Az első X…

Csapatunk legutóbb a Kutas NKC vendége volt a nagybajomi létesítményben. Ellenfelünk az eddigiekkel szemben nem volt teljesen ismeretlen, hiszen tavaly strand kézilabda mérkőzésen már találkoztak a felek. Akkor Mátis Veronikát a mentő vitte el a helyszínről, ő egyébként ezúttal is a csapattal tartott, de elővigyázatosságból nem került a keretbe.

Ilyen előzmények mellett nem számítottunk barátságos mérkőzésre, két vereségünk után pedig a lányok is nyilvánvalóan bizonyítani szerettek volna. Ezúttal már bevethető volt Szász – Reichert Szabina és Fodor Barbara is.

A mérkőzés úgy kezdődött, ahogy szerettük volna, azonnal látható volt, hogy sokkal összeszedettebb az együttes, jóval stabilabb védekezés, ötletesebb, tudatosabb támadó játék jellemezte a fonyódi lányok játékát. Az első félidőben folyamatosan kerültünk egyértelmű, meggyőző fölénybe, ez a meccs úgy volt felépítve, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Pucskó Zsóka ezúttal is megbízhatóan védett, a fal egységesen, összhangban mozgott, kevés teret engedve az ellenfél támadásainak, az ellencsapásaink pedig elég hatékonyak voltak. Az első játékrészben Kutas csapata nem hazudtolta meg önmagát, ezúttal kezdőcsapatunkba kerülő Turi Viktória nagyon hamar, a félidő huszadik perce tájékán pedig Boros Mariann szenvedett el komoly sérülést. Mindketten térdükkel bajlódtak, nem tudták folytatni a játékot, azóta kórházi vizsgálat során kiderült, csapatkapitányunkat biztosan elveszítettük a teljes őszi szezonra. Viki, Mia, jobbulást!

A második félidőben is uraltuk a találkozót, nőtt a magabiztosságunk, látványos, szemre is tetszetős támadásokat vezettünk, parádés gólokkal fűszerezve. A negyvenedik percre stabilan kialakítottunk egy 5 gólos előnyt, amikor is az addig is véleményes ítéleteket hozó bíró páros úgy döntött, megvereti csapatunkat innen is…

Mielőtt bárkiben felmerülne, hogy ez egy nagyon erős túlzás, elfogultságból, annak érdemes lesz a számokat figyelembe vennie: Ellenfelünknek 13 büntetőt ítéltek meg a mi két hetesünkkel szemben, valamint nem egyszer fordult elő, hogy kettős emberhátrányban kellett játszanunk. Más kérdés, hogy az első ilyen alkalommal egy szép összjáték végén Hegyi Adrienn bomba gólt lőtt!

A mérkőzés utolsó perceiben még vezettünk, de akkor a hatalmas ellenszélben már az önbizalom is csorbult, ez párosult egy kis kapkodással, hibákkal, de melyik csapatot ne zavarná meg, ha ilyen nyilvánvalóan belenyúlnak a mérkőzésébe, amit már megnyert?

Ráadásul a szerencse megint nem hozzánk szegődött, a hajrában három kapufát is lőttünk, amely nem befelé, hanem kifelé pattant, az utolsó kutasi büntetőnél pedig Háncsné Slezák Zita kapusunk beleért ugyan a labdába, de sajnos becsorgott. A mérkőzés lefújása sem volt zökkenőmentes, egyértelmű fault után sem ítéltek meg egy szabaddobást, időn túlit sem, de mivel nem ez volt az első ilyen döntés, ezen különösebben rágódni nem érdemes.

A döbbenetesen egyoldalú játékvezetés mellett is jegyezzük meg, csapatunk ezen a napon újjá született, mert olyan erényeket csillogtatott, melyeket az utóbbi időben nem láthattunk Tőlük. Bár egyesek mindent elkövettek, hogy mindkét bajnoki pont a Kutas NKC-é legyen, hihetetlen tartásról tanúbizonyságot téve legalább az egyiket megragadtuk és nem távoztunk üres kézzel Nagybajomból. Ennek örülni kell, ahogy annak is, hogy minden pályára lépő játékosunk hozzá tette a magáét. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a 10 gólt jegyző Szász - Reichert Szabina, aki ezzel a legeredményesebb játékosunk lett, de az egész csapatra kijelenthető, ezúttal mindenki dicséretes teljesítményt nyújtott, senkit sem érhet kritika. Összességében pedig azt mondhatjuk, a morális és erkölcsi siker a Petőfi SE női kézilabdázóié, akik emelt fővel jöhettek le a pályáról, még ha ezért most egy pont járt is.

Hajrá Fonyód!