Nincs miért bánkódni!

A Petőfi SE Fonyód női kézilabda csapata Zalaegerszegen, a Kölcsey Ferenc Gimnázium kézilabda pályáján vendégszerepelt a hétvégén, az utóbbi hetek után fontos leszögezni, jó körülmények között. Az ősszel általunk kiváló játékkal legyőzött Egerszegi KK volt a vendéglátónk, mert hogy ebben a csarnokban játssza meccseit a Botfa is. A hazaiak az utóbbi időben elért eredményeik alapján sokat léptek előre, mely a tabellán is meglátszott, így az előzetes esélylatolgatások az ő győzelmüket jelezték előre.

Nálunk igen nagy gondot jelent már az utazó keret összeállítása is, sok hiányzónk van sérülés, betegség, vagy egyéb ok miatt. Kadarkút után már másodszor fordult elő, hogy csere nélkül kellett elutazni, márpedig így nem lehet valós elvárásokat támasztani a csapattal szemben. Súlyosbító tényező volt jelenlegi csapatkapitányunk múlt heti sérülése, Tóth Piros fájó dereka miatt nem játszhatott. Az ő esete megér egy rövid megjegyzést: továbbra is felháborítónak tartjuk, hogy a szövetség nem csak, hogy megengedi a csarnokkal és normális körülményekkel nem rendelkező csapatok részvételét és meccs rendezését a bajnokságban, de még a játékvezetőik partnerek is abban, hogy ezen csapatok kihasználják a betont, illetve, hogy ők megszokták a körülményeiket, így igen kemény, sportszerűtlen, időnként alattomos védekezéssel lépnek fel vendégeik ellen. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy csapatunk megtizedelődött. Piroska sérülése is ennek tudható be. Így akárcsak Kadarkúton, most is Boros Mariann volt az egy mezbe öltözött, nevezett csere ember, de ő beállni még nem tud, maximum hetest lőni. Mindezt tetézte még, hogy Nagy Vivien kapus péntek este még lázas beteg volt, így nyilvánvalóan rossz erőállapotban és közérzettel kellett vállalnia a játékot. Bors Viktória gyomor panaszai nem múltak el a meccs napján sem, ráadásul szintén beteg kisgyermekéért aggódva vállalta az utat és a játékot. Németh Helga továbbra is gyakorlatilag összedrótozva, fájdalomküszöbét tesztelve játszik. Sanyarú sorsunkat jól jellemzi, hogy létszám problémáinkat csak úgy lehetett megoldani, ha Proity Mónika, aki egyébiránt kapusként volt eddig számításba véve, ezúttal mezőnyben vállal szerepet. Az edzések alapján persze tudtuk, hogy ott is megállja majd a helyét. Rögtön megtiszteltetés is érte, hiszen a gárda új csapatkapitánya lett.

A találkozó kezdetekor még nem volt ott mindenki, munkahelyi elfoglaltság miatt, az utolsó pillanatban egészült ki csapatunk, ekkor érkezett az együttes után Sára Krisztina. Természetesen ő nem tudott rendesen bemelegíteni, ez pedig így megint csak nem egy ideális dolog, de örültünk, hogy legalább nem kell emberhátrányban játszani és reménykedtünk, hogy mindannyian megússzák sérülés nélkül. Az első említésre méltó mozzanat mindjárt újdonsült kapitányunk, Proity Móni gólja volt, aki így debütált mezőnyben, ezzel jutottunk vezetéshez. Ezt követően a hazaiak kihasználtak néhány bizonytalanságunkat és helyezkedési, védekezési hibát, így könnyedén fordítottak. Az első negyedóra végére megnyugtatóra növelték előnyüket (10-4), de ez nem csak annak volt betudható, hogy a zalaegerszegiek ennyivel jobbak lettek, vagy ennyire domináltak volna. A játékvezetés alulmúlta a múlt hetit is, hiszen ha az akkori Bohár – Gágó kettős ítéletei véleményesek voltak, akkor a mostani páros, a Nagy – Sebőkné kettős áldásos tevékenysége maximálisan egyoldalú volt. Abszolút nem voltak még annyira sem partnerek, amennyire a sportszerűség diktálná, teljes mértékben megfújták a hazai pályát, többször indokolatlanul. Nem azt vártuk, hogy segítsenek bennünket, mert kevesen vagyunk, hiszen ez csapatunk problémája, ám a hazaiaknak biztosan nem volt szükségük a győzelemhez akkora segítségre és bírói támogatásra, melyet végig biztosítottak nekik. A félidő második felére sikerült összekapni magunkat, így végül is nem húzott el ellenfelünk ennél nagyobb arányban (17-11).

A második játékrészre úgy vágtunk bele, hogy a roppant idegesen kézilabdázó Bors Viktóriának már a meccs első feléből volt két kiállítása, ezért a kizárás veszélyével játszott, továbbá a bírók rendre vajszívűen ítélték meg a büntetőket a védelmi zónánkban, erre is tekintettel kellett lennünk. Sajnos a betegség Nagy Vivien teljesítményét is erősen befolyásolta, hiszen minden igyekezete ellenére ezúttal elmaradt egészséges önmagától. Mindeközben a zalai védekezés nem kímélte a balatoni lányokat, többször maradt lent úgy játékosunk, hogy nem tudhattuk, nincs-e nagyobb baj, ezeket a játékvezetők nem torolták meg. A második félidő első tíz percében tartottuk ezt a differenciát, ami kialakult (21-14), de már ekkor is erőn felül teljesítve, minden erőtartalékot felhasználva küzdöttek a lányok. Törvényszerűen holtpont következett, amiben közrejátszott az is, hogy kétszer, háromszor is le kellett ültetni játékost, ki nem kényszerített emberhátrányba kerülve, vagy azért, hogy megnyugtassuk, vagy azért, mert fájdalmait kellett minél gyorsabban kiheverni egy kis pihenéssel. Ekkor egyetlen igazi pozitívum történt, Boros Mariann beszállt egy hetes erejéig, amit magabiztosan értékesített! Ettől kezdve már nehéz lenne ezt a meccset szakmailag értékelni, de a csapat végül is nem omlott össze egy percig sem, az ellenfél viszont két komplett sorral rendelkezve, folyamatosan rohamozva, frissen tartva magukat, biztos különbséggel zsebelték be a két bajnoki pontot.

Végeredményben 32-22-re maradtunk alul, de ezt a pályára lépő hét játékost nem lehet elmarasztalni, hiszen minden tőlük telhetőt megtettek, kitartóan, óriásit küzdöttek. A 10 gólos vereség fájó, de a tavaszi állapotunkat tekintve, valamint a mérkőzés körülményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy most már a jövőben gondolkodva kell csapatként működni a pályán. A mag kialakult, erre a gerincre építve lehet majd a jövő csapatát kialakítani, a hátralévő két bajnoki mérkőzést pedig hasonlóan alázatos játékkal, becsülettel letudni.

Hajrá Fonyód!