Mosolyogva szenvedtünk

Kézilabdás lányaink az ősz egyik legkomolyabb megmérettetése előtt álltak, amikor is a Kadarkút együttesét fogadták. Ellenfelünk veretlenként, nagyon szép eredménysorral érkezett a Zákányi Kálmán sportcsarnokba. Tudtuk, hogy ők az esélyesek, de játékosaink fogadkoztak, a Kutas ellen látott produkcióhoz hasonlóan a hazai nézőknek is megmutatják, mire képesek.

Volt két hiányzónk, a Nagybajomban térdsérülést szenvedett „CSK”, Boros Mariann, valamint a szintén térdével bajlódó Turi Viktória nem állt Bakos Zita rendelkezésére. Ezúttal Tóth Piroska volt együttesünk kapitánya.

A meccs nagyon nehezen indult, tapogatóztak a csapatok, keresték a réseket a falban, amit sajnos előbb a vendégek találtak meg. Két góllal kezdtek, amikor Szász - Reichert Szabina válaszolni tudott. Ekkor még nem tudhattuk, hogy az első negyedórában ez volt az egyetlen lőtt gólunk, valamint, hogy ekkor volt először és utoljára szoros a találkozó. Ebben a periódusban már meglépett a KSZSE 6 góllal, ami gyakorlatilag azt jelentette, a mérkőzés hamar eldőlt. Ez egyértelműen a nem igazán működő támadójáték számlájára volt írandó, persze a vendégek is nagyon jól védekeztek, de erre a mieinknél sem lehetett panasz, ráadásul a kapusteljesítményünk is rendben volt. Pucskó Zsóka hozta a most már tartósan jó formáját, de a helyére beálló Háncsné Slezák Zita is hozzátett néhány szép védést a meccshez. Az egész első játékrészben csak 3 lőtt gólig jutottunk, mivel a meccs elment, a szakmai stáb nagyon helyesen minden játékosunknak lehetőséget biztosított.

A második félidőben változott a játék képe, nem láttunk leszegett fejeket, összetört csapatot, inkább mosolyogva szenvedtünk, de kicsit eredményesebben, mint addig. Igaz az is, hogy szerencsénk sem volt, amíg odaát valószínűtlen lövések is utat találtak a kapuba, addig nálunk a máskor biztos kezű mesterlövészeink is hibáztak. Ez egy ilyen nap volt.

Ki lehet jelenteni, tartásunk volt, hiszen nem adtuk fel, küzdöttünk, ennek eredményeképpen eljutottunk 11 lőtt gólig végeredményben, összesen pedig 30-at kaptunk. A kapott gólok igazságosan, félidőnként 15 – 15 leosztásban kerültek a hálónkba, ami ugyan nem kevés, de nem is feltétlenül sok. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy ezúttal is volt egy súlyos sérülésünk sajnos, Tóth Pirosnak nem volt jó ómen a csapatkapitányi tisztség, hiszen neki is a térde sérült, nem tudta folytatni a játékot. Jobbulást kívánunk!

Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a bajnokság élmezőnyéhez tartozó Kadarkút és alakuló csapatunk között nagy különbség van, nekünk nem is őket kell mindenáron legyőzni, de a gólarány talán túlzó volt. Több szerencsével lehetett volna szorosabb, de ellenfelünk győzelme egy pillanatig nem forgott veszélyben, 5-6 évi munkájuk nagyon is meglátszott, sikerükhöz ezúton gratulálunk!

Hajrá Fonyód!