Nem sikerült…

Május utolsó vasárnapján Mesztegnyőre kellett utazni a kézilabda csapatnak, ahol a legutóbbi, kadarkúti bajnokihoz hasonlóan nyílt terű, betonos pályán rendezték a találkozót. A meccsnek volt egy kisebb tétje is, mert amelyik csapat nyerni tudott, az gyakorlatilag bebiztosíthatta a tabella kilencedik helyét. Nekünk az újonc csapatokhoz képest jól sikerült őszön felbuzdulva a középmezőny volt az elérendő célkitűzés a bajnokságban, a gyengébb tavasz miatt a korábban már birtokolt nyolcadik hely elúszott, így ezt a lehetőséget kellett megragadni. Ehhez a körülmények mellett csapatunk helyzete sem volt ideális, továbbra sem volt elég játékosunk, bár most már legalább két mezőny cserét nevezni tudott a vezetőedző.

A hazai csapat az elmúlt időszakban hozzánk hasonlóan gödörbe került, továbbá szintén létszám hiánnyal küszködnek, azonban erre a mérkőzésre végül azért több variációs lehetőséggel készültek. Nekik is fontos volt, hogy hazai környezetben meg tudják őrizni a pozíciójukat és otthon tartsák a bajnoki két pontot. A két csapat őszi, egymás elleni összecsapása ugyanilyen téttel bírt, 29-22-es vereséget szenvedtünk a Zákányi Kálmán Sportcsarnokban, mert akkori vendégünk a fordulópontoknál jobban koncentrált csapatunknál.

A mostani mérkőzés furcsán kezdődött, úgy tűnik ez már minden hétvégén így történik, mert sokáig nem született találat, sem az egyik, sem a másik oldalon. Mindkét csapat idegesnek tűnt, ennek lehetett betudni azt a temérdek technikai hibát és bizonytalanságot, ami miatt gólképtelenség ütötte fel a fejét a pályán. Kézilabda berkekben szokatlan első öt perc után aztán a hazaiak ébredtek korábban, ehhez kellett egy büntető, amit mi kaptunk, de ki is maradt, mert a hazai kapufa nem bennünket segített. Ettől kezdve ők gólra váltották kialakított helyzeteiket, nekünk még akadozott a játék, csak a hetedik percben zördült először a hazai háló, Sára Krisztina jóvoltából. Sajnos álmoskás, indiszponált játékunk nem változott meg, így nagyon súlyos hátrányba kerültünk (10-1). Az időkérés után sikerült egy kicsit észbe kapni, a huszonharmadik percben megszületett a második találat és aztán a pihenőt jelző sípszóig még faragtunk is a hátrányból.

A szünetben a csapat átbeszélte a tennivalókat, amelyeket a pályán próbáltak is megvalósítani. Lendületesebb, tüzesebb csapat képét mutatták lányaink, egyértelműen felhúzta őket az eredmény. Minket pedig a játékvezetés húzott fel, a már korábban sokat szidott Bohár – Gágó kettős ezen a napon sem lopta be magát a fonyódi szívekbe, mert igencsak véleményes ítéleteket hoztak. Ki kell mondani, rendesen megfújták a hazai pályát, mi a kezdetben kimaradt hetesen kívül többet nem kaptunk, holott lett volna mire megítélni, a mesztegnyőieknek könnyű szívvel adták meg, vagy néztek el szabálytalan bedobásokat, vonalra lépéseket. Egy hazai hetes után is idegborzoló ítéletet hoztak, melyet Nagy Vivien kapusunk bravúrral hárított, a kipattanóért többen küzdöttek a zavarosban, a labda a hatoson belülre pattant, Vivien lábbal próbált menteni, eltakarította a játékszert, és ütközött a hatoson belül(!!!) érkező támadó játékossal. Ezért a sporttársak megkérdezték kapusunkat, hogy jól van-e, majd miután megkapták a választ, két percre kiállították, illetve a hazaiak jöhettek ismét szabaddobással… Sára Krisztina vállalta a két perces beugró szerepét a kapuba. Ez a közjáték és az igazságtalan ítéletek sora is megzavarhatta csapatunkat, hiszen amikor már fel tudtunk kapaszkodni 5 gólra (16-11) és még lett volna idő bőven (közel 20 perc), megint megtorpantunk. Innentől pedig nem volt visszaút, újra jelentősen nőtt a különbség, a meccs utolsó perceire tudtuk magunkat összekapni újra. Ez már késő volt, így elszalasztottuk a lehetőséget, amivel helyezést javíthattunk volna, mindössze az eredményt sikerült kozmetikázni a nagyobb hátrányból, de így is lett közte 9 (24-15).

A meccs összképét tekintve leginkább az első félidő megmagyarázhatatlan produkciója okozta a vesztünket, amikor a védekezés nem működött, támadó játékról pedig nem lehetett beszélni. A második félidő sokkal jobban indult, de végül ott is volt egy ciklus, amit elrontottunk, ami miatt nem sikerült a bravúros felzárkózás. Pedig amikor belelendült a csapat, akkor az eredmény alakulása, a mérkőzés ritmusa úgy festett, hogy benne van a nagy fordulat is akár, ahogyan már 6 gólról is tudunk fordítani korábban. Ez most nem jött össze, ahogy valószínűleg ezzel a vágyott középmezőny is elúszott. Jelenleg csapatunk a tizedik helyen áll két együttest megelőzve, most már hosszú ideje, és reálisan nézve a bajnokság végéig ott is marad. Ezért aztán a hátralévő mérkőzések már nem idei cél eléréséért zajlanak majd, hanem már lehet foglalkozni egy kicsit a jövővel is, ami reméljük, szebb lesz!

Hajrá Fonyód!