Sajnos már ténnyé vált, hogy a csapatnak búcsúznia kell a megye II. osztálytól. Pár évvel ezelőtt még sokadik fénykorát élte az egyesület. Mindenkinek fáj, ami történt. Hiába volt a sok bizakodás, reménykedés, valljuk be őszintén nem tudtuk megcsinálni. Talán kevesek voltunk a feladathoz? Lehet. Mindenki döntse el maga, hogy mennyire érzi magáénak a kudarcot. De senki se feledje el, hogy utolsó megye I-es szereplésünk idején már  zuhantunk a szakadék belsejébe. Nem a jelenlegi játékosok és vezetők hibája miatt. De ez sokkal komplikáltabb annál, hogy itt kerüljön megvitatásra. A játékoskeret pár év alatt majdnem teljesen lecserélődött. A tudás is. A hozzáállás és a csapat iránti szeretet viszont mindenki részéről tovább élt. És ez volt a lényeg, az összetartó erő. Csak a végére kezdett elfogyni..  A régiek Lengyeltóti-vándorlása után szinte a semmiből kellett csapatot építeni. Félreértés ne essék, senkit sem szeretnék vádolni semmivel, főleg nem a jelenlegi tóti-fonyódiakat. Ők még mindig a csapattársaink valahol. Még akkor is, ha annak idején elmentek, bizonyos dolgok miatt. És én hiszem, hogy a régi srácokkal együtt lesz még bajnokcsapatunk a megye I. osztályban! Ebben majdnem biztos vagyok. Jelenleg viszont még csak álmodozni lehet róla. Arról meg pláne, hogy jövőre egy szebb és jobb állapot lesz majd. Ha arra gondolok, hogy az egyesület megszűnik, akkor mindig az jut eszembe, hogy a régi "nagy öregek" rengeteg dolgot saját kezükkel építettek:ha jól tudom a pályát és a csarnok egy részét is. Jó régen volt már mindez. Ők nem véletlenül csinálták mindazt, amit csináltak. Nekünk és értünk is dolgoztak. Ugyanúgy mint azok a labdarúgó-generációk, akik az NB III-ig is eljutottak és azok is, akik olyan szép sikereket értek el a megye I. osztályban is. Nem feledve a jelenlegi játékosokat és vezetőket, akik rengeteget harcoltak az elmúlt évben és hónapokban. Talán akasszuk le a régi csapatok tablóit?? Dobáljuk ki a kupákat, az érmeket?? Égessük el a mezeinket?? Soha! Ennek az egyesületnek tovább kell élnie! Akár így, akár úgy! Remélem, hogy lesznek olyan játékosok, akik kitartanak majd a csapat mellett. Persze a végtelenségig senkitől sem lehet elvárni, hogy nagyobb lehetőségeket elszalasztva végig Fonyódon maradjon vagy minden erejét, idejét és pénzét a mi érdekeinkbe és jelenünkbe fektesse, ahogy azt tették néhányan és le a kalappal előttük!

Egyelőre még nem tudni mi lesz velünk jövőre. Talán hamarosan kiderül majd. Az biztos, hogy tét nélkül megyünk Kéthelyre. Viszont a becsületünkért játszunk egy utolsót.

Szabó Roland, szerkesztők egyike