"Nem lesz olyan egyértelmű ez a mérkőzés, mint a bajnoki" - mondtuk többen is a vasárnapi kupameccs előtti napon, hiszen a felkészülésünknek és az új játékoskeretnek köszönhetően optimistábbak lehettünk. Aztán a mérkőzés napján rá kellett döbbennünk, hogy sok mindenen kell még javítani. Azt tudtuk, hogy a vendég Balatonszabadi a meccs esélyese, de nem szerettünk volna feltartott kézzel a pályára lépni.

Ehhez képest, a kezdő sípszó előtt fél órával még nem volt 11 játékos az öltözőben. Sokan munkahelyi elfoglaltságuk miatt nem álltak Koszics Károly rendelkezésére. Molnár Ákos és Dancs Norbi pedig sérülés miatt hagyta ki a kupameccset. Meghatározó játkosaink hiányában a támadójátékunk sajnos erőtlen volt. A labdatartásra még annyira nem is lehetett panasz, csak a folyamatos kapkodás, és a sorozatos figyelmetlenségeket könyörtelenül kihasználta az Almir Filipoviccsal felálló szabadi gárda. A történeti hűség kedvéért érdemes egy pár szót ejteni a játékvezetőről is, aki érdekes felfogásban fújta a mérkőzést. Legyen elég ennyi, amúgy sem rajta múlott, hogy sima, 5-0-ás vereséget szenvedtünk...

Az első és a második játékrészben is jellemző volt, hogy a helyzetek kialakításához sokkal több kellett volna. Kevés alkalommal segítettük egymást, messze helyezkedtünk társainktól, a védekezésünkben pedig akadtak figyelmetlenségek, amiket a rutinos vendégek nem hagytak kihasználatlanul. Négy újoncot is avathattunk - bár edzőmeccsen már játszottak, de tét meccsen ez volt az első alkalom -, hiszen Keöves András, Klotz Balázs és ifjú reménységünk, Slezák Barna is szerepet kapott a kezdőben, csakúgy, mint Indi Dániel, aki a második játékrészben váltotta Bogdán Krisztiánt. A vereség ellenére nem kell hosszútávú következtetéseket levonni, hiszen a soron következő bajnoki "hadjáratban", kiegészülve a hiányzókkal, ez a társaság sokkal többre hivatott annál, minthogy a kiesés ellen küzdjön. Erre az első pár forduló után meg is kapjuk a választ...