Már az ízére sem emlékeztünk. Jó ideje csak sóvárogva figyeltük, ahogy a csapatok sorra elmennek mellettünk, mi meg csak csúszunk le a tabellán. Annyi szenvedés, kesergés, szégyenítő vereség után végre sikerült nyerni, hazai pályán szereztünk újabb három pontot a Balatoni Vasas ellen.

Bosszantó hibák, koncentráció hiány. Sorolhatnánk a hibákat, de ezúttal nem tesszük. Hogy miért? Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy teljesen mindegy hogyan, milyen csúnyán, csak nyerjünk. Hát most nyertünk! Hogyan? Azt inkább hagyjuk... De most nem is ez a fontos, hanem az, hogy újabb három ponttal gyarapodtunk. Jobban kellett ez a győzelem, mint az éhezőnek egy falat kenyér. Kissé hitehagyott csapatunk önbizalommal aligha volt felvértezve az elmúlt időszakban, így teljesen nyugodtan mondhatjuk, a legjobbkor jött a siker. Kicsit talán összerázódik a társaság. Megízleltük újra a győzelmet, reméljük hogy nem csak egy alkalom volt, és csak hosszú idő után fogunk majd újra ilyen és ehhez hasonló élményben részesülni.

Kitartó szurkolóink igazán megérdemelték már ezt a győzelmet. Bár az is igaz, hogy nagyobb izgalmak voltak, mint egy "Megasztár döntőn", amikor eldől, hogy ki esik ki az adott napi küzdelmek után. Volt itt minden. Lesgyanús helyzetek, ziccerek, óriási kapusbravúrok, bírói tévedések, kakaskodások, és hibák, hibák, hibák. Utóbbiból rengeteg. Ennyi ziccert, amennyit ezen a mérkőzésen kihagytunk, egy bajnokság alatt is sok volna, nemhogy egy mérkőzésen. De most ne is törődjünk ezzel, örüljünk, és készüljünk a Balatonszentgyörgy elleni túrára, mert az sem lesz sétagalopp, akármennyire is gyengén szerepel manapság az egykor a bajnoki címért is küzdő egyesület. Hiányzóink is kezdenek visszatérni, eltiltásuk ugyanis lejárt. Ha egy ugyanilyen gyenge meccsen, ugyanilyen gyenge játékkal megszerezzük a három pontot, már most aláírnánk, hiszen senkit sem érdekel hogyan, csak legyen meg a győzelem...