Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

BBSC - Petőfi SE Fonyód 25-7 (15-3)	Gál Tamás	2012.03.20. 18:36
Balatonbogláron beragadtunk a rajtnál…   Túlzás nélkül állítható, hogy a tavasz legnehezebb meccsével kezdtük a bajnokságot szombaton. Már előzetesen sem sok esélyt adhattunk magunknak, hiszen a BBSC egész idáig rendkívül egyenletes, magabiztos teljesítménnyel, veretlenül vezette a bajnokságot. Ráadásul a hozzánk eljutott hírek alapján tudtuk, hogy komolyan gondolják céljaikat, ennek érdekében még jelentősen meg is erősítették amúgy is minőségi játékosokból álló keretüket.   A Petőfi SE háza táján számottevő változás nem volt a szünetben, érkezőről egyáltalán nem tudunk beszámolni, távozó pedig egyedül Domján Dalma, családi okok miatt. Sajnos többen is hiányoztak a csapatból. Boros Mariann, Turi Viktória és Pucskó Zsóka régebbi sérülés után lábadoznak, visszatérésük még várat magára. Sára Krisztina és Bors Éva egyéb okból nem tudtak a csapattal tartani, rajtuk kívül pedig a keretbe nevezett Bakos Zita, Mátis Veronika és Németh Helga is problémákkal küzdenek, hiszen hosszabb kihagyás miatt lemaradásuk van, valamint még egyikük sincs teljesen 100%-os egészségi állapotban. Ezek az előjelek nem éppen voltak bíztatóak a mérkőzés előtt.   Ettől függetlenül a találkozót meglepően kapkodóan kezdő bogláriakat sikerült meglepnünk a szakmai stáb által elképzelt taktikával. Az volt a cél, mint legutóbb Zalaszentgróton is, a tisztes helytállás érdekében lassítani ellenfelünk játékát, stabil védekezéssel, valamint megfontolt, felépített, akár passzívig játszott, befejezett támadásokkal, hogy elkerüljük a gyors lerohanásokat. Ez a hazaiak sok pontatlanságának is hála mintegy 10 percig működött, akkor még vezettünk is 2-1-re, aztán fokozatosan átvette a meccs irányítását a listavezető. Hamar meg is fordították a meccset, nálunk pedig soha nem látott számú technikai hiba, ki nem kényszerített pontatlanság miatt már nem lehetett beszélni támadó játékról. Ha el is jutottunk lövésig, az általában nem ért célba, illetve olyan erőtlen és rosszul irányzott volt, hogy hárításuk nem okozott gondot a hazaiak rutinos hálóőrének. A szakvezetés próbált cserékkel frissíteni, de ekkorra olyan gyorsan alakult ki markáns különbség, hogy önbizalmát vesztett csapatunk játékához már senki nem tudott pluszt hozzá adni. Ami a legnagyobb gondot jelentette, hogy elveszítettük tartásunkat, ami miatt ősszel többször, vesztes meccsek után is dicsérhető volt a gárda, de most gyámoltalan csapat benyomását keltettük. Egyetlen játékosunk volt, akit feltétlenül ki kell emelni, a pazar formában védő kapusunk, Proity Mónika. Mindössze harmadjára állt a Petőfi SE kapujában, ám ami tőle telt, megtette. A nem túl magas színvonalú összecsapás üde színfoltját jelentette produkciója, melyet még az oly igényes boglári publikum is megsüvegelt.   A második félidőben még tovább darált minket az egyébként játékban magát szintén alulmúló BBSC, de mivel mi nem tudtunk érdemben változtatni, csak a különbség nagysága volt kérdéses. Érthetetlen labdavesztések jellemezték csapatunkat, erőtlen, elképzelés nélküli játék. Bármilyen módon is próbált meg a stáb a csapatba belenyúlni, Proity Mónin kívül igazán elfogadható teljesítményre nem számíthatott. Látványosan összeroppantunk, ami annak tükrében volt igazán érthetetlen, hogy ezen a napon aztán tényleg felszabadultan, teher nélkül játszhattunk volna. A fejekben teljes zavar keletkezett, akkor sikerült kissé kozmetikázni az eredményen, amikor a hazai mester több cserének, fiatalnak is lehetőséget adott, de ez is csak 7 gólhoz segítette lányainkat, mindösszesen. A kapott gólok száma, összességében 25 találat nem vészes szám, de nem szabad elfelejteni, hogy ehhez nagymértékben kapusteljesítményünk járult hozzá (35%-al védte a kaput eltaláló lövéseket Móni + 4 hetest is!!!), valamint az a tény is, hogy ezen a napon a bajnokaspiráns sem úgy lőtt, ahogy azt tőlük megszokhatták (9 büntetőből is csak 3-at értékesítettek). A mérkőzés végére kialakult 18 gólos különbség még ebben az arányban is teljesen reális volt, és a meccsről mindent elmond, hogy ezzel együtt is még a hazai nézők voltak elégedetlenebbek csapatuk teljesítményével.   Nekünk azonban nem szabad elkeseredni, hiszen a csapat ennél csak jobb lehet, ők is tudják, hogy ennél több kell, de több is van bennük. Ezen a meccsen túl kellett lenni, nehezebb ellenfél már biztosan nem lesz, de az is biztos, hogy ezt a teljesítményt minél előbb el kell felejteni, mert így mások ellen sem jutunk majd sokra. Rendezni kell a sorokat, dolgozni kell tovább, akkor biztosan visszatalálunk arra az ösvényre, amit ősszel nem egyszer kitapostunk magunknak. Pozitívumként mindenképpen azt lehet elmondani, hogy nagyon jó kapusteljesítményre támaszkodhattunk, ami mindennek az alapja. A tanuló év velejárója sajnos az is, hogy néha nagyon beleszaladhatunk a késbe, reméljük ezzel erre az évre le is tudtuk ezt a drága tanuló pénzt.   Hajrá Fonyód! Tovább…

