegjen. Nem pedig az, hogy most ez van és kész, majd alakul valahogy, közben pedig esünk visszafelé. Jövő héten Balatonboglár érkezik hozzánk, akik hasonló cipőben járnak, mint mi és hasonló mutatókkal a tavasszal. De valószínűleg ezzel nem törődik senki sem, hiszen szomszédvári rangadóról van szó, melyen mindkét csapat nyerni szeretne. Ősszel megbotlottunk náluk itt az idő, hogy visszavágjunk és egyébként is: itt az idő, hogy felébredjünk végre! Hajrá Fonyód!
|
19. Forduló: Fonyód-Bálványos 0:1 (0:0) |
|
2009.03.29. 23:07 |
Zakatol az a bizonyos hullámvasút, sajnos lejtőnek lefelé. A várva várt győzelem, a várva várt 3 pont újra elmaradt. Senki sem tudja megmagyarázni gyatra szereplésünket. Persze tisztában vagyunk hibáinkkal, de nem tudunk javítani rajtuk. A legnagyobb probléma azonban egyre tisztábban látszik: Koszics Károly által is megemlített vészes gólínység. Hogy ez miként lehetséges, miért van így, mi sem tudjuk felfogni és sajnos nem tudjuk levetkőzni magunkról. A masszív csapatnak mondható Bálványos gárdájával idegenben 0-0-át játszottunk ősszel. Azonban szinte teljesen mindegy kivel játszunk mostanság, úgy tűnik legalábbis az eredményekből. Esős, vizes első félidőben mindjárt az elején igen csak magunkra húztuk a vendégeket. Igazán nagy helyzetük eleinte nem nagyon volt, bár rengetegszer jutottak a vendégek szabadrúgáshoz, de ezeket sorra elpuskázták. Többször megleptek minket a kapuhoz közel, kipasszolgatva minket fokozatosan el is jutottak helyzetekeig. Egy alkalommal Dékány Zolinak szabálytalanul sikerült megállítania az akciót az utolsó pillanatban, de a vendégek reklamálása ellenére sárgát kapott és nem pirosat, de ez nem is volt kiállítás, ez egyértelmű. Voltak kemény belépők mindkét részről és egyszer-egyszer a feszültség is megnőtt kicsit. Védeni valója Szabónak egyszer volt csupán, amikor egy beívelt labda Dékány fején enyhén megcsúszott és ráadásul meg is pattant a kapu előtt, de sikerült hárítani a kapusnak, ha nem is könnyedén. Részünkről Kovács Norbi lapos lövése megemlítendő, de sajnos nem sokkal, de elsuhant a kapu mellett. Aztán a bálványosiak hagytak ki óriási lehetőséget. Nagyon nagy szerencsénk volt, amikor egy betörésüket követően egyik játékosuk kishíján gólt szerzett, de ez is mellé ment. Amikor sikerült valamilyen formában megiramodnunk, sajnos mindig baj volt a befejezéssel, helyzeteket nem igazán sikerült kialakítani. A második félidőt egyelőre a kezdő tizenegy játékossal kezdtük. Viszonylag kiegyenlített volt a diktált játék. Próbáltunk feljebb húzódni egy kicsit, hogy gólt szerezhessünk. Ebből adódott is némi kellemetlenség, többször Dékánynak egyedül kellett megbírkóznia a kontrázó vendégekkel. Koszics Károly elérkezettnek látta az időt a cserére. Bogdán helyett Bodogán, Domján helyett pedig Molnár Ákos érkezett a pályára, így némi taktikai változtatásra is szükség volt. Ez azonban hamar felborult. Történt ugyanis, hogy a vendégek kontrázni kezdtek és áttörtek rajtunk. A bálványosiak egyik csatára egy az egyben vihette a labdát Szabóra, melyre egyszer már volt példa nem sokkal azelőtt egy másik szituációban, de akkor simán elrúgta Szabó a játékszert. Most azonban a csatár kissé hosszan szöktette magát, Szabó kilépett és belepöckölt a labdába épphogycsak, azonban levegőben maradt lábaiban a csatár óriásit bukfencezett, melyet