A találkozón meglepetésre az általában csereként szóhoz jutó Antal – Bicsár Barbara került a kezdőbe, ami mint utóbb kiderült, remek húzás volt. Ahogy ez a kezdésünkről is elmondható, vendégeink tompábban, pontatlanabbul játszottak, mi pedig, ha nem is tökéletesen, de a kínálkozó lehetőségeket jól kihasználva támadtunk, a védekezésünket pedig a folyamatos fejlődés jegyében igen szervezetten oldottuk meg. Az első 10 perc után kijelenthettük, hogy a szezon magasan legjobb kezdő szakaszát tudtuk le, aminek következményeként vezettünk és inkább a mi akaratunk érvényesült. A félidő feléig előnyünket növeltük, a meccs képe sem változott, így vendégeink időt kértek (5-1). Ez bizonyosan jót tett nekik, hiszen a lendületünk megtört, több hibára kényszerítettek bennünket, így fokozatosan faragtak a hátrányukból. Egy olyan periódus következett, amit a mi időkérésünk zárt, mivel góltalanok voltunk támadásban, emiatt el is fogyott az addig megszerzett előny. A félidő lefújásáig az eredmény egál maradt (6-6). Az megállapítható volt az első félóra alapján, hogy egy lassabb, alacsonyabb színvonalú mérkőzést látunk, azonban ez nekünk mindenféleképpen kedvezett, egyértelmű volt, ha a hibákat a legminimálisabbra tudjuk csökkenteni, akkor ez nyerhető meccs.

A második játékrészt ennek szellemében kezdtük, két gyors góllal előnybe kerültünk, amit azonban vendégeink szívósan újra ledolgoztak, még úgy is, hogy nem is először büntetőt hibáztak. Mi nem, Bakos Zita értékesített egy hétméterest, amivel ismét nálunk volt az előny, hogy aztán a negyvenedik percre fordítson a Vonyarc (9-10). Ezután nálunk is kimaradt egy büntető, de később nagyszerű hajrába kezdett csapatunk. Kissé feljavult támadójátékkal és kellően stabil védekezéssel háromgólos előnybe kerültünk, ami egy ideig stagnált a gólváltások ellenére, majd az utolsó percekre már négygólossá növeltük fórunkat. Az addig kimondottan makulátlanul működő játékvezetők egy érdekes vonyarcvashegyi reklamációt jóváhagytak, ezzel pedig egy meg sem született gólt kellett jegyzőkönyvezni. Így két gólra olvadt a különbség, azonban a győzelem már nem forgott veszélyben.

Teljes mértékben megérdemelten nyertük meg a bajnokit, olyan egységes játékkal, elsősorban annak defenzív oldalát kiemelve, melyet már régen láthattunk. Kiemelkedően teljesített a hétgólos Takács Nóra, valamint a kapuban remeklő Antal – Bicsár Barbara, aki ezen a napon bizonyította, hogy minden helyzetben lehet rá számítani, végig tartást adott a csapatnak. Tulajdonképpen az egész csapatot dicséret illeti, mindenki hozzá tudott tenni valamit a sikerhez, ennek folyamányaként két helyet javítottunk a tabellán elfoglalt helyezésünkön. Nem csak a kezdésre állítható, hogy a szezon legjobbja volt, hanem a teljes 60 percre, mert nagy megingás nem volt, nagyjából végig koncentráltan, kiegyensúlyozottan kézilabdáztunk. Bízzunk benne, hogy ez most már végérvényesen azt jelenti, rátértünk a helyes útra, most már valóban igazolja majd a csapat, hogy nem üres szólam volt az, hogy  jobb erőkből álló csapat vagyunk, mint tavaly.

Hajrá Fonyód!

Petőfi SE Fonyód – Vonyarcvashegy 20-18 (6-6)

2012. november 3. szombat, Fonyód, Zákányi Kálmán Sportcsarnok

Nézőszám: 50

Játékvezetők: Markhard, Gágó

Petőfi SE Fonyód: Antal - Bicsár Barbara,- Takács Nóra (7), Szász – Reichert Szabina (5), Boros Mariann (1), Varga Dalma, Bakos Zita (5), Tóth Piroska (2)

Cs.: Nagy Vivien (kapus), Szász Alexandra, László Katalin, Sára Krisztina, Bors Viktória, Németh Helga
*zárójelben a szerzett gólok száma

Csabi Péter: „Végre akarattal, csapatként küzdöttünk. A támadáson még alakítani kell, de nagyon jó úton haladunk. Szép volt lányok! Hajrá Fonyód! Jók: az egész csapat.”

Sárgalap: 2-0

Kiállítások: 4 ill. 4 perc

Büntetők: 3/1 ill. 6/2