Zalaszentgrót - Petőfi SE Fonyód 25-17 (15-8)	Gál Tamás	2011.12.05. 19:13
Így ki lehet kapni!    Együttesünk zalaszentgróti vendégjátékkal zárta az őszi szezont, az nb3-as női kézilabda bajnokság Somogy – Zala csoportjában. A mérkőzés esélyese a harmadik helyen álló hazai gárda volt, akik a fél szezonban egyenletes, jó teljesítményt nyújtottak, pláne úgy, hogy nekünk most már szokásosnak nevezhetően rengeteg hiányzónk volt, szám szerint 11. Ezt magasabb szinten jegyzett csapatok se nagyon bírnák el, ezért a mérkőzésre nevezve lett a biztonság kedvéért a sérüléssel bajlódó Fodor Barbara és Bakos Zita is, de borítékolni lehetett, hogy játékukra nem kerül sor. A Petőfi SE eddig soha nem látott összeállításban lépett pályára a szentgróti katlanban, mindjárt a kapuban újoncot avatva, a fiatal Nagy Vivien személyében.   A szakmai alapkoncepció előzetesen az volt, hogy próbáljuk meg lassítani az ellenfél lendületes, gyors játékát, valamint türelmesen, majdnem passzívig játsszuk a támadásokat. Az is kérés volt a lányok felé, hogy lehetőség szerint mindenki élvezze a játékot, felszabadultan kézilabdázzanak, sérülés nélkül hozzák le a csatát. Csapatunk egyáltalán nem ijedt meg attól a közegtől, ami ott várta őket, hiszen szerencsére hozzá vannak szokva, hogy általában nem színházi csendben vívják találkozóikat.  Ennek tükrében a kezdő sípszótól fogva egy nagyon egységes, stabil csapat benyomását keltettük, jól láthatóan a hazaiak nehezen találtak rajtunk fogást. Természetesen nem rossz csapat a Zalaszentgrót, ezért a meccsen az ő akaratuk érvényesült inkább, de a fonyódi lányok hihetetlen kitartással, odaadó hozzáállással, több alkalommal ki tudtak egyenlíteni 2-3 gólos hátrányt is. Ez annyira megzavarta a vendéglátókat, hogy időbe telt, mire újra előnybe kerültek, mindezt pedig igazán csak a félidő végére tudták megnövelni.   Valószínűleg mindenki arra számított, hogy a nagyon kevés cserelehetőség miatt együttesünk elfárad, ám ez nem így történt. Tartottuk a tempót a második játékrészben is, számos szép találatot szerezve, de a védekezés is jól működött, szép sáncokat, egységes védőfalat láthattunk. Amikor kellett, Nagy Vivien védett magabiztosan, még hétméterest is hárítani tudott! Mindenki hozzátette a magáét a csapat teljesítményéhez, mindenkit dicséret illet, mert senki sem volt megilletődve. Jó szellemben kézilabdáztunk, akik kevesebb lehetőséghez jutottak eddig, tudatában voltak, hogy most kell bizonyítani edzőjüknek, amit meg is tettek, A csapat a meccs egészét nézve irgalmatlanul nagyot küzdött és nagyon szépen, tisztességgel helyt állt, erre a teljesítményre büszkének kell lennünk! Ha csak az eredményt nézzük, a 8 gólos vereség markánsnak tűnik, de az előzmények ismeretében és látva helyenként a döbbent hazaiakat, akik talán nem is tudták mennyire tartalékosak vagyunk, mégis így megnehezítettük a dolgukat, valamint a végén játékosaink mosolygós, boldog arcát figyelve… Nem volt az emberben hiányérzet, nem érezte magát vesztesnek, mert azt lehetett megfogalmazni, hogy igen, így ki lehet kapni. Emelt fővel távozhattunk Zalaszentgrót sportcsarnokából, megalapozva a tavaszi felkészülést egy olyan teljesítménnyel (elsősorban mentális és morális szempontból), amire bátran lehet építeni.   Most a téli szünet következik. Újonc kézilabda csapatunk az ősz végére megfáradt, sok sérültünk van, ezért jól fog jönni a megérdemelt pihenő. Egy jó alapozás után még több lehet az egyébként jó fél szezont produkáló lányokban, akik folyamatosan fejlődnek, ez a meccs is ezt igazolta.   Hajrá Fonyód! Tovább…

Petőfi SE Fonyód – Egerszegi KK 31-28 (20-15)	Gál Tamás	2011.11.28. 18:51
