A Kéthely váratlan visszalépése miatt kapott egy hetes szünetet kihasználva, a BBSC elleni mérkőzés tanulságait levonva, több embert próbáló edzéssel készültek lányaink a Barcs ellen.  

Az ellen a Barcs ellen, melynek tavalyi szereplésére pillantva az ember hajlamos volt azt hinni, meg lesz az első siker! Ellenfelünk játékoskerete saját elmondásuk szerint mindösszesen egy érkező miatt változott, egyébként a korábbi játékosaikkal vágtak bele az idei pontvadászatba. A mérkőzés bizonyította, a sportban soha nem szabad semmilyen statisztikának, tabellának hitelt adni.

A mérkőzés elején a csapatok hasonló ritmusban kézilabdáztak, felváltva szerezték a gólokat, szoros mérkőzésre volt kilátás. A találkozó kezdeteként Bakos Zita meglepőt húzott, hiszen a kezdésre felálló csapatban nem volt ott sem Ő, sem pedig Szász-Reichert Szabina. Természetesen a későbbiekben mindketten pályára léptek, mi több, csapatunk két legeredményesebb játékosai lettek.

Az első félidő derekára csapatunk kissé fáradni látszott, melyet az első mérkőzést idéző hibák, valamint gyengébb védekezés jellemzett. Ellenfelünk ezt kihasználva előnyre tett szert, egységes, stabil csapat benyomását keltve. A félidő lefújása előtt azonban sikerült szorosabbá tenni az eredményt, így újra felcsillant a remény!

Sajnos a második játékrész elején rutintalanságunk ismét kiütközött, csapatunk az öltözőben maradt (ahogy azt ilyenkor mondani szokás), ebben a periódusban olyan tetemes előnyre tettek szert vendégeink, amely mint kiderült, eldöntötte a két bajnoki pont sorsát. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a 13 gólos vereségben vastagon benne van a szerencse faktor is, amely ezen a napon nagyon nem mellettünk állt, jól jelzi ezt a 11 lőtt kapufánk és a kimaradt büntetőink.

Így tehát ebben a vereségben is találhattunk pozitívumot, elég csak a több lőtt gólra gondolni az első találkozóhoz képest, valamit arra, hogy összességében több szerencsével jóval szorosabb meccs lehetett volna.

A barcsiak elmondásuk szerint sikerüket az összeszokott csapatjátékuknak, valamint az egyre jobban működő védekezésüknek köszönhették. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy minden tekintetben legalább egy év előnyük volt, akkor megint csak nincs miért elkeseredni. Sok munkával ez a szint nem csak hogy elérhető, de játékosaink tudását látva jóval túl is lehet szárnyalni. A cél tehát adott!

Hajrá Fonyód!