Hazai mérlegünk igencsak jónak mondható a tavaszi szezonban, egyedül az Öreglak elleni vereség csúfítja el az összképet. Ezzel a tudattal és magabiztossággal fogadtuk a tabella hátsó feléhez tartozó Balatonszentgyörgy csapatát. Nem volt olyan szentgyörgyi derbi, ami ne lett volna izgalommentes az elmúlt bajnokságokban, főleg, amikor a bajnoki címtől fosztottuk meg ellenfelünket, így teljesen nyugodtak sem lehettünk.

Sőt, a vendégek nagyon összeszedetten, nagyon jól megszervezett védekezésükkel megnehezítették dolgunkat, és bizony nem találtuk az ellenszert a masszív védekezésen alapuló játéknak. Helyzeteket sem sikerült kialakítani, inkább a mezőnyben zajlottak az események. Izgulni persze nekünk sem kellett, hiszen egyik oldalon sem volt olyan említésre méltó esemény, ami esetleg a futballra emlékeztetett volna. Kivéve talán egy kapufát, amivel rögtön az elején megszerezhettük volna a vezetést. A lécről azonban nem befelé pattant a labda. Nem úgy a túloldalon, amikor Vigh Robin szabadrúgását követően Pernecz kapujában táncolt a labda (0-1). Az időzítés az ellenfél szempontjából tökéletes volt, hiszen nem sokkal a gól után mehettek is pihenni a játékosok.

A szünetben aztán sikerült némileg rendezni sorainkat, és a szerncsének is köszönhetően Kovács Norbi, mondjuk így, szemfüles góljával egyenlített a csapat. Óriási kapushiba volt tegyük gyorsan hozzá, hiszen a 40 méteres szabadrúgás ritkán látható baki után landolt a vendég kapuban (1-1). Mg felocsúdni sem volt ideje a szentgyörgyi játékosoknak a bekapott gól után és Vecsera éles szögből leadott lövése, vagy beadási kísérlete ugyancsak a hálóban kötött ki, ezzel rövid időn belül megfordítottuk az állást (2-1).

És nagyjából ez minden, amit el tudunk mondani a találkozóról. Még talán Dancs Norbi és Kovács Milán óriási ziccere lehet említésre méltó, de ezek mind-mind kimaradtak. A vendégek sem szereztek már újabb gólt, így három ponttal gazdagodtunk...