Zongorázni lehetett a különbséget   Kézilabdás lányaink az elmúlt vasárnap a Zalaegerszeg csapatát fogadták. Szép számú közönség előtt léptek pályára a csapatok, végig nagyszerű hangulat uralkodott a csarnokban. Egyetlen pont állt a két csapat között a bajnokságban, egy hellyel előzött meg minket az Egerszegi KK. A tét tehát nem volt kisebb, mint hogy a két pont itthon tartása esetén előzhetünk a tabellán. Továbbra is sok hiányzónk van, különböző okok miatt nem tudott a csapat rendelkezésére állni Boros Mariann, Fodor Barbara, Hegyi Adrienn, Pucskó Zsóka és Turi Viktória sem. Ha mindez még nem lett volna elég, még a bemelegítés során kapusunk, Háncsné Slezák Zita egy balszerencsés mozdulat után szenvedett bokasérülést, aminek következtében a meccset a kispadról figyelte, de beállni sajnos nem tudott. Felépülése hosszabb időt vesz igénybe, így egyetlen kapusunk maradt, a múlt héten bemutatkozó Proity Mónika. Szerencsére korábbi sérültjeink közül néhányan már azért játékra jelentkeztek, így újra pályára léphetett Bors Viktória, Domján Dalma és Németh Helga is,  A héten vállára panaszkodó Lepenye Tímea is tudta vállalni a játékot. Csapatunk nagy bizonyítási vággyal kezdte az összecsapást, a kezdő sípszótól lehetett látni, érezni, hogy a mieink megalkuvást nem tűrően az ellenféllel hamar tudatták, a Zákányi Kálmán Sportcsarnokban nincs keresnivalójuk. Ezen a napon másként sültek a lövéseink, magabiztosabb volt mindenki, hatékony és eredményes játékunkra alapozva együttesünk önbizalma szemmel láthatóan percről percre duzzadt. A védekezésünk is jól működött, vagy ha a fal már nem tudott menteni, sok esetben Proity Mónika védett bravúrral. Tudatos, összeszedett játékunk azoknak nem volt meglepő, akik látták már a csapatot idegenben jól játszani, de az tény, ez eddig hazai környezetben nem volt jellemző. Most azonban szinte minden sikerült, még úgy is, hogy volt, aki kényszerposzton kapott lehetőséget. Mivel mindenki jól teljesített a rá szabott játékidőben, így előnyünk folyamatosan nőtt, a félidőben már 5 találat volt közte. Még a „játszik a Fonyód” kezdetű rigmus is felhangzott a lelátón. A második játékrészben tartottuk a ritmust, játszottuk a saját játékunkat, miközben fokozatosan minden nevezett játékosunk lehetőséget kapott, kényszerből értelemszerűen csak a kapuban nem tudtunk változtatni. Erre nem is volt szükség, mert a kapusteljesítményünk mindvégig kiváló volt. Jó 40 perc játék után már 7 góllal is vezettünk, már – már fieszta hangulat volt. Ekkor hirtelen valami történt, a vendégek is összekapták magukat valamelyest, nálunk pedig némi zavar keletkezett, amelynek következtében szétesett az addig stabil játékunk és szellősebb lett a védekezésünk is. Nem is következhetett más, mint hogy fiatal vendégeink szívósan zárkóztak ránk, mi néha kapkodó megoldásokat választottunk és talán egy picit el is fáradtunk a magunk által diktált nem gyenge tempó miatt. Előnyünk aztán kitartott a végéig, reálisan nem is forgott veszélyben, de az arány kérdéses volt. Végül 3 gólos, teljes mértékben megérdemelt győzelmet arattunk, ami hazai pályán a második sikerünk volt a bajnokságban. Talán ki lehet jelenteni, hogy ez volt a legértékesebb 2 pont, amit eddig sikerült szerezni, ráadásul ezzel újra a középmezőnyben találtuk magunkat. Az egész gárda, minden pályára lépő játékos dicséretet érdemel teljesítményéért, de a szebbnél szebb gólokkal a közönséget elkényeztető Szász – Reichert Szabinát, aki meg sem állt 10 találatig, valamint a 7-szer eredményes Lepenye Tímeát érdemes külön is megemlíteni. Gólt szerzett még Bakos Zita 5-ször, Tóth Piroska és Németh Helga 3-szor, Bors Éva 2-szer, valamint a szemtelenül fiatal Mátis Veronika is lőtt 1 gólt. Beállós poszton kellett bizonyítania Sára Krisztinának és Domján Dalmának is, akik a héten keményen készültek, hogy pótolni tudják hiányzóinkat. Mindketten jól megoldották feladatukat, ami nem volt könnyű, ezért elismerést érdemelnek. Szépen búcsúzott hazai pályán a Petőfi SE női kézilabda csapata, jó meccset produkálva, kitűnő hangulatban. Legközelebb csak tavasszal láthatják itthon csapatukat a Fonyódiak, az őszi szezonból már csak egy meccs van vissza, azt Zalaszentgróton rendezik majd. Hajrá Fonyód! Tovább…

Petőfi SE Fonyód - Mesztegnyő 22-29 (11-15)	Gál Tamás	2011.11.23. 23:38
Helytálltunk!    Mesztegnyő ellen a középmezőnyért kellett megharcolnunk, hiszen a két csapat egymáshoz közel helyezkedett el a tabellán. Hazai pályán mindenképpen győzelmi reményekkel kellett pályára lépnünk, még akkor is, ha helyzetünket több körülmény is nehezítette. Turi Viktória, Bors Viktória és csapatkapitányunk, Boros Mariann hosszabb ideje maródi, míg az előző mérkőzésen összeszedett sérülése miatt nem tudott játszani Németh Helga sem. Egy edzésen összeszedett ujjsérülés okán Domján Dalma sem került a keretbe.   Ott voltak viszont újonnan igazolt játékosaink, a kapus Proity Mónika, így ezúttal három nevezett hálóőrrel vágtunk neki a találkozónak, illetve a nagy visszatérő, Lepenye Tímea. Timi mindjárt a kezdő csapatban kapott helyet, nem csak Boros Mia mezét, hanem szélső posztját is megörökölve. Ezúttal is Tóth Piroska volt a csapatkapitány.   