Ahhoz képest, hogy milyen idő volt akkor, amikor elindultunk a mérkőzésre (még vágni lehetett a ködben), délutánra csodaszép, napsütésesre változott minden. Nem kezdődött jól a találkozó, hiszen a hazai csapat nem sokkal a kezdést követően betalált, egy óriási védelmi megingás után (1:0). A játék nem volt szép, hiszen a hazai csapat masszívan beállt védekezni és hátulról előre ívelve próbáltak a gyors csatáruk révén helyzeteket teremteni. Aztán egy kicsit váltottunk, és elkezdtünk focizni. Nem játszottunk eget rengetően szépen, de az elejéhez képest sokkal aktívabbak voltunk. Igaz kellett hozzá az is, hogy gyakorlatilag a semmiből egyenlítsünk. Bodogán Bence eszmélt a legjobban egy ártalmatlan Kovács Milán lövésnél, és a kapusról kipattanó labdára rástartolva közelről a hálóba vágta a labdát (1:1). Ezután fokozatosan nyomás alá került a kéthelyi kapu, de nem sikerül értékesíteni a helyzeteket. Közben figyelni kellett hátul is, mert a kontrákban benne volt a veszély, hiszen a védelmünk sajnos nem fogott ma ki jó napot. Talán Kovács Norbi mozgott hátul a legmagabiztosabban (bár az első gólnál ő is hibázott), nem is tudták megverni egy az egyben, mindezt sérült bokával. A középpályánkon most nem volt meg a szokásos lendület, és sajnos a széleket sem sikerült ezúttal megjátszani. A fordulást követően folytatódott minden úgy, ahogy az első félidőben. A hazaiak egy újabb hatalmas védelmi hiba után vezetést szereztek (2:1), ráadásul Bognár Tomi is cserét kért sérülés miatt. Közben a pályán kezdtek elszabadulni az indulatok, tegyük gyorsan hozzá nem a mi oldalunkon. Történt, hogy Dr. Savanyó tört be a 16-on belülre, a csereként beálló Fekete bukatta és a játékvezető a partjelzővel való konzultálás után 11-est ítélt. Mi közel voltunk az esethez, nyugodt szívvel állíthatom, hogy az is volt. Molnár Ákos higgadtan helyezett a bal alsóba (2:2). Majd nem sokkal ezután Erdei Barna lépett ki a leshatáron, és a 16-os előtt pár méterrel az utolsó kéthelyi védő buktatta. Veszner sporttárs jogosan piros lappal illette a hazaiak 6-os számú játékosát. Na ekkor már pattanásig feszült a hangulat, mind a pályán mind a nézők között. Mi hála Istennek, nem vettük fel a kesztyűt a reklamálások terén a hazai csapattal. A játékra koncentráltunk, csak sajnos nem eléggé, hiszen a 10 emberrel játszó kéthelyiek jól állták a rohamokat, rohamocskákat. Ne volt meg bennünk az átütő erő a végén. A döntő szituációkban rendre rossz megoldásokat választottunk, és a végén még majdnem a hazaiak szereztek újból vezetést, de Pernecz Peti óriásit mentett. Maradt a 2:2-es döntetlen. Igazságosnak mondható, bár egy kicsit talán mi álltunk közelebb a győzelemhez, főleg a egyenlítő gólok utáni időkben, de nyílván ezt a kéthelyiek másként látják...