a a fiatal és rutintalan játékvezető szabálytalannak ítélt. A vendég csatár rutinos volt és ezt a bíró nagyon megette és be is nézte. Partjelző kollegája csak ennyit mondott, mikor megkérdeztük, hogy tulajdonképpen most mit is fújt le: "Sajnos nem láttam semmit'". Hát erre mit mondjunk. Természetesen,mint utolsó emberként elkövetett szabálytalankodót piros lappal illette a spori kapusunkat. Eléggé értethetetlenül, de ez van. A Bálványosiak már majdnem örülhettek, amikor az eset miatt kapusunkat kérdőre vonó egyik vendég játékos túl közel nézett Szabó szemeibe, akinek ez nem esett jól, egyenlő volt számára a lefejelésnek nevezett cselekvéssel. A bálványosit a lefejelés miatt, Szabót pedig az elkövetett "szabálytalanság" miatt Tóth Úr az öltözőbe küldte. Pernecz Peti aktivizálhatta magát, Riba Gábor helyett érkezett a pályára, azon belül Szabó helyett a kapuba. Emiatt borult tehát a taktika is. Aztán hamar emberelőnybe kerültünk, ugyanis Savanyó István "Doki" felrúgásáért újabb vendég indulhatott zuhanyozni. 10 a 9 ellen. Kedvező volt számunkra ez az arány. Élni mégsem tudtunk vele! Hogy miért? Megmagyarázhatatlan. Ráadásul egy vétlen helyzetből a vendégek olyan jól eltalálták a labdát-amit valószínű ők sem terveztek be és nem is gondolták volna-hogy az Pernecz fölött a kapuba csapódott. Kissé meglepte őt is, de nagyon váratlan lövés volt valljuk be. Azoban bárki bármit mond, ennyi még bele is férne. Egy kapott gól. De hogy lőni nem bírunk ez felfoghatatlan. És nemcsak a csatárokon múlik, ugyanis nincs leszabályozva a fociban, hogy csak az ék lőhetne gólt. De nálunk valahogy senkinek nem megy ez mostanság. Valahogy ezt meg kellene oldani, de nagyon nem ezen az úton járunk és egyelőre nem is találjuk a gyógyírt erre a problémára. Ez oly annyira nagy gond, hogy sorban dönt el mérkőzésket és nem a javunkra. Ősszel meg tudtuk csinálni, most is meg tudnánk! De nem akar a felszínre jönni a góllövő cipőnk, túl mélyre ástuk. Aztán csak futottunk az eredmény után, de legalább elkezdtünk kapura lőni, keményen az ellenfélre menni, nyomni őket. De miért csak ilyenkor? Amikor már baj van! Bodogán és Savanyó előtt nem sokkal suhant el egyszer egy balról Rómer részéről beadott labda, utána pedig jobbról, amely Mercz Lacitól származott. Próbálkoztunk a kapu előtt. Kovács Milán lövése elkerülte azt, Rómer Rómeóé azonban csak kis híján ment fölé közelről. Ha így toltuk volna őket már korábban is, akkor előbb utóbb begyötrünk egy gólt minimum. Ehelyett sikerült nekik kibekkelni az utolsó szakaszt, sokszor durva belépők árán is. Kovács Norbi is próbálkozott még egy kicsit messzebről, Molnár Ákos is többször veszélyesen ívelt a kapu elé, de semmi. Nem rúgtunk gól. Részünkről Pernecznek kellett még menteni egy nagyot, majdnem ugyanolyan szituban, amilyenben Szabót is kiállították. De ez a bírók szerint is szerencsére egyértelmű szerelés volt. Szégyenszemre lesültünk hazai pályán. 4 mérkőzés,1 szerzett pont. Baj van, ez egyértelmű. Nem tudjuk mi várható a továbbiakban. Egy biztos: van egy sorsolásunk, melyben jön a következő mérkőzés. Aztán meglátjuk, így a legegyszerűbb megfogalmazni. Ságvárra utazunk jövő vasárnap. Kár nekiállni rágni magunkat, hogy mi lesz, meg hogy lesz azon a meccsen. Tovább kell lépni bármi is van, a következő meccsre koncentrálni! Hajrá Fonyód!