Érdemes mindjárt leszögezni, ami a kezdés után már látszott, ezúttal rendkívül korrekt játékvezetők érkeztek a Zákányi Kálmán sportcsarnokba. A korábban többször kritizálható játékvezetés most kiegyensúlyozott és következetes volt, nem lehetett rá panaszunk a mérkőzés egészét tekintve sem. Végre nem kellett azt éreznünk, hogy sújtanák újonc csapatunkat!   Az első félidőben megállapíthattuk, hogy Mesztegnyő csapata lelkes, ügyes kézilabdázókból állt össze, több tudatos elemet is felvonultattak, kulcsembereik nagyon hatékonyan teljesítettek. Ez arra volt elég, hogy a szorosnak tűnő mérkőzésen nem túl látványosan, de nagyon szervezetten és kulturáltan felépítve játékukat négygólos előnyt tudtak szerezni. A hibáinkat például könyörtelenül kihasználták, kaptunk néhány eladott labdánkból, indításból, gyors lerohanásból úgynevezett könnyű gólt. Ezek sajnos markánsan jelentkeztek a különbségben, gyakorlatilag alátámasztották azt. Csapatunkat illetően az azért örömteli volt, hogy ezen a mérkőzésen nem ment el a hajó túl korán, sőt, küzdöttünk, hajtottunk, minden tőlünk telhetőt megtettük, a hibák sajnos benne vannak még a játékunkban.   A második játékrészben egy ideig változatlan metódusban zajlott a küzdelem, aztán hirtelen elkaptuk a fonalat, nem hogy szorosabbá téve az eredményt, hanem rögtön egy gólra jöttünk fel, amivel visszatértünk a meccsbe. Ekkor olyan érzése volt az embernek, hogy ezt meg lehet és meg is fogjuk tudni fordítani. De nem ez következett a forgatókönyvben, mert a rutintalan csapatokra alapvetően jellemző és nálunk is rendre visszatérő kapkodás miatt vendégeink újra gólokat szereztek, amivel megnyugtató előnyt szereztek. Ettől kezdve már nem tudtunk közelebb férkőzni hozzájuk, sőt, a mérkőzést a végéig uralva, előnyüket fokozatosan növelve, megérdemelten vitték el a két bajnoki pontot. Bánkódnunk azonban nem kell, mert a középmezőny a célunk, onnan érkezett hozzánk egy jó csapat, nem is olyan sokára pedig el is érjük majd a szintjüket. Már most is sikerült küzdelemre késztetnünk őket, nem adtuk olcsón a pontokat, mert bár a különbség végül nem lett csekély, de a meccs képe alapján játéktudásban nem állunk távol Mesztegnyőtől. Új játékosaink teljesítményére is térjünk ki, Lepenye Tímea 4 gólt szerezve tért vissza, Proity Mónika pedig több szép védéssel járult hozzá a csapat teljesítményéhez, így produkciójuk dícséretes, hasznos volt! Csak így tovább!   Sajnos csapatunkat sújtó példátlan sérülés hullám újabb áldozatot követelt, mert Pucskó Zsóka egy lövésbe rosszul nyúlt bele, idő előtt fejezte be a mérkőzést. Kapusunk orvosi szakvélemény alapján súlyos ujjsérülést szenvedett. Az őszi szezonban már biztosan nem védhet, ő is hosszabb időre kényszerül kihagyásra. Mielőbbi gyógyulást kívánunk Neki!   Hajrá Fonyód! Tovább…

Petőfi SE Fonyód - Kadarkúti SZSE 11-30 (3-15)	Gál Tamás	2011.11.15. 12:49
Mosolyogva szenvedtünk     Kézilabdás lányaink az ősz egyik legkomolyabb megmérettetése előtt álltak, amikor is a Kadarkút együttesét fogadták. Ellenfelünk veretlenként, nagyon szép eredménysorral érkezett a Zákányi Kálmán sportcsarnokba. Tudtuk, hogy ők az esélyesek, de játékosaink fogadkoztak, a Kutas ellen látott produkcióhoz hasonlóan a hazai nézőknek is megmutatják, mire képesek.   Volt két hiányzónk, a Nagybajomban térdsérülést szenvedett „CSK”, Boros Mariann, valamint a szintén térdével bajlódó Turi Viktória nem állt Bakos Zita rendelkezésére. Ezúttal Tóth Piroska volt együttesünk kapitánya.   A meccs nagyon nehezen indult, tapogatóztak a csapatok, keresték a réseket a falban, amit sajnos előbb a vendégek találtak meg. Két góllal kezdtek, amikor Szász - Reichert Szabina válaszolni tudott. Ekkor még nem tudhattuk, hogy az első negyedórában ez volt az egyetlen lőtt gólunk, valamint, hogy ekkor volt először és utoljára szoros a találkozó. Ebben a periódusban már meglépett a KSZSE 6 góllal, ami gyakorlatilag azt jelentette, a mérkőzés hamar eldőlt. Ez egyértelműen a nem igazán működő támadójáték számlájára volt írandó, persze a vendégek is nagyon jól védekeztek, de erre a mieinknél sem lehetett panasz, ráadásul a kapusteljesítményünk is rendben volt. Pucskó Zsóka hozta a most már tartósan jó formáját, de a helyére beálló Háncsné Slezák Zita is hozzátett néhány szép védést a meccshez. Az egész első játékrészben csak 3 lőtt gólig jutottunk, mivel a meccs elment, a szakmai stáb nagyon helyesen minden játékosunknak lehetőséget biztosított.   