Így ki lehet kapni!

Együttesünk zalaszentgróti vendégjátékkal zárta az őszi szezont, az nb3-as női kézilabda bajnokság Somogy – Zala csoportjában. A mérkőzés esélyese a harmadik helyen álló hazai gárda volt, akik a fél szezonban egyenletes, jó teljesítményt nyújtottak, pláne úgy, hogy nekünk most már szokásosnak nevezhetően rengeteg hiányzónk volt, szám szerint 11. Ezt magasabb szinten jegyzett csapatok se nagyon bírnák el, ezért a mérkőzésre nevezve lett a biztonság kedvéért a sérüléssel bajlódó Fodor Barbara és Bakos Zita is, de borítékolni lehetett, hogy játékukra nem kerül sor. A Petőfi SE eddig soha nem látott összeállításban lépett pályára a szentgróti katlanban, mindjárt a kapuban újoncot avatva, a fiatal Nagy Vivien személyében.

A szakmai alapkoncepció előzetesen az volt, hogy próbáljuk meg lassítani az ellenfél lendületes, gyors játékát, valamint türelmesen, majdnem passzívig játsszuk a támadásokat. Az is kérés volt a lányok felé, hogy lehetőség szerint mindenki élvezze a játékot, felszabadultan kézilabdázzanak, sérülés nélkül hozzák le a csatát. Csapatunk egyáltalán nem ijedt meg attól a közegtől, ami ott várta őket, hiszen szerencsére hozzá vannak szokva, hogy általában nem színházi csendben vívják találkozóikat.  Ennek tükrében a kezdő sípszótól fogva egy nagyon egységes, stabil csapat benyomását keltettük, jól láthatóan a hazaiak nehezen találtak rajtunk fogást. Természetesen nem rossz csapat a Zalaszentgrót, ezért a meccsen az ő akaratuk érvényesült inkább, de a fonyódi lányok hihetetlen kitartással, odaadó hozzáállással, több alkalommal ki tudtak egyenlíteni 2-3 gólos hátrányt is. Ez annyira megzavarta a vendéglátókat, hogy időbe telt, mire újra előnybe kerültek, mindezt pedig igazán csak a félidő végére tudták megnövelni.

Valószínűleg mindenki arra számított, hogy a nagyon kevés cserelehetőség miatt együttesünk elfárad, ám ez nem így történt. Tartottuk a tempót a második játékrészben is, számos szép találatot szerezve, de a védekezés is jól működött, szép sáncokat, egységes védőfalat láthattunk. Amikor kellett, Nagy Vivien védett magabiztosan, még hétméterest is hárítani tudott! Mindenki hozzátette a magáét a csapat teljesítményéhez, mindenkit dicséret illet, mert senki sem volt megilletődve. Jó szellemben kézilabdáztunk, akik kevesebb lehetőséghez jutottak eddig, tudatában voltak, hogy most kell bizonyítani edzőjüknek, amit meg is tettek, A csapat a meccs egészét nézve irgalmatlanul nagyot küzdött és nagyon szépen, tisztességgel helyt állt, erre a teljesítményre büszkének kell lennünk! Ha csak az eredményt nézzük, a 8 gólos vereség markánsnak tűnik, de az előzmények ismeretében és látva helyenként a döbbent hazaiakat, akik talán nem is tudták mennyire tartalékosak vagyunk, mégis így megnehezítettük a dolgukat, valamint a végén játékosaink mosolygós, boldog arcát figyelve… Nem volt az emberben hiányérzet, nem érezte magát vesztesnek, mert azt lehetett megfogalmazni, hogy igen, így ki lehet kapni. Emelt fővel távozhattunk Zalaszentgrót sportcsarnokából, megalapozva a tavaszi felkészülést egy olyan teljesítménnyel (elsősorban mentális és morális szempontból), amire bátran lehet építeni.

Most a téli szünet következik. Újonc kézilabda csapatunk az ősz végére megfáradt, sok sérültünk van, ezért jól fog jönni a megérdemelt pihenő. Egy jó alapozás után még több lehet az egyébként jó fél szezont produkáló lányokban, akik folyamatosan fejlődnek, ez a meccs is ezt igazolta.

Hajrá Fonyód!