A hazai mérkőzéseket látogató szurkolóink számára kissé szokatlanul vasárnap fogadta csapatunk az Öreglak együttesét. A vendégek régi jó ismerőseink, hisz nem egyszer megmérkőztünk velük felkészülési, vagy épp bajnoki mérkőzések keretein belül, és mindig izgalmas, változatos, kis túlzással „vérre menő” derbik kerekedtek találkozóinkból. Azok, akik hétvégi elfoglaltságaik közé helyet szorítottak a rangadónak, ma sem csalatkozhattak. Nyolc gól, kiállítás, sárgalapok, remekül előkészített pálya, és -hogy fiaink nem csak ügyesek, de szépek is legyenek- az Arany Ászok szponzorációja révén mindkét oldalon remek, új szerelések, szóval csupa olyan tényező, mely miatt érdemes kilátogatni 1 futballmérkőzésre.

Csapatunk összeállításánál fejtörést okozott, hogy a belső védő pozíciót ki oldhatja meg. Koszics István Borbély Gyulára bízta a feladatot, és tette ezt joggal, hisz döntésében komoly szerepet játszott Boca gyorsasága, rutinja, szerelőkészsége. A másik kardinális kérdés az ellenfél legveszélyesebb játékosának, Virágh Krisztiánnak kikapcsolása volt. Besenyei Balázs lett a kiválasztott, árnyékként kellett követnie a támadót. Többé-kevésbé mindkét védőnk megoldotta a rábízott feladatot, de elég szúrós volt a mai öreglaki „virághcsokor”, hisz mindjárt a mérkőzés elején egy kapitális védelmi hibából a legveszélyesebb Virágh betalált, majd rövidesen újabb gól formájában egy másik tüskét is elhelyezett a hazai nézők szívébe. Hátsó alakzatunkra az első félidő közepe táján súlyos nyomás nehezedett. Kontrákkal próbáltunk a masszív vendég védősor mögé kerülni, de sajnos a középpályánk többször úgy fellazult, hogy akadálytalanul futottak át rajtunk. A kisebb rövidzárlatot labdatartással, rövid passzos játékkal sikeresen átvészeltük. Mondhatjuk, hogy megnyugodtunk, valamelyest feljavult a játékunk, ennek a félidő vége előtt meg is lett az eredménye, hisz egy formás labdajáratást Fenyvesi Flóri remek gólpassza, és Bodogán szépítő gólja zárt le. Felszabadult a csapat, bátrabban passzoltunk, tartottuk a labdát (persze még nem barcásan), és végül a védelem tengelyéből jobb oldali védő pozíciójába visszatérő (Dancs Norbival megcserélték a két pozíciót), a támadásokhoz gyakran fellépő Borbély Gyula hatalmas, 35 méteres bombagólja egalizálta az első félidő eredményét. Boca ritkán szól hozzá eképp a mérkőzésekhez, de akkor általában nagyot szól. 2:2-ve fordultunk, de ismét korán megszerezte a vezetést az Öreglak. Egy középről, a tizenhatos vonaláról megküldött lövés csapta be Pernecz portást, a labda jókora falsot leírva pattogott a kapu közepébe. Ismét futás az eredmény után, mint a szezonban legtöbbször. A félidei változtatások áldásos hatásaként, és talán az ellenfél gyengébb erőnléti állapota miatt a labdát szinte folyamatosan a vendég térfélen tudtuk tartani. Mercz Laci a bal szélről beljebb húzódott a védelem elé  egyfajta előszűrő pozícióba, helyére Bodogán Bence lépett vissza a csatársorból, ahova Dékány Zolit cserélte be Koszics István. Az öreglakiak szinte csak Virágh Krisztiánra építették támadásaikat, akit a középpályáról Lender, vagy épp a védelemből Kovács rendre meg is talált labdáival, ő pedig két-három védőnkkel a nyakán is ziccerig tudta verekedni magát. Csapatkapitányunk lapos és rendkívül pontos 16 méteres lövése a hálóban kötött ki a félidő derekán, és a győzelem kiizzadása sem állt ekkor messze a csapattól. Presszionáltuk az ellenfelet, veszélyes szabadrúgás pozíciókat, szögleteket harcoltunk ki, Fenyvesi ziccert hibázott, de végül a futball örök törvényeként az ellenfél szerezte meg ismét a vezetést. Ezzel elúszni látszott a hajó, főleg úgy, hogy Pernecz, majd Mercz is óriásit mentett egy-egy vendég helyzetnél, majd egy kétes szituációt követően Besenyei megkapta második sárgáját, mehetett zuhanyozni. Tíz emberrel minimálisra csökkent eséllyel támadgattunk, és végül Fortuna, az eredetileg három helyett 8 percet hosszabbító Sütő sporttárssal karöltve kegyeibe fogadott minket, így az ex fonyódi játékos vendég hálóőr kapitális hibáját kihasználva a 98. percben Fenyvesi kialakította a 4:4-es végeredményt. A látottak alapján igazságosnak mondható a döntetlen, és a végjátékot figyelembe véve örülhetünk az itthon tartott egy pontnak is. Most két hét pauza következik számunkra, de a munka nem áll le, készülünk a következő, Balatonszentgyörgyi rangadóra, és persze bízunk a matematikában, mely szerint még a dobogó sem elérhetetlen számunkra. Hajrá Fonyód!