A második félidőben változott a játék képe, nem láttunk leszegett fejeket, összetört csapatot, inkább mosolyogva szenvedtünk, de kicsit eredményesebben, mint addig. Igaz az is, hogy szerencsénk sem volt, amíg odaát valószínűtlen lövések is utat találtak a kapuba, addig nálunk a máskor biztos kezű mesterlövészeink is hibáztak. Ez egy ilyen nap volt.   Ki lehet jelenteni, tartásunk volt, hiszen nem adtuk fel, küzdöttünk, ennek eredményeképpen eljutottunk 11 lőtt gólig végeredményben, összesen pedig 30-at kaptunk. A kapott gólok igazságosan, félidőnként 15 – 15 leosztásban kerültek a hálónkba, ami ugyan nem kevés, de nem is feltétlenül sok. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy ezúttal is volt egy súlyos sérülésünk sajnos, Tóth Pirosnak nem volt jó ómen a csapatkapitányi tisztség, hiszen neki is a térde sérült, nem tudta folytatni a játékot. Jobbulást kívánunk!   Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a bajnokság élmezőnyéhez tartozó Kadarkút és alakuló csapatunk között nagy különbség van, nekünk nem is őket kell mindenáron legyőzni, de a gólarány talán túlzó volt. Több szerencsével lehetett volna szorosabb, de ellenfelünk győzelme egy pillanatig nem forgott veszélyben, 5-6 évi munkájuk nagyon is meglátszott, sikerükhöz ezúton gratulálunk!   Hajrá Fonyód! Tovább…

Kutas NKC - Petőfi SE Fonyód 21-21 (8-12)	Gál Tamás	2011.11.07. 18:25
Az első X… Csapatunk legutóbb a Kutas NKC vendége volt a nagybajomi létesítményben. Ellenfelünk az eddigiekkel szemben nem volt teljesen ismeretlen, hiszen tavaly strand kézilabda mérkőzésen már találkoztak a felek. Akkor Mátis Veronikát a mentő vitte el a helyszínről, ő egyébként ezúttal is a csapattal tartott, de elővigyázatosságból nem került a keretbe. Ilyen előzmények mellett nem számítottunk barátságos mérkőzésre, két vereségünk után pedig a lányok is nyilvánvalóan bizonyítani szerettek volna. Ezúttal már bevethető volt Szász – Reichert Szabina és Fodor Barbara is. A mérkőzés úgy kezdődött, ahogy szerettük volna, azonnal látható volt, hogy sokkal összeszedettebb az együttes, jóval stabilabb védekezés, ötletesebb, tudatosabb támadó játék jellemezte a fonyódi lányok játékát. Az első félidőben folyamatosan kerültünk egyértelmű, meggyőző fölénybe, ez a meccs úgy volt felépítve, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Pucskó Zsóka ezúttal is megbízhatóan védett, a fal egységesen, összhangban mozgott, kevés teret engedve az ellenfél támadásainak, az ellencsapásaink pedig elég hatékonyak voltak. Az első játékrészben Kutas csapata nem hazudtolta meg önmagát, ezúttal kezdőcsapatunkba kerülő Turi Viktória nagyon hamar, a félidő huszadik perce tájékán pedig Boros Mariann szenvedett el komoly sérülést. Mindketten térdükkel bajlódtak, nem tudták folytatni a játékot, azóta kórházi vizsgálat során kiderült, csapatkapitányunkat biztosan elveszítettük a teljes őszi szezonra. Viki, Mia, jobbulást! A második félidőben is uraltuk a találkozót, nőtt a magabiztosságunk, látványos, szemre is tetszetős támadásokat vezettünk, parádés gólokkal fűszerezve. A negyvenedik percre stabilan kialakítottunk egy 5 gólos előnyt, amikor is az addig is véleményes ítéleteket hozó bíró páros úgy döntött, megvereti csapatunkat innen is… Mielőtt bárkiben felmerülne, hogy ez egy nagyon erős túlzás, elfogultságból, annak érdemes lesz a számokat figyelembe vennie: Ellenfelünknek 13 büntetőt ítéltek meg a mi két hetesünkkel szemben, valamint nem egyszer fordult elő, hogy kettős emberhátrányban kellett játszanunk. Más kérdés, hogy az első ilyen alkalommal egy szép összjáték végén Hegyi Adrienn bomba gólt lőtt! A mérkőzés utolsó perceiben még vezettünk, de akkor a hatalmas ellenszélben már az önbizalom is csorbult, ez párosult egy kis kapkodással, hibákkal, de melyik csapatot ne zavarná meg, ha ilyen nyilvánvalóan belenyúlnak a mérkőzésébe, amit már megnyert? Ráadásul a szerencse megint nem hozzánk szegődött, a hajrában három kapufát is lőttünk, amely nem befelé, hanem kifelé pattant, az utolsó kutasi büntetőnél pedig Háncsné Slezák Zita kapusunk beleért ugyan a labdába, de sajnos becsorgott. A mérkőzés lefújása sem volt zökkenőmentes, egyértelmű fault után sem ítéltek meg egy szabaddobást, időn túlit sem, de mivel nem ez volt az első ilyen döntés, ezen különösebben rágódni nem érdemes. A döbbenetesen egyoldalú játékvezetés mellett is jegyezzük meg, csapatunk ezen a napon újjá született, mert olyan erényeket csillogtatott, melyeket az utóbbi időben nem láthattunk Tőlük. Bár egyesek mindent elkövettek, hogy mindkét bajnoki pont a Kutas NKC-é legyen, hihetetlen tartásról tanúbizonyságot téve legalább az egyiket megragadtuk és nem távoztunk üres kézzel Nagybajomból. Ennek örülni kell, ahogy annak is, hogy minden pályára lépő játékosunk hozzá tette a magáét. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a 10 gólt jegyző Szász - Reichert Szabina, aki ezzel a legeredményesebb játékosunk lett, de az egész csapatra kijelenthető, ezúttal mindenki dicséretes teljesítményt nyújtott, senkit sem érhet kritika. Összességében pedig azt mondhatjuk, a morális és erkölcsi siker a Petőfi SE női kézilabdázóié, akik emelt fővel jöhettek le a pályáról, még ha ezért most egy pont járt is. Hajrá Fonyód! Tovább…

