Mélyrepülésünk tovább folytatódik, de sajnos ezen már nem igazán lepődik meg senki sem. A bizakodó második helyről várta a csapat a tavaszi rajtot, ehelyett jelenleg már a hetedik pozícióban tanyázik. Ha így folytatjuk, akár a mezőny utolsó felében is landolhatunk a szezon végére. Nagy csalódás ez mindenkinek, erre tényleg nem számított se játékos, se néző. Egy elég kellemetlen hullámvölgybe keveredtünk, de "közhely", hogy minden csapat háza táján előfordulhat ilyen. Csakis a csapat felelős az eddigiekért, ezekért a szépnek egyáltalán nem mondható eredményekért, melyeket idén produkálunk. 5 mérkőzés, 1 pont, 2 rúgott gól és 7 kapott. Annyira szoros a mezőny, hogy egy apró hiba is elég és máris több helyet zuhanhat egy csapat. Mi folyamatosan hibázunk és folyamatosan lépkedünk hátrafelé. A velünk akkor még azonos pontszámmal álló Ságvár otthonába látogattunk. Mindig is szoros mérkőzéseket vívtunk velük, de hoztuk már el onnan korábban a 3 pontot, ami nagyon szép teljesítménynek számított. Voltak hiányzóink, a csatársorból sem Bogdán, sem pedig Bodogán nem tudott a csapat rendelkezésére állni elfoglaltság miatt. Ezért Koszics Károly úgy döntött, hogy Kovács Milánt próbálja ki ékként, aki ezen a poszton eddig nem igazán fordult még meg. Tetszetősen kezdtük a derbit, szép játékkal, passzokkal, több mozgással. A hazaiakat ez meg is lepte, egy kissé zavarba jöttek, de aztán folyamatosan kezdtek magukhoz térni. Legfőbb módszerük az volt, hogy a kisméretű pályájukon előreívelték a labdát és azt vagy utolérte a csatáruk vagy nem. Ez a taktika később sajnos meglepetést okozott számunkra. Játszogattunk, próbáltunk helyzeteket kidolgozni, kapura lőni, ami mostanában nagy szó, de igazán nagy ziccert nem sikerült kialakítani, az utolsó pillanatokban vagy néhány momentummal előtte mindig hiba csúszott a támadásba. Tényleg jobban kezdtünk, de ez nem tartott sokáig. Egy "egymásra várunk" szituációt követően a vendégek szöglethez jutottak. Beadták, majd be is bólintották teljesen zavartalanul. Nem nagyon sikerült felugrani a hazai játékossal, de ez a hiba már-már megszokottá válik. Kovács Milánnak többször is sikerült megtartania a játékszert, vagy lepasszolni azt, a középpálya is aktivizálta magát, sokszor okosan, hasznosan játszottak. "Átmeneti" ékünknek majdnem sikerült is kiegyenlítenie, egy a kapu elé beérkező labdát fejelt sajnos a felső lécre, a kapus már verve volt. Ha ez bejött volna! Aztán következett a hidegzuhany: egy hazai kapus-felívelésről szépen lemaradtak a védőink és a kiérkező Pernecz öklözés sem sikerült teljesen jól, így a hazaiak csatára, ha nem is könnyedén, de megszerezte csapata második gólját. Egy kicsit kezdett elmenni az önbizalmunk, de még mindig jobbak voltunk, megmaradt a csapat tartása. A második félidőben szintén ez volt a jellemző. Nyomtuk a ságváriakat, de hiába. Elmaradt a góllövés. Igazán sistergős lövést senkinek sem sikerült mutatnia vagyis a kapusnak igazán védenivalója nem volt, bár állandóan mozgásban tartottuk. Rómer a bal szélen kapott nagyon jó labdát, a kapu felé tartott vele, már a tizenhatoson belül, de lövése elkerülte sajnos a labdát és elsuhant az érkező emberek előtt is. A jobb szélről érkezve Ribának is volt lehetősége tüzelni, de úgy mint az első félidőben tett próbálkozásainál, most sem járt sikerrel, pedig az akarat nagyon benne volt. De másban is, csak mintha meg lennénk átkozva gólügyileg. Később Rómer talpa alatt vagy lába mellett kúszott el villámgyorsan egy beadás, aztán Riba csak kishíján, de szintén lemaradt egy beadásról. Mercz Laci próbálkozásai és Kovács Milán erős szabadrúgás lökete sem talált kaput. A hazaiak közben, ha lehetősgük volt rá folytatták az előreívelős taktikát. Javarészt ezeket mi nyertük, vagy a védelemnek sikerült menteni, szerelnie vagy Pernecz jött ki többször is jól a kapuból. Egy kellemetlen szituáció után, amikor is nagy keveredés alakult ki kapunk előtt, a hazaiak szereztek még egy gólt, de ezt a spori les címén érvénytelenítette. Akadtak azért még helyzeteik nekik is, főleg amiatt, hogy kénytelenek voltunk kicsit feljebb húzódni, de ezeket javarészt mellé vagy fölé vagdosták. A mai meccsen csereként pályára lépő, Kovács Norbi helyett Forró Zsolt és Domján helyett Kristóf Gyuri sem tudtak segíteni már, pedig mindekttőnek voltak szép megmozdulásaik. Annak ellenére szenvedtünk Ságváron vereséget, hogy a többség véleménye szerint is jól teljesítettünk, talán nyugodtan ki lehet mondani, jobban mint a hazaiak. Csak ők rúgtak 2 gólt, mi meg nullát. És a fociban ugye gólra mérik. Most már tényleg jó lenne, ha kicsit megnyugodnánk, összekapnánk magunkat. Az a hajó már kezd elmenni, de még talán utána tudunk hajítani egy kötelet és fel tudunk szállni rá. Sok lehetőség már nincs, egy kicsi remény még van. Az első helyen kár gondolkodni, de ezzel tisztában is vagyunk. A második helytől 7 pontra vagyunk. Ez még nem reményvesztett és ez osztályozóval továbbjutós hely. A dobogó harmadik fokától 4 pontra vagyunk, ez egyáltalán nem lehetetlen, sőt. Említett lehetőségek valamelyike kellene, hogy a játékosok előtt célként lebegjen. Nem pedig az, hogy most ez van és kész, majd alakul valahogy, közben pedig esünk visszafelé. Jövő héten Balatonboglár érkezik hozzánk, akik hasonló cipőben járnak, mint mi és hasonló mutatókkal a tavasszal. De valószínűleg ezzel nem törődik senki sem, hiszen szomszédvári rangadóról van szó, melyen mindkét csapat nyerni szeretne. Ősszel megbotlottunk náluk itt az idő, hogy visszavágjunk és egyébként is: itt az idő, hogy felébredjünk végre! Hajrá Fonyód!