|
18. Forduló: Balatoni Vasas - Fonyód 2-1 (1-1) |
|
2009.03.23. 15:52 |
Elindult a fonyódi hullámvasút! De sajnos úgy tűnik, nem felfelé emelkedik, hanem inkább ereszkedik. Az irigylésre méltó, műfüves és minden EU-szabványnak megfelelő Siófok-Kiliti, azaz Balatoni Vasas otthonába látogatott csapatunk. Ősszel kiütéses győzelmet arattunk felettük, de az elmúlt két fordulóból kiindulva nem igazán érezhettük magunkat teljes biztonságban. A környezet gyönyörű volt, de igen erős szél fújt az egész mérkőzés alatt. Voltak hiányzóink, például Molnár Ákos, aki bokaproblémákkal küszködik, Bodogán Bence, aki beteg volt és Milcsevics Gergő, akinek igazolását rontották el a SLASZ-nál és még nem érkezett vissza a papírja, illetve még néhány ember, akiket megszokhattunk már, hogy ezért vagy azért nem tudnak Koszics Károly rendelkezésére állni. Viszonylag kiegyenlítetten kezdődött a mérkőzés, de érezni lehetett, hogy a hazaiaknak azért jobban fekszik saját műfüves pályájuk. A kezdetekkor hamar meg is tornáztatták Szabót, aki ezúttal kezdő volt. Aztán jött a hidegzuhany. Egy hihetetlenül érdekes gólt kaptunk, méghozzá szögletből, úgy hogy senki sem ért hozzá. Mindneki fölött elszállt a labda, beleértve a kapust is és mintha egy pillanatra megállt volna a levegőben, aztán a hosszú ficakba vágódott. Nem semmi találat volt, de aki látta, az tudja, hogy a "szél" is belerúgott egyet képzeletbeli lábával. Persze ez nem mentség, de mintha így lett volna megírva. Nem adtuk fel, elkezdtünk mi is játszani. Egy hazai kapu előtti keveredést követően Dancs Norbi határozta el magát lövésre és sikerült is neki kiegyenlítenie, a "boly" mellett ellőve a játékszert. Voltak szép pillanataink, de valahogy hiányzott a kapuralövés. A félidő előtt egy lapost lövést kellett még Szabónak hárítania valamint Rómer Rómeót le kellett cserélni, a térdét fájlalta. Elsőre nagyon megijedt mindenki, hogy a műtött térde megint elszakadt, de hála Istennek saját lábán tudta elhagyni a játékteret. Reméljük nem komoly a sérülés, mielőbbi gyógyulást kívánunk Rómeónak, akinek a helyére egyébként Kovács Milán érkezett. Persze nem a szélen futkározott védekező középpályásunk, hanem az addig középen szereplő Mercz Laci húzódott ki a bal oldalra. A második játékrészben igen csak magunkra húztuk az ellenfelet. Eleinte még el tudtunk egyszer-egyszer menni a széleken, de nem jártunk sikerrel. Főleg Mercz Laci előtt adódott több lehetősg is, de a kapu közelébe érve sajnos rendre szereltek a hazai bekkek. Dékány Zoli - aki egyébként mentett egy óriásit fejjel az első félidőben- többször fellépett egy-egy lövés erejéig, de ezek is elkerülték a kaput. Aztán ismét Szabónak kellett hárítania egy közeli lövést lábbal. Utána nagy szerencsék volt, a kapufán pattan a labda a hazaiak egyik kontrája végén és sajnos ez előre vetítette a játék végkimenetelét. Kinyíltunk, próbáltuk megszerezni a győzelmet, de igazán nagy helyzetet nem sikerült kialakítani. Ennek meg is lett az eredménye: az utolsó 20 percben gyakorlatilag 3 ziccert kellett hárítania Szabónak, és már nem azzal kellett foglalkoznuk, hogy átvegyük a vezetést, hanem azzal, hogy megtartsuk az egy pontot. Pedig Mercz Laci fejjel a kapufát is eltalálta, sajnos hiába. Nagyon jöttek a kilitiek, folyamatosan nyomtak minket a kapunk elé, amit