Petőfi SE Fonyód-GÓNA Lenti 15-22 (8-11)	Gál Tamás	2011.10.31. 10:06
Ez nem a mi napunk volt…   A kézilabda NB3-as női bajnokság, Somogy – Zala csoportjában újabb erőpróba várt mieinkre, hazai pályán a GÓ-NA Leni együttese ellen.  Ellenfelünkről tudni kell, hogy a 80’as években volt válogatott kézilabdázó,  Gódorné Nagy Mariann, valamint férje, Gódor Mihály üzemeltetik és irányítják ezt a csapatot. Innen ered a név is, a GÓ-NA. Ilyen ízig vérig kézilabdás háttér mellett igazán nehéz ellenfélre számíthattunk.   Különösen nehéznek tűnt, ha figyelembe vesszük hiányzóinkat: Fodor Barbara hiánya már biztos volt korábban is, ahogy Turi Viktóriáé is. A héten ujjsérülés miatt nem tudott a csapattal edzeni Bors Viktória sem, aki így szintén nem állhatott a szakmai stáb rendelkezésére.  A mérkőzés reggelén pedig jött a szomorú hír, a pénteki edzést betegség miatt kihagyó Szász-Reichert Szabina állapota nem javult, így nem tudta vállalni a játékot. Miután eddigi házi gólkirálynőnkről, valamint egyik meghatározó játékosunkról van szó, ez nagyon érzékenyen érintette együttesünket. Sajnos sejthető volt, hogy ez sok lesz csapatunknak. A mérkőzés kezdeti szakaszában még szoros küzdelem, kevés gól dominált, az egész első játékrész a helyzet keresésről szólt, de egyik oldal sem tudott igazán a másik fölé kerekedni. A szünetet jelző dudaszó előtt a Lenti háromgólos előnyre tett szert, ami azért ebben a helyzetben nem tűnt kevésnek. Ugyanakkor az első félidő kezdeti félelmeinket egyáltalán nem igazolta, vendégeink abszolút nem tűntek jobb csapatnak, kézilabdás háttér ide, vagy oda, játékosaik nem voltak képzettebbek. Amivel egy picit jobbak voltak, hogy náluk egy hangyányival olajozottabban működött a gépezet, picit gyorsabbak voltak és több szerencséjük is volt. Ekkora előnyük tehát ilyen arányban megérdemeltnek látszott, de nem ledolgozhatatlannak. Valami egyébként biztos, hogy volt a levegőben ezen a napon, mert a megszokott nézőtéri hangulat sem volt meg, jóval feszültebbek voltak a nézők is, és sokszor csak síri csend volt a csarnokban, ilyenkor felerősödtek a játékvezetőt kritizáló, elégedetlen hangok, akik valóban több ízben hoztak furcsa ítéleteket. A félidőben játékosaink leszegett fejjel hallgatták a félidei értékelést. borzalmas volt látni mennyire hite hagyottnak tűnnek, mint ha már eldőlt volna a bajnoki pontok sorsa. Ezt a hangulatot nyomatékosította a feltűnően bátortalan Fonyód! felkiáltás, mely azonnal téma lett a lelátón is. Nem is lehetett más a folytatás, mint teljes zavar a fejekben, ebből eredő számos hiba, meg nem értés, eladott labdák sorozata. Mindezekből ellenfelünk tovább tudta növelni előnyét, még ha nem is volt jó a lövő százalékuk, mert Pucskó Zsóka jó teljesítményt nyújtott, 17 védést mutatott be! Egyedül azonban ő sem tud meccset nyerni, támadásban 15 perc alatt csak 1 gólt tudtunk elérni, és ez bizony megpecsételte sorsunkat. Az utolsó periódusban viszont váratlanul újra élet költözött csapatunkba és a lelátóra is, melynek köszönhetően az addigra már tetemes hátrányból sikerült faragni valamelyest, de a GÓ-NA játékosai mindig szereztek még annyi találatot, amivel nem tudtunk elég közel kerülni és az idő is fogyott. Olyannyira, hogy végül egy 7 gólos vereséget szenvedtünk el, ami nem is az arány, hanem a játék minősége, valamint amiatt nagyon fájó, hogy ezt nem egy jobb csapat ellen hoztuk össze. A sérülések és betegségek miatt kimaradó játékosaink hiányát, néhány visszafogottabb, indiszponált teljesítményt és a középmezőnyben ragadás lehetősége okozta nyomást nem bírta el csapatunk ezen a napon. Hajrá Fonyód! Tovább…

Csurgó NKK - Petőfi SE Fonyód 42-25 (22-11)	Gál Tamás	2011.10.26. 16:21
