Bravúr győzelem!

Kézilabdázóink három tavaszi vereség, valamint két szabad hétvége után játszhattak újra mérkőzést az NBIII-as kézilabda bajnokság, Somogy – Zala csoportjában. Ellenfelünk a tabella ötödik helyén álló, esélyesebb csurgói csapat volt. Ősszel 42-25-re kaptunk ki tőlük, előzetesen a 25 gólt bizonyára aláírta volna mindenki, a védekezéssel pedig alapvetően annyi probléma eddig sem volt, mint a támadással. Együttesünk úgy készült, hogy mindenféleképpen jobb teljesítményt mutassanak hazai pályán, mint 2012-ben idáig.

 Összeállításunkat illetően nem elhanyagolható tényező volt, hogy első számú kapusunk, Proity Mónika nem tudott a találkozón részt venni, így Nagy Vivien került a kapunkba, akár csak Barcson. Fodor Barbara távozott a csapattól, így új beállós után kellett nézni: Hegyi Adrienn ugyan ideiglenesen hazatért és edzett is a csapattal, de egy sérülés miatt nem vállalhatta a játékot. Mátis Veronika agyrázkódás miatt nem állt rendelkezésre, bemutatkozhatott viszont egy új játékos, az átlövő Nagy Angéla.

 A meccsen a várakozásoknak megfelelően a fürge vendégek vették kezükbe az irányítást, már a meccs elején szerették volna mindenki tudtára adni, hogy ők dominálnak és irányítják majd a játékot. Meg is szerezték a vezetést, magabiztos, szervezett játékkal, ám az a mieinken is látszott, hogy szerencsére az eddigiektől eltérően jóval motiváltabban léptünk pályára. Ennek dacára a csurgóiak könnyen jutottak 5-2-es előnyhöz az első 10 percben, ekkor úgy tűnt, minden erőfeszítésünk ellenére jobb az ellenfél és nincs reális esélyünk megszorítani sem őket. Pláne azért, mert több buta hibát is elkövettünk: Ami az őszi meccs egyik fő tanulsága volt, hogy ne adjunk el labdát, mert akkor fő fegyverükkel, a könnyű lerohanás gólokkal húzhatnak el, meg is valósult, hiába hívta fel erre a figyelmet a szakmai stáb. A következő periódusban felváltva potyogtak a gólok, ebből erőt merített a csapat és még jobban is jött ki ebből az időszakból, hiszen az ellenfél hibapontjait sikerült kiaknázni és a helyzeteket elég hatékonyan értékesíteni. Ezzel nem csak, hogy megközelítettük vendégeinket, hanem ki is egyenlítettünk! Sajnos ezután a csurgóiak is észbe kaptak, rájöttek, hogy a mi csapatunk is elhitte, hogy lehet keresnivalónk. Ezért aztán felpörgették a játékot és a pihenőre 3 gólos előnyt szereztek (14-17).

A második félidő úgy folytatódott, ahogyan az első véget ért: néhány perc gólcsend után még 2-2 gólt értek el a csapatok, aztán a fiatalok újabb rohamokat indítottak és már 6 góllal is vezettek a meccsen (16-22). Ekkor nagyon úgy tűnt, csapatunk a hozzáállásáért mindenképpen dicsérhető, de a meccs eldőlhet. A stáb rendszeresen forgatta a csapatot, így a megfelelő lelkesedés mellett nem lehetett azt látni, hogy túlságosan elfáradtunk volna, a védekezés pedig a korábbi stabilitáshoz képest is felkeményedett és még koncentráltabb lett. Innentől kezdve a vendégek kezdtek elbizonytalanodni, ha helyzetbe is kerültek, Nagy Vivien tett hozzá bravúrt a meccshez. Ha pedig hetest érően állítottuk meg őket, az addigra fonalat veszített Csurgó abban is hibázott, mert Vivien parádézott a kapuban, hármat is hárított, egyet pedig ők lőttek mellé. Mi közben szépen, csendben tettük a dolgunkat, a támadásokat türelmesen játszottuk végig, helyzetig, amelyek zömét góllal sikerült zárni, így megérdemelten zárkóztunk fel a hajrára. A meccs utolsó perceiben aztán pokoli hajrát indítottunk, kontrolláltuk a mérkőzést, a kezünkbe került a lehetőség, hogy elérjünk egy igazán nagy bravúrt!

 Az utolsó 18 percet 9-1-el abszolváltuk, időnként pompás gólokat szerezve, nyilvánvalóan látszott, hogy már nincs szó arról, hogy a papíron jobb csapat nyeri a meccset, Óriási bravúrral, leginkább lelkesedéssel és küzdeni tudással, no meg 2012-ben a legjobb fonyódi játékkal sikerült egy olyan meccsen megfordítani, amit a legtöbb csapat abban a helyzetben már elveszítene. Az összkép alapján így egy nagyon izgalmas, fordulatos, minden igényt kielégítő mérkőzést nyertünk meg, megérdemelten. A korábbi meccseket látva ez a győzelem egyértelműen váratlan volt, de a csapat mentális erejét dicséri, hogy ezt meg tudták csinálni. Ez a bajnoki két pont nem csak, hogy a legértékesebb, hiszen a legjobb ellenfelet győztük le az eddig legyőzöttek közül, a legjobb eddigi játékunkkal, hanem előre is mutat: Végre ismét reményt kapott a csapat, hogy tényleg képes ilyesmire, újra láthatja mindenki, miért érdemes küzdeni tovább, a tavaszi fordulókban!

Hajrá Fonyód!