nem is bírtunk sokáig. Egy szabadrúgást nagyon bután reagáltunk le. Odapasszolták a hazaiak az üresen álló csatáruk elé, aki a kapuig vitte a labdát, majd laposan a rövid sarokba vágta azt. Ezzel egy kicsit össze is omlottunk. Bogdán Krisztiánnak nem sokkal a kilitiek vezető találata előtt volt egy nagy lehetősége egy közeli pontrúgásból, de a kiliti portás védte a lövést. Talán ha az bemegy, de ez már a múlt. 2-1 után teljesen kétségbe estünk nem vitás. Nem sok esélyünk volt még az egyelnítésre sem. Kikaptunk. Újra. 3 meccs 1 pont. Rettentően gyatra. Mindenki tudja, hogy baj van, de akkor sem adjuk fel, ha törik, ha szakad. Nem tudunk egyszerűen kievickélni a hullámvölgyből, pedig már ideje lenne. Reméljük ez az idő jövő héten eljön! El kell, hogy jöjjön, tovább így nem mehet. Igen is össze kell kapni magunkat. Most harmadikak vagyunk, a Földvár elénk lépett. Nagyon szoros az élmezőny, nem igazán fér bele több baki. Meglátjuk és készülünk. Hajrá Fonyód!
|
17. Forduló: Fonyód - Kőröshegy 1-1 (0-1) |
|
2009.03.13. 12:12 |
A tavaszi szezon második fordulójában tovább folytattuk gyenge szereplésünket. Még nem ébredt fel a csapat téli álmából. Azt a kőröshegyi csapatot fogadtuk, akikkel korábban sem játszottunk sima meccseket, de ennek ellenére, figyelembe véve a tabellán elfoglalt helyüket győznünk kellett volna. Az első félidőben újra előjött az a probléma, hogy nem bírunk felpörögni időben. A támadásoknál nem találtuk helyünket, egyszerűen nem sikert semmit kezdeni a labdával. A védekezés terén a szögletek illetve beívelések-akár szabadrúgásból-jelentettek gondokat. Említett szituációból gólt is kaptunk, egy távolról beívelt szabadrúgást megcsúsztatott a vendégek játékosa, amely végül a hálónkban kötött ki. Próbálkoztunk mi is egyszer-egyszer, Mercz Laci közeli fejesét nagy bravúrral védte a vendég portás, Kovács Milán izmos szabadrúgása sem sokkal ment fölé, de egyelőre nem sikerült gólt szereznünk. A második játékrészre összekaptuk magunkat, szokás szerint. A kőröshegyieknek nem igazán sikerült a kapunk közelébe sem menni, kivéve a messziről felívelt a labdákat, amelyek olykor-olykor okoztak ugyan galibát, de ziccer-lehetőséget nem, Pernecz Petinek védenivalója szinte nem is volt ekkor már. A mezőnyben a vendégek hozták a szokásos formájukat, többször kemény és durva belépőkkel, odaszólásokkal. A feszültséget mi is átvettük rövid időre, de aztán sikerült levetkőzni magunkról. Azonban érdemes megemlíteni a szabálytalanságokkal kapcsolatban, hogy még az első játékrészben Mercz Lacinak a tizenhatoson belül a bokájára csúsztak miután továbbpasszolt egy labdát és a játékvezető semmit sem fújt, pedig tizenegyes lett volna. Szintén csapatkapitányunknak volt még egy nagy helyzete, amikor is egy általa szélről betolt labdát rúgott fölé, melybe újheggyel a vendég portás is beleért még. Odaszögeztük a kőröshegyieket a kapujuk elé, de csak nem sikerült gól szerezni még, Kovács Norbert és Molnár Ákos szabadrúgása sem talált magának utat a kapuba ezen a játéknapon. Ekkor Koszics Károly Bogdán Krisztiánt és Erdei Barnát is a pályára küldte csatársorba, valamint az addig védekező feladatait igen jól ellátó Dékány is támadópozícióba lépett előre. Már majdnem lerágtuk az összes körmünket és már újra az fordult meg a fejünkben, hogy ismét