Jól kezdtünk, Bors Viktória szemfüles találatával előnyhöz jutottunk, ám a botfaiak célja sem a vereség volt, ezt egymást követő három találattal nyomatékosították. Az első negyedóra fordulatos, izgalmas, kiegyenlített játékot hozott, nem is bírtak egymással a felek (6-6). A végig precízen működő játékvezetők nem fukarkodtak a kiállításokkal és a büntetőkkel sem, de feltétlenül meg kell jegyezni, döntésük valamennyi esetben megalapozott volt. A félidő második felében sikerült némileg a zalaiak fölé kerekedni, ennek következtében előbb átvettük a vezetést, majd gólváltás után növeltük a különbséget. Ez a kétgólos differencia meg is maradt a szünetet jelző sípszóig (14-12). Ezt a félórát úgy lehetett összegezni, hogy a kevesebb hibával játszó Petőfi SE ilyen arányban megérdemelten vezet.

Minden reményünk meg volt tehát, hogy itthon tudjuk tartani a két pontot. Sajnos a második félidei teljesítményünk még legrosszabb rémálmainkat is felülmúlta. Nehéz kezdet után kapusaink feljavultak már az első félidőben is, így az ő teljesítményük kellett hozzá, hogy ne kerüljünk óriási pácba. Az azonban elkerülhetetlen volt a teljesen megbénult támadójáték miatt, hogy előbb elfogyjon az előny, majd még hátrányba is kerüljünk (15-17). Egyszerűen nem volt ötlet csapatunkban, kiestünk a saját ritmusunkból, az egyéni vállalkozások pedig rendkívül pontatlanok voltak. Súlyos kritika, de lényegében nem beszélhettünk játékról, felépített támadásokról. Szerencsére azért a BLSC sem volt elég hatékony, bár ebben óriási szerepe volt kapusainknak, mert amikor már a védelem nem tudott segíteni, több ízben is komoly bravúrral védtek. Közülük ki kell emelni Fekete Dórát, új igazolásunknak szó szerint nem lehetett gólt lőni, megbabonázta ellenfelünket, akiknek még a ziccerét is sikerült hárítani. Azzal nem vádolható a csapat, hogy ebben a periódusban ne küzdöttek volna, nagy csatában végül sikerült kétgólos hátrányból egalizálni. Az utolsó 8 minutumban pedig már egyik csapat sem volt képes gólt szerezni, így végül egy borzalmas második félidő után alakult ki a végeredmény (17-17).

Végeredményben azt lehet mondani, győzelemre készültünk, de a második játékrészben látottak miatt nem érdemeltük volna meg, az X persze jobb, mint a vereség. Egyik csapat sem lehetett elégedett a pontosztozkodással, ám egyik sem érdemelt többet. Mi pedig még ezért az 1 pontért is nagyon nagy hálával tartozunk mindhárom kapusunknak. A továbbiakban sokkal több kell, ezt a meccset el kell felejteni! A hálóőreink teljesítménye mellett még annak örülhettünk, hogy immáron a negyedik hazai meccsen maradtunk veretlenek.

Hajrá Fonyód!

Petőfi SE Fonyód – Botfai LSC 17-17 (14-12)

2012. november 25. vasárnap, Fonyód, Zákányi Kálmán Sportcsarnok

Nézőszám: 50

Játékvezetők: Akácsos, Nagyvizeli

Petőfi SE: Nagy Vivien,- Bors Viktória (2), Szász - Reichert Szabina (9), Bakos Zita (2), Varga Dalma (2), Puskás Tünde, Tóth Piros (1)

Cs.: Antal – Bicsár Barbara, Fekete Dóra (kapusok), Paszér Klára (1), Szász Alexandra, Sára Krisztina, Boros Mariann, Németh Helga, Turi Viktória
*zárójelben a szerzett gólok száma

Csabi Péter: „A mai mérkőzésen a szerencse és az eddig megszerzett tudás elpártolt mellőlünk. Káosz volt a pályán és a fejekben egyaránt. Az első félidő elfogadható volt, azonban a második félidőben mindkét csapat kapkodott, aminek ez lett az eredménye. Jobbulást kívánunk a Botfa sérült játékosainak!”

Sárgalap: 1-2

Kiállítások: 14 ill. 16 perc

Büntetők: 8/6 ill. 4/2