Sajnos a mérkőzés után nem várt esemény fogadta az öltözőbe vonuló játékosokat. Ezt úgy gondolom minden fórumon szóvá kell tenni.

Az ősz folyamán voltak a játékosok között feszültségek, sőt volt egy sajnálatos összetűzés két kulcs játékos között. Ezt úgy gondoltuk nem tárjuk a nyilvánosság elé, megoldjuk öltözőn belül. A szombati (Andocs elleni meccs) ügyhöz képest persze ez semmiség volt. A csapat nyert, jó hangulatban volt, úgy gondoltuk semmi sem tartja vissza az előre megbeszélt ünneplést. (Persze így is oldódott a feszültség később.) Ami történt az egy mocskos rablás volt. Ilyenkor valójában mindenki fejében megfordul, vajon ki is tehette. Viszont a nevekkel, amíg nincs bizonyíték, csínján kell bánni. Az igaz, hogy volt egy gyerekeknek rendezett torna a sportcsarnokban, ami a mérkőzés ideje alatt is tartott. Nevetségesnek tűnt az a felvetés, hogy esetleg talán közük lehetett hozzá. Hiszen az öltözőnk zárva volt, arról csak a felnőtt és ifjúsági csapat tud, hogy hol a kulcs. Vagyis a tolvaj közöttünk jár, van, él. Sőt feltételezem nem egyedül követte el ezt a bűncselekményt. Mert ez az a javából. Mindenestre a rendőrségen van az ügy, és lehet naiv vagyok, de bízom benne meg lesz az illető(k), ha csak egyet hibázik is. Én bízom benne, hogy utólag átgondolta és talán megbánta mit is tett, hogy a lelkiismerete kínozza. Ezért kérném, hogy valami módon juttassa vissza a telefonokat, órákat, ékszereket. Valakinek üzenjen név nélkül, hogy adhatná vissza. Ezt neki kell megoldania. Az a szörnyű, hogy repkednek a nevek, miközben lehet, hogy egy „róla aztán nem feltételezhető” valaki. Azt gondolom közös érdekünk, hogy ez az ügy ne kerüljön a pokróc alá. Az ilyen embereknek sem a sportban, sem a társadalomban nincs helye. Ezért kérek mindenkit, aki valamit is tud az ne hallgassa el, hanem mondja el. Ez nem spicliség, nem árulkodás ez kötelezettség.

Tisztelettel: Koszics Károly

Fonyód, 2007.11.25.