vereséget szenvedünk szégyenszemre-pedig próbálkozgattunk még például Erdei által, akinek szintén elkerülte közeli fordulatból ellőtt labdája a kaput-amikor is Bogdán Krisztián az utolsó utáni pillanatban megcélozta a jobb alsó sarkot és a kapuba talált, ezzel 1 árva pontot (de lehet, hogy fontos pontot) megmentve. A középkezdés után a spori le is fújta a mérkőzést. Az ember érzése hasonló volt mint Bábonymegyeren, de szerencsére sikerült döntetlenre menteni a mérkőzést. Ez is rettentően kevés és nem csak ennyi van a csapatban, ennél sokkal több, igenis hozni kell az ilyen meccseket, úgy, mint ősszel. Az eredmények úgy alakultak, hogy nagyon a nyakunkba érkeztek a mögöttünk lévők, de még tartjuk a második helyet, tartjuk a reményt a feljutásra. Nehéz időszak jön, de jövő héten mese nincs győznünk kell a kiliti műfüves pályán. Hajrá Fonyód!
|
16. Forduló: Bábonymegyer - Fonyód 1:0 (0:0) |
|
2009.03.02. 12:18 |
Nem sikerült jól rajtolni a bajnokságban, hiszen egy gólos vereséget szenvedtünk Bábonymegyeren. A már mumusnak tekinthető hazaiak, felújított öltözővel és borzalmas talajú pályával várták csapatunkat. A borzalmas ez esetben még gyenge kifejezés, hiszen ha valaki látott már rossz talajú pályát, akkor ez az volt. És valjuk be, ez nem nekünk kedvezett, nagyon nem. Egyszerűen nem tudtuk játszani gyors szélsőinkre épülő játékunkat, és a középpálya közepén sem sikerült kulcsfontosságú labdákat szerezni. Teltek múltak a percek és csak őrlődtünk. Amikor a játékvezető a félidőben az öltözőbe intette a csapatokat, gyakorlatilag egyetlen nagyobb helyzetet sem tudtunk felmutatni, ellenben a hazaiak egy-két próbálkozásánál Pernecz Peti védett bravúrosan. A múlt heti kupamérkőzéshez képest, most a tavalyi első számú kapusunk állt a védelem mögött a kapuban, és bizony elkönyvelhetjük, hogy két jó formában lévő kapusunk van jelenleg. Csak a többi poszton vannak gondjaink. Igazán senki nem húzta a csapatot, kiemelkedő teljesítményt senki nem nyújtott. Talán Kovács Milánt lehetne megemlíteni, aki többször próbálkozott kapuralövéssel, tegyük gyorsan hozzá ezek rendre ki is maradtak. Milán mellett feltétlenül meg kell említeni Besenyei Balázst (főleg a védőmunkájáért), illetve Rómer Rómeó csupaszív játékát, aki próbálta bíztatni a csapatot, azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy gólt tudjunk szerezni. Illetve az első félidőben játszó Dékány Zoli is magabiztos teljesítményt nyújtott, csak sajnos a munkája miatt nem tudta vállalni a második félidőt. Ki tudja, talán ha marad minden másképpen alakul... Az embernek olyan érzése volt, ha holnap reggelig játszunk, akkor sem rúgunk gólt. Nem mentség, de a talaj tényleg nem nekünk kedvezett. Azt nem mondhatjuk, hogy a hazaiak előnyben voltak ezen a téren, hiszen ők is most játszottak idén először rajta, ezért pláne bosszantó, hogy a tabella utolsó előtti helyén álló Bábonymegyer ellen nem sikerült pontot, pontokat szerezni. Gratulálunk a hazai csapatnak, akiknek kulcsfontosságú volt ez a győzelem persze nekünk is az lett volna. A többi eredményt is figyelembe véve azt kell, hogy mondjuk: ha már kikaptunk, legalább nem jöttünk ki túlságosan rosszul a fordulóból, hiszen a körülöttünk lévő csapatok is botlottak. Jövő héten a Kőröshegy ellen otthon lehet javítani! Hajrá Fonyód!
