Sajnos nem sikerült a bravúr, a szomszédos buzsáki csapat legyőzése. Ha egy görbén szemléltetnénk a fonyódi gárda tavaszi teljesítményét, akkor nyugodtan kijelenthetnénk, hogy olyan, mint a balatoni hullám: egyszer fent, egyszer lent. Bár ne feledjük el, hogy szomszédaink a tabella élmezőnyében tanyáznak, a feljutással szemezgetnek. Ennek ellenére egyáltalán nem voltunk esélytelenek a mérkőzés előtt. A hazai vezetőség Markovics László utánpótlásedzővel az élen igazán ünnepélyes és meghitt hangulatot teremtett az összecsapást megelőzően. Ahogy a TV-s meccseken már megszokhattuk, a játékosok az apró futballcsemetékkel kézenfogva vonulhattak ki a gyepre. A nézők számára látványos, a Buzsákiak felé pedig barátságos gesztus volt ez. Az első félidőben mindkét csapat tapogatózott, kostolgatták egymást - a szó pozitív értelmében. Néhol kemény belépők és gyenge próbálkozások tarkították a játékot. Igazán nagy lehetősége egyik csapatnak sem volt, leszámítva Erdei megmozdulását, aki a szemfülességének köszönhetően majdnem eltalálta a labdát egy közeli, kedvező pozícióból. Ezen - nameg egy véleményes les szituációt (Erdei lépett volna ki egy az egyben, de a játékvezető talán tévesen lest jelzett) - kívül nem tették próbára a kapusokat egyik csapat játékosai sem. A buzsákiak a két gyors szélsőiktól várták az áttörést, de helyzetet a vendégek sem tudtak kidolgozni! A szünetben a kicsik játékát csodálhatta meg a mint egy 250 néző. A második félidő sem hozott túlságosan nagy változást, ami a játék képét illeti. A mezőnyben zajlottak az események, helyzet nagyon nem alakult ki, viszont a küzdelem elég nagy volt! Itt már érezni lehetett, hogy aki gólt talál, az megnyerheti a mérkőzést. Közben Molnár Gyula is megsérült így le kellett őt cserélni. Jobbulást kívánunk neki! Aztán bekövetkezett, amit nagyon nem vártunk: a 65. percben egy vendég szögletrúgást követően, az egykori fonyódi játékos, Tárnoki Bálint csúsztatott fejjel 6 méterről a kapunkba:0-1. Elkerülhető gól volt ez és egy kicsit potyaszagú, de ezen már kár siránkozni. A második játékrész végefelé a fonyódiak minden erejüket bevetették, de nem tudtak kiegyenlíteni. Így tehátt maradt a 0-1-es végeredmény. Nagyon örültünk volna, legalább egy döntetlennek, de ezen a szombati napon sajnos csak ennyi volt a csapatban. Örömmel látjuk, hogy a csapat igenis megtanult küzdeni, csak az eredményesség még hiányzik, legalábbis itthon! Reméljük Öreglakon folytatjuk jó idegenbeli sorozatunkat és ponttal, vagy pontokkal jöhetünk haza a 4. helyen álló csapattól! Idegenben egyenlőre veretlenek vagyunk a tavasszal, reméljük ez a sorozat nem most fog megszakadni! Hajrá Fonyód!