Két győzelemmel felvértezve, egy szabad hétvége után utazott csapatunk Csurgóra. A Balatonboglár - Csurgó meccsen már korábban megfigyelt vendéglátókra készültünk az edzéseken a szünet alatt. Nagyon kemény felkészülés volt minden egyes edzésen, különösen játékunk felgyorsítása és a visszarendeződés mihamarabbi megvalósítása volt a cél. A csurgói együttesről tudni érdemes, hogy talán a legfiatalabb csapat az egész bajnokságban, de ők ezt felvállalják, tudatos koncepció, hogy fiatal, gyors csapatot építettek. Hogy milyen töretlenül, dinamikusan fejlődnek, arra a végeredmény csattanós választ adott.   A mérkőzés előtt sajnálatos esemény zavarta meg csapatunkat a bemelegítés utolsó másodperceiben, egyik beállósunk, Fodor Barbara bokája aláfordult, így nem is tudta vállalni a játékot. Orvosi vizsgálat alapján kijelenthető, hogy nem súlyos a sérülés, de sajnos heteket kell kihagynia játékosunknak a teljes felépülésig. Jobbulást kívánunk!   A találkozó első tíz percében lassan lendültek bele a csapatok, az látszott, hogy nem kapták még el a fonalat, ahogy az is, az edzések hatására próbálunk a hazaiak fegyverével élni, mielőbb támadásba lendülni, ha lehet, lerohanni őket. Ekkor még mindkét oldalon sok volt a hiba, a helyzetek kimaradtak, aztán hirtelen elkapták a fonalat a hazaiak. Innentől kezdve állva hagytak bennünket, sorra dolgozták ki a helyzeteket, gyors, mozgékony játékosaik remek figurákkal találtak rést a védelmi falunkon, korukat meghazudtoló magabiztossággal és pontossággal értékesítették lehetőségeiket. A meghatározó játékosaik révén kezdtek elhúzni a hazaiak, a mieink továbbra is igyekeztek magunkhoz képest gyorsabban játszani, de ez sok pontatlansággal járt, elkezdtünk kapkodni, a védekezésünk pedig szellős maradt. A félidőben már 11 gól volt a hátrány, lehetett sejteni, hogy ezzel eldőlt a két pont sorsa.   A második félidőben a tendencia folytatódott, noha próbáltuk rendezni a sorokat, ezúttal nem volt ellenszer a fiatalok pörgős, ellenállhatatlan támadásaira. A támadó játékunkban is volt azért probléma, hiszen keveset valósítottunk meg a begyakorolt figurákból, pozitívum viszont, hogy többen vállalalkoztak egyéni betörésekkel, melyek vagy góllal, vagy büntetőre végződtek. A csapat minden elutazó tagja játéklehetőséget kapott, kivéve a sérült játékosunkat természetesen, így már minden játékosunk pályára léphetett a 17 fős keretből az nb3-ban, legutóbb Mátis Veronika esett át a tűzkeresztségen. Ehhez gratulálunk!   Összességében rekordokat döntöttünk, hiszen ennyi gólt még győztes mérkőzésen sem sikerült szerezni, egyénileg sem volt még 9 gólos játékosunk, de a kapott gólokat tekintve is csúcsot döntöttünk. Ami erénynek nevezhető, hogy mérkőzés szituációban is tudtunk gyorsítani a játékon, viszont talán ennek is köszönhetően kapkodtunk, szétesett a védekezésünk. Az biztos, hogy más csapat ellen ilyen tempóban lehet keresnivalónk, de higgadtabb döntéseket kell hozni és stabilabban kell védekezni. A Csurgó pedig egy nagyon tudatos játékot játszik, egészen más tempójú kézilabdát, amellyel teljesen megérdemelt győzelmet arattak. Ezt a mérkőzést minél előbb felejtsük el, de természetesen jár a gratuláció ellenfelünknek!   Hajrá Fonyód! Tovább…

Petőfi SE Fonyód-Vonyarcvashegy 19-18 (9-10)	Gál Tamás	2011.10.26. 14:26
Thriller a Zákányiban!   Két felvonásos, minden igényt kielégítő, izgalmas csatát hozott a Petőfi SE női kéziseinek soros bajnokija, a Vonyarcvashegy elleni hazai mérkőzés, az nb3 Somogy - Zala csoportjának küzdelmeiben.   Az egy héttel korábbi, botfai sikert követően bizakodva várta csapatunk harmadik hazai mérkőzését, melyen a győzelem reményében léptek pályára. Az összeállításban ismét volt meglepetés, a csapatkaitány, Boros Mariann a szélen kezdett. A mérkőzés az elejétől fogva a kemény védekezésről, fegyelmezett játékról szólt, így azonban nem volt könnyű helyzeteket kialakítani, gólokat lőni. Ennek köszönhetően a végig fej - fej mellett haladó csapatok egy gólos vendég előnnyel vonulhattak pihenőre a félidőben. Már ekkor is érezni lehetett a levegőben a győzelem lehetőségét, a mérkőzés hangulata ehhez mérten fokozódott.   Játékosaink a szünetben alighanem vért ittak, valamint bizonyára rendesen átbeszélték, mit kellene tenni a fordítás reményében, mert a Barcs elleni meccs második félidő kezdésének inverzét láthattuk. Okos védekezéssel, jó ütemű kiugrásokkal, labdaszerzésekkel teremtettünk sorra ziccereket, melyeket hatékonyan értékesítettünk. Ekkor egy 5-0-ás szériával mi hagytuk állva ellenfelünket, megszerezve egy 4 gólos előnyt. Valószínűleg a játékvezetők inkább az izgalmas végjátékra voksolhattak, mert innentől kezdve könnyű szívvel szórták ki játékosainkat két percre, miközben a másik oldalon számos alkalommal még csak nem is fújtak. A játékvezetők tehát egyáltalán nem teremtették meg a hazai pályát, de még az egyenlő feltételeket sem, így a vonyarciak fordítani tudtak. Szerencsére csapatunk folyamatosan fejlődik, így ebben a szakaszban sem kerültünk behozhatatlan hátrányba, így izgalmas végjáték alakulhatott ki. Melyet a vendégek nem is viseltek jól, egy meghatározó játékosukat szövegért és mutogatásért végleg kizárták a játékból, jogosan.   