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mélyrepülésünk tovább folytatódik, de sajnos ezen már nem igazán lepődik meg senki sem. A bizakodó második helyről várta a csapat a tavaszi rajtot, ehelyett jelenleg már a hetedik pozícióban tanyázik. Ha így folytatjuk, akár a mezőny utolsó felében is landolhatunk a szezon végére. Nagy csalódás ez mindenkinek, erre tényleg nem számított se játékos, se néző. Egy elég kellemetlen hullámvölgybe keveredtünk, de "közhely", hogy minden csapat háza táján előfordulhat ilyen. Csakis a csapat felelős az eddigiekért, ezekért a szépnek egyáltalán nem mondható eredményekért, melyeket idén produkálunk. 5 mérkőzés, 1 pont, 2 rúgott gól és 7 kapott. Annyira szoros a mezőny, hogy egy apró hiba is elég és máris több helyet zuhanhat egy csapat. Mi folyamatosan hibázunk és folyamatosan lépkedünk hátrafelé. A velünk akkor még azonos pontszámmal álló Ságvár otthonába látogattunk. Mindig is szoros mérkőzéseket vívtunk velük, de hoztuk már el onnan korábban a 3 pontot, ami nagyon szép teljesítménynek számított. Voltak hiányzóink, a csatársorból sem Bogdán, sem pedig Bodogán nem tudott a csapat rendelkezésére állni elfoglaltság miatt. Ezért Koszics Károly úgy döntött, hogy Kovács Milánt próbálja ki ékként, aki ezen a poszton eddig nem igazán fordult még meg. Tetszetősen kezdtük a derbit, szép játékkal, passzokkal, több mozgással. A hazaiakat ez meg is lepte, egy kissé zavarba jöttek, de aztán folyamatosan kezdtek magukhoz térni. Legfőbb módszerük az volt, hogy a kisméretű pályájukon előreívelték a labdát és azt vagy utolérte a csatáruk vagy nem. Ez a taktika később sajnos meglepetést okozott számunkra. Játszogattunk, próbáltunk helyzeteket kidolgozni, kapura lőni, ami mostanában nagy szó, de igazán nagy ziccert nem sikerült kialakítani, az utolsó pillanatokban vagy néhány momentummal előtte mindig hiba csúszott a támadásba. Tényleg jobban kezdtünk, de ez nem tartott sokáig. Egy "egymásra várunk" szituációt követően a vendégek szöglethez jutottak. Beadták, majd be is bólintották teljesen zavartalanul. Nem nagyon sikerült felugrani a hazai játékossal, de ez a hiba már-már megszokottá válik. Kovács Milánnak többször is sikerült megtartania a játékszert, vagy lepasszolni azt, a középpálya is aktivizálta magát, sokszor okosan, hasznosan játszottak. "Átmeneti" ékünknek majdnem sikerült is kiegyenlítenie, egy a kapu elé beérkező labdát fejelt sajnos a felső lécre, a kapus már verve volt. Ha ez bejött volna! Aztán következett a hidegzuhany: egy hazai kapus-felívelésről szépen lemaradtak a védőink és a kiérkező Pernecz öklözés sem sikerült teljesen jól, így a hazaiak csatára, ha nem is könnyedén, de megszerezte csapata második gólját. Egy kicsit kezdett elmenni az önbizalmunk, de még mindig jobbak voltunk, megmaradt a csapat