Petőfi SE Fonyód – Kutas NKC 26-23 (14-13)
Gál Tamás 2012.11.13. 20:38

Zsinórban a harmadik!
Vasárnap újra megmérettetett a Petőfi SE női kézilabda együttese, a már mumusnak számító Kutasiak ellen. A KNKC jóval előttünk fogott pozíciót a bajnokságban, közel az élmezőnyhöz. A tavalyi találkozón, idegenben egy felejthetetlen döntetlent értünk el kiváló játékkal, ám részre hajló játékvezetés miatt meg kellett elégednünk egy ponttal. Tavasszal aztán már nem volt esélyünk, az akkor mély gödörben lévő csapatunkat könnyedén mészárolták le. A forma és az előjelek alapján most sem számítottunk esélyesnek, de a két előző hazai győzelemmel felvértezve mindenképpen abban reménykedtünk, hogy legalább komoly meccsre kényszerítjük ellenfelünket.
A kezdés nehézkesebb volt, mint terveztük, a láthatóan szűk létszámmal rendelkező vendégeink kezdeményezően léptek fel. A céljuk bizonyára egy olyan előny megteremtése volt, amelynek birtokában a későbbiekben esetlegesen felmerülő fáradtságot is kalkulálva szerették volna elvinni tőlünk a pontokat. Meg is szerezték a vezetést, szerencsére mi sem ragadtunk be a rajtnál, így 5 perc és gólváltás után előnyben is voltunk. Látható volt, hogy a mieink egyre nagyobb önbizalommal játszanak, noha a meccs ritmusa nem volt túl gyors, de a megoldásaink többnyire „ültek”. A Kutas azonban nem véletlenül áll ott a bajnokságban ahol, ezt bizonyítva keményen küzdöttek ellenünk. Emiatt a félidő feléig nem csak, hogy megfordították az állást, de már háromgólos előnnyel, nyugodtan játszhattak. Ekkor minden a papírformának megfelelően alakult, úgy nézett ki, az történik, amit a jobb csapat akar (6-9). Amikor már másodjára váltottunk a kapuban, a védelem mögött feljavult a kapusteljesítmény, ami magával ragadta a csapat védekezését, így hatékonyabban álltuk az ellenfél rohamait. A támadójátékunk végig hasonló stílusban és eredménnyel működött, mondhatjuk, hogy kiegyensúlyozott volt. De micsoda különbség, ha kevesebb találatot jegyez az ellen, a hátrányunk szépen csökkent, egyenlítettünk, sőt, a félidőt jelző dudaszó előtt pár pillanattal fórba is kerültünk (14-13).
A második játékrész legnagyobb kérdése az volt, ki tudjuk-e használni, hogy többen vagyunk, ellenfelünk elfárad-e, valamint, hogy tudunk-e végig ilyen okosan játszani. A válasz hamar jött, zsinórban 3 gólt szereztünk, ezzel már négygólosra növelve a különbséget. Korainak tűnt kijelenteni, de megcsillant a győzelem reménye. A gólváltások is egy darabig úgy alakultak, hogy ez az előny stagnálni tudjon, így a negyvenötödik perc környékén is megnyugtató helyzetben vártuk a hajrát (21-16). Innentől kezdve azonban, mint ha csak megijedtünk volna a lehetőségtől. Az ellenfél mindent egy lapra feltéve rohamozott, gyors befejezésű támadásokat vezetve, jobbára góllal, mi pedig a korábbiaktól eltérően rendre belehibáztunk a támadásainkba. Nem bízhattunk már abban, hogy fizikai fölénnyel, taktikusan kihúzzuk a végéig, mert belementünk a féke vesztett rohanásba. Rohamosan fogyott a nehezen összeszorgoskodott előny, a lefújás előtt nem sokkal aztán néhány fontos kapus bravúr és pár okosan, higgadtabban vezetett támadás végén szerzett gól megmentett bennünket a csalódástól (26-23). A krónikához hozzátartozik még, hogy az utolsó másodpercben is gólra törően támadó Bors Viktóriát helyzetben, a levegőben lökte védője, a 60 percen át tapasztalható alacsony színvonalú játékvezetés igazolta magát, amikor semmit sem ítéltek. Ellenben Vikinek kifordult az egyik ujja, így kihagyás vár rá, ezúton kívánunk mielőbbi gyógyulást!
A mérkőzést tehát megnyertük, ez egy nem várt bravúr siker volt, de nem volt érdemtelen! Nagyon szépen építettük fel a találkozót, az utolsó periódust leszámítva stabilan teljesítettünk, de végül megoldottuk a problémáinkat. Talán kevesen hitték volna, hogy az elmúlt három hazai mérkőzés mindegyikét győztesen tudjuk megvívni. Ebben hatalmas szerepe volt az első győzelemnek a városi ellenfelünk ellen, hiszen az hitet és önbizalmat adott a gárdának. Ezért bárki bármit is állít, igen is nagy értékű volt az is, mert onnan indultunk meg felfelé. Teljesen mindegy volt ki ellen, de meg kellett szerezni az első sikert, hogy átszakadjanak a gátak, oldódjon a görcs. Most már láthatjuk, mennyivel másabb így a csapat teljesítménye. Reményeink szerint az ősz hátralévő részében is ezt a sikeresebb arcát mutatja az együttes, valamint tovább haladunk a fejlődés útján!
Hajrá Fonyód!
Petőfi SE Fonyód – Kutas NKC 26-23 (14-13)
2012. november 11. vasárnap, Fonyód, Zákányi Kálmán Sportcsarnok
Nézőszám: 60
Játékvezetők: Körtési, Rákóczi
Petőfi SE Fonyód: Nagy Vivien,- Takács Nóra (2), Szász Alexandra, Sára Krisztina (1), Varga Dalma, Szász – Reichert Szabina (8), Tóth Piros (1)
Cs: Antal – Bicsár Barbara (kapus), Bakos Zita (8), László Katalin (4), Puskás Tünde (2), Bors Viktória,
A mérkőzésre nevezve volt, de végül nem lépett pályára: Németh Helga, Boros Mariann
*zárójelben a szerzett gólok száma
Csabi Péter: „Ismét egy jó meccset láthattak a lelkes hazai szurkolóink. Egy emberként küzdött az egész csapat, aminek meg is lett az eredménye. Csak így tovább! Hajrá Fonyód! Jók: az egész csapat!”
Sárgalap: 2-0
Kiállítások: 16 ill. 4 perc
Büntetők: 2/0 ill. 5/3
|