Sokszor panaszkodtunk már az elmúlt szezonban, hogy rossz a futballpályák minősége. Sajnos nem kivétel ez alól a miénk sem, bár az elmúlt napokban szerencsére beindították a locsolóberendezést, és pár héten belül talán sikerül olyanná varázsolni a játékteret, ami a lábakat sem terhelei már jobban. S, hogy miért foglalkoztunk most elsősorban ezzel a problémával? Mert akad egy olyan sporttelep az északi csoportban, ahol igenis büszkék lehetnek a pálya minőségére és a környezetre.

Műfű, biliárd asztal, sehol egy vakond túrás, sehol egy göröngy, sehol egy bucka vagy kiégett, elkopott, kemény terület. Így kezdődött tehát a Balatoni Vasas elleni mérkőzés, ami igazából már tét nélkül zajlott. Mind a hazaiaknak, mind nekünk. Egyedül a hetedik hely megszerzése lehet még cél a csapatnak, és az utóbi időben tapasztalt gyenge helyezések tudatában ez azért még akár motiválhatta is a játékosokat. Na meg persze az, hogy idegenben is szerezzünk pontokat.

Jól kezdődött a találkozó, hiszen a labdát birtokolva próbáltuk ráerőltetni akaratunkat a hazaiakra. Az elmúlt időszakban amúgy is jellemző volt, hogy a labda a mi játéosainknál volt többet, de a helyzetek értékesíténél volt min javítani. Szerencsére egy Fenyvesi Molnár összjátékot követően előbbi lőtt szépen a hálóba, így megszereztük a vezetést. Általában ez sokkolni szokta az éppen gólt kapott csapatot, azonban itt ez nem igazán érvényesült, hiszen a hazaiak nem adták fel, sőt, a hihetetlenül pontatlanul játszó csapatunkat többször is zavarba hozták.

A fordulás után nem sikerült egy szinttel feljebb kapcsolni, és bizony érett a hazaiak egyenlítő találata. Érett, de nem termett meg teljesen, hiszen a lehető legjobbkor, egy kontra után Besenyei találta meg Molnárt a 16-on belül, és középpályásunk higgadtan a hálóba lőtt, amivel kialakította a végeredményt. Fontos pontokat szereztünk és most már végérvényesen leszakítottuk magunkról a tabella legalsó helyeit elfoglaló együtteseket. Csak így tovább! Hajrá Fonyód!