tartása. A második félidőben szintén ez volt a jellemző. Nyomtuk a ságváriakat, de hiába. Elmaradt a góllövés. Igazán sistergős lövést senkinek sem sikerült mutatnia vagyis a kapusnak igazán védenivalója nem volt, bár állandóan mozgásban tartottuk. Rómer a bal szélen kapott nagyon jó labdát, a kapu felé tartott vele, már a tizenhatoson belül, de lövése elkerülte sajnos a labdát és elsuhant az érkező emberek előtt is. A jobb szélről érkezve Ribának is volt lehetősége tüzelni, de úgy mint az első félidőben tett próbálkozásainál, most sem járt sikerrel, pedig az akarat nagyon benne volt. De másban is, csak mintha meg lennénk átkozva gólügyileg. Később Rómer talpa alatt vagy lába mellett kúszott el villámgyorsan egy beadás, aztán Riba csak kishíján, de szintén lemaradt egy beadásról. Mercz Laci próbálkozásai és Kovács Milán erős szabadrúgás lökete sem talált kaput. A hazaiak közben, ha lehetősgük volt rá folytatták az előreívelős taktikát. Javarészt ezeket mi nyertük, vagy a védelemnek sikerült menteni, szerelnie vagy Pernecz jött ki többször is jól a kapuból. Egy kellemetlen szituáció után, amikor is nagy keveredés alakult ki kapunk előtt, a hazaiak szereztek még egy gólt, de ezt a spori les címén érvénytelenítette. Akadtak azért még helyzeteik nekik is, főleg amiatt, hogy kénytelenek voltunk kicsit feljebb húzódni, de ezeket javarészt mellé vagy fölé vagdosták. A mai meccsen csereként pályára lépő, Kovács Norbi helyett Forró Zsolt és Domján helyett Kristóf Gyuri sem tudtak segíteni már, pedig mindekttőnek voltak szép megmozdulásaik. Annak ellenére szenvedtünk Ságváron vereséget, hogy a többség véleménye szerint is jól teljesítettünk, talán nyugodtan ki lehet mondani, jobban mint a hazaiak. Csak ők rúgtak 2 gólt, mi meg nullát. És a fociban ugye gólra mérik. Most már tényleg jó lenne, ha kicsit megnyugodnánk, összekapnánk magunkat. Az a hajó már kezd elmenni, de még talán utána tudunk hajítani egy kötelet és fel tudunk szállni rá. Sok lehetőség már nincs, egy kicsi remény még van. Az első helyen kár gondolkodni, de ezzel tisztában is vagyunk. A második helytől 7 pontra vagyunk. Ez még nem reményvesztett és ez osztályozóval továbbjutós hely. A dobogó harmadik fokától 4 pontra vagyunk, ez egyáltalán nem lehetetlen, sőt. Említett lehetőségek valamelyike kellene, hogy a játékosok előtt célként lebegjen. Nem pedig az, hogy most ez van és kész, majd alakul valahogy, közben pedig esünk visszafelé. Jövő héten Balatonboglár érkezik hozzánk, akik hasonló cipőben járnak, mint mi és hasonló mutatókkal a tavasszal. De valószínűleg ezzel nem törődik senki sem, hiszen szomszédvári rangadóról van szó, melyen mindkét csapat nyerni szeretne. Ősszel megbotlottunk náluk itt az idő, hogy visszavágjunk és egyébként is: itt az idő, hogy felébredjünk végre! Hajrá Fonyód!
Tovább…