A zalaiak az elejétől fogva nekünk estek, láthatóan nem ízlett csapatunknak az a fajta agresszív stílus, amivel az EKK védekezett. Fiatal, gyors csapatuk a védekezésünkben is zavart tudott kelteni, így sok esetben könnyedén kerültek védelmünk mögé. Új játékosainknak még össze kell szokniuk a többiekkel, de nem ez volt az oka annak, hogy nem működött olajozottan a gépezet. Fokozatosan őrölték fel csapatunk erejét, többször kellett ápolás okán megállítani az időt. Ennek következményeként zavar támadt a fejekben, az elmúlt hetekben sikeres indításaink elakadtak, pontatlanok voltak, de valahogy az egész együttesre jellemző volt az ötlettelenség, hogy nem tudtunk mit kezdeni a hazaiakkal. Valójában ennek hátterében egy okosan kidolgozott taktika állt, ami megtalálta gyenge pontjainkat és arra építve kovácsolták előnyöket vendéglátóink. Ez az első harminc perc végére még nem jelentett nagy különbséget, sőt, ez alapján még arra is gondolhattunk, hogy összpontosítással javítható a helyzet, talán még pontot szerezni sem lenne reménytelen (11-7).

A második félidőben aztán, ha lehet, rátettek még egy lapáttal a hazaiak, sajnos a bírók ebben partnereik voltak. Ezzel megpecsételődött a sorsunk, mert nem hagytak minket kikászálódni a gödörből. Kapkodás lett úrrá a játékunkon, igazából ekkor már nem is beszélhettünk játékról, mint inkább küzdelemről, kétségbe esetten próbáltunk kapaszkodni. Ellenfelünk minden létező hibánkat felismerte, azokat könyörtelenül büntették is. A keménységről pedig annyit, hogy a lefújás után két játékosunk sérülését is kórházban kellett kivizsgáltatni, szerencsére egyikük esetében sem lett tartós probléma a dologból, remélhetőleg kihagyniuk sem kell. Amikor megpróbáltuk ezt a keménységet viszonozni, felvettük a kesztyűt, akkor Szász Alexandrát harmadik két percesével végleg kiszórták, holott az ő szabálytalanságai köszönő viszonyban nem voltak a hazaiakéval, melyek több esetben megtorlatlanok maradtak. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy legalább 4-5 esetben olyan helyzetben fújtak bele támadásainkba a játékvezetők, melyek végén gólt szereztünk, tehát következetes sípmesterek esetén ezek szabályos találatok lettek volna, amennyiben kivárnak annyit, amennyit ilyenkor illik. Több esetben nem ítéltek számunkra nyilvánvaló bűntetőt sem, ezek így együtt, amellett, hogy nem is játszottunk jól, soknak bizonyultak. Természetesen szó sincs arról, hogy kizárólag a játékvezetők működésére fognánk a vereséget, de az biztos, hogy döntően befolyásolták hibás ítéleteikkel a mérkőzés végkimenetelét. Korrekt bíráskodás esetén ez egy szoros meccs lett volna, ami, ha ilyen játékkal vereséget is eredményezett volna, akkor is bizakodhatnánk, hogy a negyedik helyezett otthonában, tartalékosan helyt tudtunk állni. Ez jól illeszkedett volna utóbbi eredményeink közé, ettől fosztottak meg minket.

Az Egerszegi KK érdemeit nem vitatva, gratulálunk a győzelemhez, sok sikert kívánunk nekik a továbbiakban. Mi pedig reméljük, hogy a megkezdett úton folyatjuk a munkát, a sérültjeinknek mielőbbi gyógyulást kívánunk!

Hajrá Fonyód!

Egerszegi KK - Petőfi SE Fonyód 27-17 (11-7)

2012. november 17. szombat, Zalaegerszeg, Kölcsey Ferenc Gimnázium

Nézőszám: 80

Játékvezetők: Gyulasi, Poller

Petőfi SE Fonyód: Nagy Vivien,- Szász – Reichert Szabina (9), Bakos Zita (6), Boros Mariann, Paszér Klára, Puskás Tünde, Tóth Piros (1)

Cs: Antal – Bicsár Barbara, Fekete Dóra (kapusok), Szász Alexandra, Sára Krisztina, Turi Viktória (1)
*zárójelben a szerzett gólok száma

Csabi Péter: „Gyenge védekezéssel nehéz mérkőzést nyerni. Az Egerszeg durva, olykor szabálytalan játékstílusával nem tudtuk felvenni a versenyt. A mai mérkőzést nem lehet szép  kézilabdának nevezni. Jobbulást kívánok a sérültjeinknek.”

Sárgalap: 2-2

Kiállítások: 16 ill. 8 perc

Büntetők: 4/3 ill. 6/6