A mérkőzés végét pedig visszaadni nem lehet, aki ott volt, tudja mi történt, aki nem, bánhatja, mert amerikai forgatókönyvek nem tudnak olyan drámai fordulatokat megjeleníteni a filmvásznon, amit a Petőfi SE meg tudott a pályán. A mérkőzés vége előtt talán két perccel még mindig a Vonyarcvashegy gárdája vezetett, ekkor azonban Bors Éva villant kétszer, egy szenzációs átlövés góllal, valamint másodpercekkel a vége előtt egy lövés után megtámasztották a kezét, a labda azonban magasan szállva, a csarnokot várakozással teli csendre intve a kapus mögött behullott a kapuba. Ez volt a katarzis, robbant az aréna. A mérkőzés végén még a középkezdés után faultoltunk egyet, lejárt az idő, a játékvezetők egymással ellentmondóan mutattak, csapatunk néhány tagja örömében le, mások felrohantak a pályára, ám mivel időntúli szabaddobás mellett döntöttek a bírók, így két emberünket is kiállították. Az egész meccsen talán ekkor jött ki egyedül a még mindig meglévő rutintalanság. A szabaddobásból már nem lett semmi, ki tudja miért, a vendég játékos letette a labdát, meg sem kísérelte a lövést, persze legyen ez az ő bajuk!   Összességében abszolút megérdemelten győztünk a szezonban és zsinórban másodszor, teljes mértékben kiszolgálva a lelkes hazai közönséget. A csapatból egyénileg kiemelni senkit nem kell, mert ez igazi csapat diadal volt, mindenki hozzátette a magáét! Fontos volt persze a tartás, ami a sok emberhátrányban kellett, illetve a 100%-os büntető értékesítés, ugyanúgy, ahogy csapatunk újdonsült gólszerzői, hiszen kapitányunk, Boros Mia (mindjárt háromszor, bejött az új poszt), valamint Hegyi Adrienn is megszerezte első nb3-as találatát! Gratulálunk!   A vendégek pedig a meccs végén méltatlanul viselték a vereséget, okolták a játékvezetést, bírálták csapatunk játékát (holott Bakos Zitát kétszer is hosszabban ápolni kellett a védekezésük miatt), valamint jelezték, hogy a vonyarci betonos pályán nagyon kemény meccs vár majd csapatunkra tavasszal... No comment! Hajrá Fonyód! Tovább…

Botfai LSC –Petőfi SE Fonyód 14 - 23 (7 - 12)	Gál Tamás	2011.10.25. 22:34
GYŐZELEM!   Kiáltottuk világgá a mérkőzés végén, akik a helyszínen voltunk, hiszen végre megszületett a várva várt siker! Az első két hazai mérkőzést követően idegenben léptek pályára lányaink, akik a Zalaegerszeg melletti Botfával mérkőztek, a helyszín Zalaegeszegen, a Kölcsey Ferenc Gimnázium tornatermében volt, kitűnő körülmények között. Ezen a meccsen már a két vereség hasznos és szükséges tanulságaival léphettünk pályára, ráadásul már a meccs elején olyan hírt kaptunk, ami nagyon komolyan kihatott a mérkőzésre: nevezetesen, hogy az ellenfél nincs meg megfelelő létszámban. Ebben a pillanatban mindannyian elkönyveltük a győzelmet, noha a hazaiak nagyon szívós, kitartó játékkal megnehezítették csapatunk dolgát. A mérkőzés elején úgy tűnt, mint ha a mieinket valósággal megzavarná a folyamatos emberfölény, hiszen akadozva, pontatlanul kezdtünk. Emiatt a fellelkesült hazaiak egy ideig tartották a lépést, lassan tudtuk érvényesíteni az előnyünket, ezt nem könnyítette meg csapatkapitányunk, Boros Mia sajnálatos sérülése az első percekben. Azóta már tudjuk, hogy szerencsére nem komoly a dolog, de sajnos a meccsre visszatérni már nem tudott, hiába próbálkozott. Miután kivált egy kulcsemberünk, nehezen rendeztük a sorokat, de amikor ez sikerült, azért felőröltük a csere nélkül felálló, eleve létszámhiányos hazaiakat. Később a cserekapusuk is megérkezett a helyszínre, kísérleteztek a kapuban váltani, ez nem jött be. Aztán az ellenfélnél is történt egy látványos, elsőre súlyosnak tűnő sérülés, amely miatt a tartalék hálóőr mezőnyben játszott a meccs végéig, hogy legalább a kettős emerhátrányt megakadályozzák. Szintén kaptunk róla információt, hogy a hazai játékos sérülése sem súlyos. A hazaiak minden igyekezete, becsületes hozzáállása ellenére azért kijött a tudásbeli különbség, végül Bakos Zita, Szász-Reichert Szabina és Tóth Piros gólerős játékának köszönhetően megnyugtató előnyre tettünk szert és nyertük meg megérdemelten a mérkőzést. Ehhez még Németh Helga és az ezúttal több lehetőséget kapó, első nb3-as gólját jegyző Stamler Julcsi tettek hozzá egy - egy találatot. A mérkőzés végén győzelmet ünnepelhetett fonyódi játékos és szurkoló egyaránt, de a sportszerű botfaiaknak is járt a fonyódi tapsból. Hajrá Fonyód! Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk