Sajnos rossz előjelek voltak, a csapaton végigsöpört egy fertőzés, ami kiszáradásos tünetekkel és jelentős erőveszteséggel járt, valamint többen régóta bajlódtak egyéb betegséggel, vagy krónikus sérüléssel. Ez tehát minden volt, csak ideális előzmény nem. A találkozó ettől függetlenül nem is kezdődött rosszul, hiszen bár jól ismerték, még sem akadályozták meg Szász – Reichert Szabinát vendégeink, hogy egy remekbe szabott átlövéssel megszerezze számunkra a vezetést. Kovács Zoltán, a vendég mester csapata láthatóan még egy picit idény eleji formában, de azt hozta, amit tud: gyors játék, minél pontosabban, bátrabban, gólra törően. Az évek munkájának hála ez egyre kiforrottabban működik náluk, ez nem volt azonban elmondható a védekezésünkről. Sajnos hátul nem hasonlítottunk az Izzó elleni szervezett önmagunkra, ütemtévesztések, helyezkedési hibák és hatalmas helyek a falunkban jellemeztek bennünket, ezzel pedig nem nehezítettük meg vendégeink dolgát. Emiatt nyilván nem lehetett igazán kiemelkedő kapusteljesítményeket várni, hisz őket sokszor kiszolgáltatott helyzetbe hoztuk, ám a teljesítményüket még így sem érheti jelentős kritika. A félidő végére kialakult különbség nagyjából előre vetítette, hogy melyik csapaté lesz a két bajnoki pont és hát sajnos ez nem tért el a papírformától, nem mi vezettünk (11-17).

A második játékrészről nehéz objektív tájékoztatást írni, hiszen a nyolcadik perc után egy sokkoló esemény miatt állt meg a játék. Egy szerencsétlen ütközés és mozdulat sor után Tóth Piroska maradt a játéktér padlóján, az általa mutatott jelekből, valamint a hangjából adódóan azonnal tudhatta mindenki, nagy a baj. Sajnos kifordult a térde, így mentőt kellett hívni hozzá. Piroska az egyik olyan játékosunk, akire gyakorlatilag minden mérkőzésen lehetett számítani, ezért az ő kiesése még egy picit érzékenyebben érinti a csapatot, mivel egész tavaszra kiesett. Mielőbbi teljes gyógyulást kívánunk Neki! Ezt a jelenet sort, valamint 20 perc kényszer szünetet kellett feldolgozni mindkét csapatnak, láthatóan mindkét fél tagjait megviselte az eset. A mérkőzés végéig tisztességgel tettük a dolgunkat, de már egy kicsit beletörődve, demoralizálva, a jobb csapat pedig kevesebb hibával végül biztosan nyert (19-30). Ez az eredmény számszerűen megegyezik azzal, amit Kadarkúton elértünk ősszel, természetesen nem okozott örömet számunkra, de a számos negatív hatás és az a tény miatt, hogy nem őket kell feltétlenül megverni, így alakult. A mérkőzés pozitívuma, hogy bemutatkozott két új igazolásunk is, Cingolani Valentina és Takács Nárcisz, utóbbi rögtön góllal.

Legközelebb idegenben, a szűkös Lenti pályán kell játszanunk, amely kicsit mumus csapat számunkra.

Hajrá Fonyód!

Petőfi SE Fonyód – Kadarkúti SZSE 19-30 (11-17)

2013. március 2. szombat, Fonyód, Zákányi Kálmán Sportcsarnok

Nézőszám: 40

Játékvezetők: Bohár, Gágó

Petőfi SE Fonyód: Antal – Bicsár Barbara,- Bors Viktória (3), Szász – Reichert Szabina (6), Szász Alexandra (1), Proity Mónika (1), Takács Nárcisz (1), Tóth Piros

Cs: Fekete Dóra (kapus), Bakos Zita (5), Sára Krisztina, Németh Helga, Varga Dalma (2), Cingolani Valentina
Nevezve volt, de végül nem lépett pályára: Boros Mariann
*zárójelben a szerzett gólok száma

Csabi Péter: „A betegségekkel gyötrődő csapat a jól induló első 15 perc után  megtörni látszott. Ebből kialakuló 5 gólos hátrányt már nem tudtuk feldolgozni. A második félidőben sokszor csak kerestük magunkat. A védekezés összeomlott. Anélkül nem lehet meccset nyerni. Gratulálok a Kadarkútnak! Jobbulást a sérülteknek. Hajrá Fonyód!.”

Sárgalap: 3-3

Kiállítások: 2 ill. 4 perc

Büntetők: 7/5 ill. 3/3