Helytálltunk!

Mesztegnyő ellen a középmezőnyért kellett megharcolnunk, hiszen a két csapat egymáshoz közel helyezkedett el a tabellán. Hazai pályán mindenképpen győzelmi reményekkel kellett pályára lépnünk, még akkor is, ha helyzetünket több körülmény is nehezítette. Turi Viktória, Bors Viktória és csapatkapitányunk, Boros Mariann hosszabb ideje maródi, míg az előző mérkőzésen összeszedett sérülése miatt nem tudott játszani Németh Helga sem. Egy edzésen összeszedett ujjsérülés okán Domján Dalma sem került a keretbe.

Ott voltak viszont újonnan igazolt játékosaink, a kapus Proity Mónika, így ezúttal három nevezett hálóőrrel vágtunk neki a találkozónak, illetve a nagy visszatérő, Lepenye Tímea. Timi mindjárt a kezdő csapatban kapott helyet, nem csak Boros Mia mezét, hanem szélső posztját is megörökölve. Ezúttal is Tóth Piroska volt a csapatkapitány.

Érdemes mindjárt leszögezni, ami a kezdés után már látszott, ezúttal rendkívül korrekt játékvezetők érkeztek a Zákányi Kálmán sportcsarnokba. A korábban többször kritizálható játékvezetés most kiegyensúlyozott és következetes volt, nem lehetett rá panaszunk a mérkőzés egészét tekintve sem. Végre nem kellett azt éreznünk, hogy sújtanák újonc csapatunkat!

Az első félidőben megállapíthattuk, hogy Mesztegnyő csapata lelkes, ügyes kézilabdázókból állt össze, több tudatos elemet is felvonultattak, kulcsembereik nagyon hatékonyan teljesítettek. Ez arra volt elég, hogy a szorosnak tűnő mérkőzésen nem túl látványosan, de nagyon szervezetten és kulturáltan felépítve játékukat négygólos előnyt tudtak szerezni. A hibáinkat például könyörtelenül kihasználták, kaptunk néhány eladott labdánkból, indításból, gyors lerohanásból úgynevezett könnyű gólt. Ezek sajnos markánsan jelentkeztek a különbségben, gyakorlatilag alátámasztották azt. Csapatunkat illetően az azért örömteli volt, hogy ezen a mérkőzésen nem ment el a hajó túl korán, sőt, küzdöttünk, hajtottunk, minden tőlünk telhetőt megtettük, a hibák sajnos benne vannak még a játékunkban.

A második játékrészben egy ideig változatlan metódusban zajlott a küzdelem, aztán hirtelen elkaptuk a fonalat, nem hogy szorosabbá téve az eredményt, hanem rögtön egy gólra jöttünk fel, amivel visszatértünk a meccsbe. Ekkor olyan érzése volt az embernek, hogy ezt meg lehet és meg is fogjuk tudni fordítani. De nem ez következett a forgatókönyvben, mert a rutintalan csapatokra alapvetően jellemző és nálunk is rendre visszatérő kapkodás miatt vendégeink újra gólokat szereztek, amivel megnyugtató előnyt szereztek. Ettől kezdve már nem tudtunk közelebb férkőzni hozzájuk, sőt, a mérkőzést a végéig uralva, előnyüket fokozatosan növelve, megérdemelten vitték el a két bajnoki pontot. Bánkódnunk azonban nem kell, mert a középmezőny a célunk, onnan érkezett hozzánk egy jó csapat, nem is olyan sokára pedig el is érjük majd a szintjüket. Már most is sikerült küzdelemre késztetnünk őket, nem adtuk olcsón a pontokat, mert bár a különbség végül nem lett csekély, de a meccs képe alapján játéktudásban nem állunk távol Mesztegnyőtől. Új játékosaink teljesítményére is térjünk ki, Lepenye Tímea 4 gólt szerezve tért vissza, Proity Mónika pedig több szép védéssel járult hozzá a csapat teljesítményéhez, így produkciójuk dícséretes, hasznos volt! Csak így tovább!

Sajnos csapatunkat sújtó példátlan sérülés hullám újabb áldozatot követelt, mert Pucskó Zsóka egy lövésbe rosszul nyúlt bele, idő előtt fejezte be a mérkőzést. Kapusunk orvosi szakvélemény alapján súlyos ujjsérülést szenvedett. Az őszi szezonban már biztosan nem védhet, ő is hosszabb időre kényszerül kihagyásra. Mielőbbi gyógyulást kívánunk Neki!

Hajrá Fonyód!