Végre egy bővebb keretet tudtunk nevezni a találkozóra, tehát újabb okunk volt bizakodni. Minden posztra volt két bevethető játékosunk, újoncot is avattunk, a kapus, Antal – Bicsár Barbara személyében. A mérkőzés kezdetén szemmel láthatóan lassabb ritmusú játék zajlott, mint a két eddigi bajnokin volt, ami nem volt ellenünkre, hiszen a nagy rohanásban mindig könnyebb hibázni. Pontosan tudtuk ellenfelünk erősségeit, gyengéit, tapasztalatainkat is felhasználva készültünk fel belőlük, a feltérképezésük jól sikerült. Ezt azért is lehet így kijelenteni, mert semmi újat nem tudtak bemutatni, azt játszották, amire előzetesen számíthattunk.

Ennek ellenére vendégeink kezdtek jobban, mert a megoldásaink nem sikerültek, ami az önbizalmunk rovására ment. Érthetetlen módon szinte végig kapkodóan, ad- hoc jelleggel kézilabdáztunk, kevés tudatos elemet tudtunk megvalósítani a játéktéren. Igazságtalan lenne a mérkőzés végkimenetelét a játékvezetők nyakába varrni, mert nem ezen múlt, de tény, néhány véleményes ítéletük miatt hagytuk magunkat kizökkenteni ritmusunkból. Ez rányomta bélyegét az egész első félidőre, számos technikai, taktikai hibát vétettünk, melyekből ellenfelünk meg tudott élni. Ennek eredményeképpen hátrányunkat ugyan egyszer sikerült kiegyenlíteni, de a vezetést már nem sikerült átvenni, sajnos újabb kapott gólokkal hátrányba kerültünk, a félidőig meg is maradt. Az első 30 perc fájdalmas tapasztalata az volt, hogy a 44%-al védő Nagy Vivien kapusunknak sokat kellett tenni azért, hogy meccsben tudjunk maradni (9-11).

Mindvégig reménykedtünk a szünetben, hogy csak javulás következhet be, de egészen más forgatókönyv valósult meg a szemünk előtt. A tompa, elképzelés nélküli játékunk egyre görcsösebbé vált, ki nem kényszerített labda vesztéseinket a Gó-Na játékosai könnyű gólokkal büntették. Egyre csak nőtt a differencia, szinte hihetetlen volt megélni, hogy a csapat a tartását is elvesztette, hitehagyottá vált. Ehhez nem voltunk hozzászokva akkor sem, amikor a nálunk jobb csapatok gólokkal vertek meg minket. Nem használt az időkérés, nem segítettek a cserék, nem volt egyetlen olyan elem, ami igazán működött volna. Kizárólag kapusainkat illeti dicséret, Nagy Vivien mellett új hálóőrünk is szép teljesítménnyel mutatkozott be, ő 42%-al hárította a kapujára érkező lövéseket. Az utolsó percekben már megalázó különbség alakult ki, mindezt jelentősen tetézte egy szerencsétlen mozzanat, ami után Bakos Zita játékos edzőt mentővel szállították kórházba. Azóta már tudjuk, hogy bár kihagyás vár rá, nincs komoly, maradandó sérülése. Szász – Reichert Szabina, gólkirálynőnk is megsérült, neki a bal keze lett egy időre harcképtelen, természetesen mindkettejüknek mielőbbi, teljes gyógyulást és visszatérést kívánunk!

Szakmailag nehéz ezt a találkozót értékelni, igen nagy pofonba szaladtak bele „lányaink”. A következő hétvégén szabadnaposak leszünk, ami most valljuk meg, nem jön rosszul Hogy, mit lehet az adott helyzetben kitalálni, azon szakmai stábunk már javában dolgozik, reméljük, a következő edzéseken sikerül érdemi megoldásokat találni problémáinkra.

Hajrá Fonyód!

Petőfi SE Fonyód – Gó-Na Lenti 15-25 (9-11)

2012. szeptember 30. Fonyód, Zákányi Kálmán Sportcsarnok

Nézőszám: 30

Játékvezetők: Bohár, Gágó

Petőfi SE Fonyód: Nagy Vivien,- Takács Nóra, Szász-Reichert Szabina (5), Bakos Zita (5), Sára Krisztina (2), Puskás Tünde Gabriella, Tóth Piros (1)

Csere: Antal - Bicsár Barbara (kapus), Szász Alexandra Anna, Bors Viktória, Varga Dalma (2), László Katalin, Németh Helga
Nevezve volt, de nem lépett pályára: Boros Mariann
*zárójelben a szerzett gólok száma

Csabi Péter: „Jobbulást kívánunk az edzőnknek, aki a mérkőzés utolsó perceiben lesérült.”

Sárgalap: 2-3

Kiállítások: 6 ill. 6 perc

Büntetők: 5/4 ill. 8/6