Tartalékos összeállításban, szűk játékos kerettel álltunk ki, ettől függetlenül jól kezdtünk, hiszen az első gólt mi szereztük. Ekkor még nem tudhattuk, hogy sajnos itt a találkozó érdemi része be is fejeződött, hiszen ettől kezdve esélyünk sem volt. Mielőtt bárki feltételezné, hogy a hazaiak valami ellenállhatatlan, fölényes játékkal rukkoltak volna elő, óriásit téved. Magunkban kell keresni a hibát, mert döbbenetesen felelőtlen, puha védekezés (vagy annak talán nem is nevezhető, alkalmazkodó magatartás) és elképzelés nélküli, ötlettelen adogatás a támadásoknál jellemezte gárdánkat e hétvégén. Jól jellemzi az állapotokat, hogy még 10 perc sem telt bele, már időt kellett kérni, ezen a napon azonban még ez sem használt semmit. Márpedig mindennek nem csak a kisebb méretű pálya volt az oka. Többen teljesen indiszponáltan, csak úgy lézengtek a pályán, de túl sok variációs lehetőség nem volt, ezért érdemben nem lehetett változtatni. A szünetet elrendelő bírói sípszó mindenki számára megváltás volt, ekkor már komoly hátrányban voltunk (13-5).

A félidőben rendes fejmosásra került sor a hölgyeknél. A második játékrész elején úgy tűnt, valami elindulhat, mert két góllal kezdtünk, miközben egészen komolyan feljavultunk a védekezés terén is, nem kaptunk találatot. Ez aztán nem tetszhetett a játékvezetőknek, akik azonnal megkezdték részre hajló működésüket, mely során azért a hazai pályát mindenképpen megfújták. Pont annyira keményedtünk fel, hogy az büntetőkben és kiállításokban megmutatkozzon, mivel ezt nem hagyták nekünk. Így aztán csírájában elfojtották feltámadási kísérletünket, így nagyjából 10 perc kézilabda után ismét súlyos visszaesés következett be. Szó sincs arról, hogy a sípmesterek döntötték volna el a találkozó sorsát, de bizonyos mértékig véleményes ítéleteikkel visszafogták törekvéseinket. Nem mehetünk el szó nélkül kapusaink teljesítményei mellett sem: Antal – Bicsár Barbara hozta a tőle most már rendre elvárható, megbízható formáját, Fekete Dóra pedig szó szerint parádésan védett. Különösen ki kell emelni a teljesítményüket, mert gyakorlatilag semmilyen segítséget nem kaptak a faltól, mely igen ingatag lábakon állt, valamint igazán lerohanások és büntetők ellen kellett csodát tenni. Rossz belegondolni, hogy a teljesítményük nélkül hogy végeztük volna a napot.

Sajnos be kell látni, hogy hit és alázat nélkül, mindössze 10 perc kézilabdával csakis megalázó vereséget lehet szenvedni. Nagyon nehéz lesz felállni innen, hiszen csapatként mondtunk csődöt, magukra hagyva hálóőreinket. Ugyanakkor eddig szinte minden félévben volt ehhez hasonló, tragikus bajnoki, ami után, ha nem is azonnal, de sikerült egy váratlan bravúrral kilábalni. Ebben bízzunk most is!

Hajrá, Fonyód!

Gó-Na Lenti - Petőfi SE Fonyód 22-11 (13-5)

2013. március 9. szombat, Lenti, Arany János Általános Iskola

Nézőszám: 66

Játékvezetők: Pánczél, Rúzsa

Petőfi SE Fonyód: Antal – Bicsár Barbara,- Takács Nóra (6), Bakos Zita (3), Boros Mariann (1), Sára Krisztina (1), Takács Nárcisz, Bors Viktória

Cs: Fekete Dóra (kapus), Németh Helga, Cingolani Valentina
*zárójelben a szerzett gólok száma

Csabi Péter: „A Lenti pályája még mindig nagy ellenség. Összezsúfolva csak kerestük önmagunkat! Szerencsére a kapus teljesítményünk megint kiemelkedő volt, gratulálok a teljesítményükhöz.”

Sárgalap: 2-2

Kiállítások: 8 ill. 8 perc

Büntetők: 7/2 ill. 2/2