Elindult a fonyódi hullámvasút! De sajnos úgy tűnik, nem felfelé emelkedik, hanem inkább ereszkedik. Az irigylésre méltó, műfüves és minden EU-szabványnak megfelelő Siófok-Kiliti, azaz Balatoni Vasas otthonába látogatott csapatunk. Ősszel kiütéses győzelmet arattunk felettük, de az elmúlt két fordulóból kiindulva nem igazán érezhettük magunkat teljes biztonságban. A környezet gyönyörű volt, de igen erős szél fújt az egész mérkőzés alatt. Voltak hiányzóink, például Molnár Ákos, aki bokaproblémákkal küszködik, Bodogán Bence, aki beteg volt és Milcsevics Gergő, akinek igazolását rontották el a SLASZ-nál és még nem érkezett vissza a papírja, illetve még néhány ember, akiket megszokhattunk már, hogy ezért vagy azért nem tudnak Koszics Károly rendelkezésére állni. Viszonylag kiegyenlítetten kezdődött a mérkőzés, de érezni lehetett, hogy a hazaiaknak azért jobban fekszik saját műfüves pályájuk. A kezdetekkor hamar meg is tornáztatták Szabót, aki ezúttal kezdő volt. Aztán jött a hidegzuhany. Egy hihetetlenül érdekes gólt kaptunk, méghozzá szögletből, úgy hogy senki sem ért hozzá. Mindneki fölött elszállt a labda, beleértve a kapust is és mintha egy pillanatra megállt volna a levegőben, aztán a hosszú ficakba vágódott. Nem semmi találat volt, de aki látta, az tudja, hogy a "szél" is belerúgott egyet képzeletbeli lábával. Persze ez nem mentség, de mintha így lett volna megírva. Nem adtuk fel, elkezdtünk mi is játszani. Egy hazai kapu előtti keveredést követően Dancs Norbi határozta el magát lövésre és sikerült is neki kiegyenlítenie, a "boly" mellett ellőve a játékszert. Voltak szép pillanataink, de valahogy hiányzott a kapuralövés. A félidő előtt egy lapost lövést kellett még Szabónak hárítania valamint Rómer Rómeót le kellett cserélni, a térdét fájlalta. Elsőre nagyon megijedt mindenki, hogy a műtött térde megint elszakadt, de hála Istennek saját lábán tudta elhagyni a játékteret. Reméljük nem komoly a sérülés, mielőbbi gyógyulást kívánunk Rómeónak, akinek a helyére egyébként Kovács Milán érkezett. Persze nem a szélen futkározott védekező középpályásunk, hanem az addig középen szereplő Mercz Laci húzódott ki a bal oldalra. A második játékrészben igen csak magunkra húztuk az ellenfelet. Eleinte még el tudtunk egyszer-egyszer menni a széleken, de nem jártunk sikerrel. Főleg Mercz Laci előtt adódott több lehetősg is, de a kapu közelébe érve sajnos rendre szereltek a hazai bekkek. Dékány Zoli - aki egyébként mentett egy óriásit fejjel az első félidőben- többször fellépett egy-egy lövés erejéig, de ezek is elkerülték a kaput. Aztán ismét Szabónak kellett hárítania egy közeli lövést lábbal. Utána nagy szerencsék volt, a kapufán pattan a labda a hazaiak egyik kontrája végén és sajnos ez előre vetítette a játék végkimenetelét. Kinyíltunk, próbáltuk megszerezni a győzelmet, de igazán nagy helyzetet nem sikerült kialakítani. Ennek meg is lett az eredménye: az utolsó 20 percben gyakorlatilag 3 ziccert kellett hárítania Szabónak, és már nem azzal kellett foglalkoznuk, hogy átvegyük a vezetést, hanem azzal, hogy megtartsuk az egy pontot. Pedig Mercz Laci fejjel a kapufát is eltalálta, sajnos hiába. Nagyon jöttek a kilitiek, folyamatosan nyomtak minket a kapunk elé, amit nem is bírtunk sokáig. Egy szabadrúgást nagyon bután reagáltunk le. Odapasszolták a hazaiak az üresen álló csatáruk elé, aki a kapuig vitte a labdát, majd laposan a rövid sarokba vágta azt. Ezzel egy kicsit össze is omlottunk. Bogdán Krisztiánnak nem sokkal a kilitiek vezető találata előtt volt egy nagy lehetősége egy közeli pontrúgásból, de a kiliti portás védte a lövést. Talán ha az bemegy, de ez már a múlt. 2-1 után teljesen kétségbe estünk nem vitás. Nem sok esélyünk volt még az egyelnítésre sem. Kikaptunk. Újra. 3 meccs 1 pont. Rettentően gyatra. Mindenki tudja, hogy baj van, de akkor sem adjuk fel, ha törik, ha szakad. Nem tudunk egyszerűen kievickélni a hullámvölgyből, pedig már ideje lenne. Reméljük ez az idő jövő héten eljön! El kell, hogy jöjjön, tovább így nem mehet. Igen is össze kell kapni magunkat. Most harmadikak vagyunk, a Földvár elénk lépett. Nagyon szoros az élmezőny, nem igazán fér bele több baki. Meglátjuk és készülünk. Hajrá Fonyód!