Balatonbogláron beragadtunk a rajtnál…

Túlzás nélkül állítható, hogy a tavasz legnehezebb meccsével kezdtük a bajnokságot szombaton. Már előzetesen sem sok esélyt adhattunk magunknak, hiszen a BBSC egész idáig rendkívül egyenletes, magabiztos teljesítménnyel, veretlenül vezette a bajnokságot. Ráadásul a hozzánk eljutott hírek alapján tudtuk, hogy komolyan gondolják céljaikat, ennek érdekében még jelentősen meg is erősítették amúgy is minőségi játékosokból álló keretüket.

A Petőfi SE háza táján számottevő változás nem volt a szünetben, érkezőről egyáltalán nem tudunk beszámolni, távozó pedig egyedül Domján Dalma, családi okok miatt. Sajnos többen is hiányoztak a csapatból. Boros Mariann, Turi Viktória és Pucskó Zsóka régebbi sérülés után lábadoznak, visszatérésük még várat magára. Sára Krisztina és Bors Éva egyéb okból nem tudtak a csapattal tartani, rajtuk kívül pedig a keretbe nevezett Bakos Zita, Mátis Veronika és Németh Helga is problémákkal küzdenek, hiszen hosszabb kihagyás miatt lemaradásuk van, valamint még egyikük sincs teljesen 100%-os egészségi állapotban. Ezek az előjelek nem éppen voltak bíztatóak a mérkőzés előtt.

Ettől függetlenül a találkozót meglepően kapkodóan kezdő bogláriakat sikerült meglepnünk a szakmai stáb által elképzelt taktikával. Az volt a cél, mint legutóbb Zalaszentgróton is, a tisztes helytállás érdekében lassítani ellenfelünk játékát, stabil védekezéssel, valamint megfontolt, felépített, akár passzívig játszott, befejezett támadásokkal, hogy elkerüljük a gyors lerohanásokat. Ez a hazaiak sok pontatlanságának is hála mintegy 10 percig működött, akkor még vezettünk is 2-1-re, aztán fokozatosan átvette a meccs irányítását a listavezető. Hamar meg is fordították a meccset, nálunk pedig soha nem látott számú technikai hiba, ki nem kényszerített pontatlanság miatt már nem lehetett beszélni támadó játékról. Ha el is jutottunk lövésig, az általában nem ért célba, illetve olyan erőtlen és rosszul irányzott volt, hogy hárításuk nem okozott gondot a hazaiak rutinos hálóőrének. A szakvezetés próbált cserékkel frissíteni, de ekkorra olyan gyorsan alakult ki markáns különbség, hogy önbizalmát vesztett csapatunk játékához már senki nem tudott pluszt hozzá adni. Ami a legnagyobb gondot jelentette, hogy elveszítettük tartásunkat, ami miatt ősszel többször, vesztes meccsek után is dicsérhető volt a gárda, de most gyámoltalan csapat benyomását keltettük. Egyetlen játékosunk volt, akit feltétlenül ki kell emelni, a pazar formában védő kapusunk, Proity Mónika. Mindössze harmadjára állt a Petőfi SE kapujában, ám ami tőle telt, megtette. A nem túl magas színvonalú összecsapás üde színfoltját jelentette produkciója, melyet még az oly igényes boglári publikum is megsüvegelt.

A második félidőben még tovább darált minket az egyébként játékban magát szintén alulmúló BBSC, de mivel mi nem tudtunk érdemben változtatni, csak a különbség nagysága volt kérdéses. Érthetetlen labdavesztések jellemezték csapatunkat, erőtlen, elképzelés nélküli játék. Bármilyen módon is próbált meg a stáb a csapatba belenyúlni, Proity Mónin kívül igazán elfogadható teljesítményre nem számíthatott. Látványosan összeroppantunk, ami annak tükrében volt igazán érthetetlen, hogy ezen a napon aztán tényleg felszabadultan, teher nélkül játszhattunk volna. A fejekben teljes zavar keletkezett, akkor sikerült kissé kozmetikázni az eredményen, amikor a hazai mester több cserének, fiatalnak is lehetőséget adott, de ez is csak 7 gólhoz segítette lányainkat, mindösszesen. A kapott gólok száma, összességében 25 találat nem vészes szám, de nem szabad elfelejteni, hogy ehhez nagymértékben kapusteljesítményünk járult hozzá (35%-al védte a kaput eltaláló lövéseket Móni + 4 hetest is!!!), valamint az a tény is, hogy ezen a napon a bajnokaspiráns sem úgy lőtt, ahogy azt tőlük megszokhatták (9 büntetőből is csak 3-at értékesítettek). A mérkőzés végére kialakult 18 gólos különbség még ebben az arányban is teljesen reális volt, és a meccsről mindent elmond, hogy ezzel együtt is még a hazai nézők voltak elégedetlenebbek csapatuk teljesítményével.

Nekünk azonban nem szabad elkeseredni, hiszen a csapat ennél csak jobb lehet, ők is tudják, hogy ennél több kell, de több is van bennük. Ezen a meccsen túl kellett lenni, nehezebb ellenfél már biztosan nem lesz, de az is biztos, hogy ezt a teljesítményt minél előbb el kell felejteni, mert így mások ellen sem jutunk majd sokra. Rendezni kell a sorokat, dolgozni kell tovább, akkor biztosan visszatalálunk arra az ösvényre, amit ősszel nem egyszer kitapostunk magunknak. Pozitívumként mindenképpen azt lehet elmondani, hogy nagyon jó kapusteljesítményre támaszkodhattunk, ami mindennek az alapja. A tanuló év velejárója sajnos az is, hogy néha nagyon beleszaladhatunk a késbe, reméljük ezzel erre az évre le is tudtuk ezt a drága tanuló pénzt.

Hajrá Fonyód!