Zakatol az a bizonyos hullámvasút, sajnos lejtőnek lefelé. A várva várt győzelem, a várva várt 3 pont újra elmaradt. Senki sem tudja megmagyarázni gyatra szereplésünket. Persze tisztában vagyunk hibáinkkal, de nem tudunk javítani rajtuk. A legnagyobb probléma azonban egyre tisztábban látszik: Koszics Károly által is megemlített vészes gólínység. Hogy ez miként lehetséges, miért van így, mi sem tudjuk felfogni és sajnos nem tudjuk levetkőzni magunkról. A masszív csapatnak mondható Bálványos gárdájával idegenben 0-0-át játszottunk ősszel. Azonban szinte teljesen mindegy kivel játszunk mostanság, úgy tűnik legalábbis az eredményekből. Esős, vizes első félidőben mindjárt az elején igen csak magunkra húztuk a vendégeket. Igazán nagy helyzetük eleinte nem nagyon volt, bár rengetegszer jutottak a vendégek szabadrúgáshoz, de ezeket sorra elpuskázták. Többször megleptek minket a kapuhoz közel, kipasszolgatva minket fokozatosan el is jutottak helyzetekeig. Egy alkalommal Dékány Zolinak szabálytalanul sikerült megállítania az akciót az utolsó pillanatban, de a vendégek reklamálása ellenére sárgát kapott és nem pirosat, de ez nem is volt kiállítás, ez egyértelmű. Voltak kemény belépők mindkét részről és egyszer-egyszer a feszültség is megnőtt kicsit. Védeni valója Szabónak egyszer volt csupán, amikor egy beívelt labda Dékány fején enyhén megcsúszott és ráadásul meg is pattant a kapu előtt, de sikerült hárítani a kapusnak, ha nem is könnyedén. Részünkről Kovács Norbi lapos lövése megemlítendő, de sajnos nem sokkal, de elsuhant a kapu mellett. Aztán a bálványosiak hagytak ki óriási lehetőséget. Nagyon nagy szerencsénk volt, amikor egy betörésüket követően egyik játékosuk kishíján gólt szerzett, de ez is mellé ment. Amikor sikerült valamilyen formában megiramodnunk, sajnos mindig baj volt a befejezéssel, helyzeteket nem igazán sikerült kialakítani. A második félidőt egyelőre a kezdő tizenegy játékossal kezdtük. Viszonylag kiegyenlített volt a diktált játék. Próbáltunk feljebb húzódni egy kicsit, hogy gólt szerezhessünk. Ebből adódott is némi kellemetlenség, többször Dékánynak egyedül kellett megbírkóznia a kontrázó vendégekkel. Koszics Károly elérkezettnek látta az időt a cserére. Bogdán helyett Bodogán, Domján helyett pedig Molnár Ákos érkezett a pályára, így némi taktikai változtatásra is szükség volt. Ez azonban hamar felborult. Történt ugyanis, hogy a vendégek kontrázni kezdtek és áttörtek rajtunk. A bálványosiak egyik csatára egy az egyben vihette a labdát Szabóra, melyre egyszer már volt példa nem sokkal azelőtt egy másik szituációban, de akkor simán elrúgta Szabó a játékszert. Most azonban a csatár kissé hosszan szöktette magát, Szabó kilépett és belepöckölt a labdába épphogycsak, azonban levegőben maradt lábaiban a csatár óriásit bukfencezett, melyet a a fiatal és rutintalan játékvezető szabálytalannak ítélt. A vendég csatár rutinos volt és ezt a bíró nagyon megette és be is nézte. Partjelző kollegája csak ennyit mondott, mikor megkérdeztük, hogy tulajdonképpen most mit is fújt le: "Sajnos nem láttam semmit'". Hát erre mit mondjunk. Természetesen,mint utolsó emberként elkövetett szabálytalankodót piros lappal illette a spori kapusunkat. Eléggé értethetetlenül, de ez van. A Bálványosiak már majdnem örülhettek, amikor az eset miatt kapusunkat kérdőre vonó egyik vendég játékos túl közel nézett Szabó szemeibe, akinek ez nem esett jól, egyenlő volt számára a lefejelésnek nevezett cselekvéssel. A bálványosit a lefejelés miatt, Szabót pedig az elkövetett "szabálytalanság" miatt Tóth Úr az öltözőbe küldte. Pernecz Peti aktivizálhatta magát, Riba Gábor helyett érkezett a pályára, azon belül Szabó helyett a kapuba. Emiatt borult tehát a taktika is. Aztán hamar emberelőnybe kerültünk, ugyanis Savanyó István "Doki"  felrúgásáért újabb vendég indulhatott zuhanyozni. 10 a 9 ellen. Kedvező volt számunkra ez az arány. Élni mégsem tudtunk vele! Hogy miért? Megmagyarázhatatlan. Ráadásul egy vétlen helyzetből a vendégek olyan jól eltalálták a labdát-amit valószínű ők sem terveztek be és nem is gondolták volna-hogy az Pernecz fölött a kapuba csapódott. Kissé meglepte őt is, de nagyon váratlan lövés volt valljuk be. Azoban bárki bármit mond, ennyi még bele is férne. Egy kapott gól. De hogy lőni nem bírunk ez felfoghatatlan. És nemcsak a csatárokon múlik, ugyanis nincs leszabályozva a fociban, hogy csak az ék lőhetne gólt. De nálunk valahogy senkinek nem megy ez mostanság. Valahogy ezt meg kellene oldani, de nagyon nem ezen az úton járunk és egyelőre nem is találjuk a gyógyírt erre a problémára. Ez oly annyira nagy gond, hogy sorban dönt el mérkőzésket és nem a javunkra. Ősszel meg tudtuk csinálni, most is meg tudnánk! De nem akar a felszínre jönni a góllövő cipőnk, túl mélyre ástuk. Aztán csak futottunk az eredmény után, de legalább elkezdtünk kapura lőni, keményen az ellenfélre menni, nyomni őket. De miért csak ilyenkor? Amikor már baj van! Bodogán és Savanyó előtt nem sokkal suhant el egyszer egy balról Rómer részéről beadott labda, utána pedig jobbról, amely Mercz Lacitól származott. Próbálkoztunk a kapu előtt. Kovács Milán lövése elkerülte azt, Rómer Rómeóé azonban csak kis híján ment fölé közelről. Ha így toltuk volna őket már korábban is, akkor előbb utóbb begyötrünk egy gólt minimum. Ehelyett sikerült nekik kibekkelni az utolsó szakaszt, sokszor durva belépők árán is. Kovács Norbi is próbálkozott még egy kicsit messzebről, Molnár Ákos is többször veszélyesen ívelt a kapu elé, de semmi. Nem rúgtunk gól. Részünkről Pernecznek kellett még menteni egy nagyot, majdnem ugyanolyan szituban, amilyenben Szabót is kiállították. De ez a bírók szerint is szerencsére egyértelmű szerelés volt. Szégyenszemre lesültünk hazai pályán. 4 mérkőzés,1 szerzett pont. Baj van, ez egyértelmű. Nem tudjuk mi várható a továbbiakban. Egy biztos: van egy sorsolásunk, melyben jön a következő mérkőzés. Aztán meglátjuk, így a legegyszerűbb megfogalmazni. Ságvárra utazunk jövő vasárnap. Kár nekiállni rágni magunkat, hogy mi lesz, meg hogy lesz azon a meccsen. Tovább kell lépni bármi is van, a következő meccsre koncentrálni! Hajrá Fonyód!