Hírek : A vége lehetett volna szebb is... |
A vége lehetett volna szebb is...
Kristóf György 2010.12.06. 11:38
Nagyon sok minden kavarog ilyenkor egy játékos fejében, hiszen a szezon végén általában visszetekintünk, és értékeljük a bajnoki mérkőzéseken tapasztaltakat. Egy-egy mérkőzés apróbb momentumai talán már feledésbe is merültek, de a szebb pillanatok biztosan megmaradtak emlékezetünkben. Bár kisebb nagyobb késésekkel, de azért működött honlapunk, és amit egy mérkőzésről tudnotok kellett, azt úgy gondolom meg is kaptátok tőlünk, tőlem. Egy kis visszatekintéssel felidézem most az őszt (nyarat...), és mint a honlap szerkesztője - nem mint játékos - értékelném én is a csapat teljesítményét.
Mint minden Balaton parti csapatnál, nálunk is nagy nehézségek között kerül megrendezésre minden egyes "nyári" forduló, hiszen a játékosok többsége munkahelyi elfoglaltság miatt kevesebb időt tud a labdarúgásra szentelni. Ez még akkor is igaz, ha az összeállításból kiderül, sokan mégiscsak el tudnak jönni a mérkőzésekre. Az edzésekre azonban már kevésbé van idő, így nem biztos, hogy a játékosok a legjobb formájáukat tudják kihozni magukból a bajnokság kezdetén. Hogy ezt a hiányosságot kiküszöböljük, nem csak délután, hanem délelőtt is voltak edzések, hogy a játékosok kettőből egyre legalább odaérjenek és tisztességesen felkészüljenek a nyitányra. Volt, aki mind a kettőn ott tudott lenni, ami egy amatőr csapatnál igenis megsüvegelendő.
A felkészülés tehát elkezdődött, és a sok szenvedés, futás, tét nélküli edzőmeccs után végre elkezdődött a pontvadászat a Szőlősgyörök otthonában... Nagy zakóval, megalázó vereséggel... Pedig a kezdőcsapat talán a legjobb volt a keretet tekintve. Majd jött a fordulat, és egy fatális hiba után sikerült megszerezni a három pontot, mivel a hazaiak nem vették figyelembe a SLASZ döntését, és jogosulatlanul szerepeltették egyik játékosukat. Kicsit humorosan: győzelemmel kezdeni nem árt... A viccet azonban félre téve, volt mit javítani a Bábonymegyer ellen, és a srácok nagyot küzdve begyűjtötték a három pontot. A játék nem volt a legszebb és akkor még finoman fogalmaztam. A nyári várakozások ellenére sajnos gondokkal küzdöttünk, és ez Igalban sem változott, ahol a támadásokkal nem volt probléma, annál inkább a védekezéssel. Következmény? 4-3-as vereséget szenvedtünk.
Koszics Károly változtatott és a következő találkozón a Balatonszemes ellen már egy sokkal kombinatívabb támadó játékkal és biztos védekezéssel előrukkoló csapat lépett pályára. Fölényes, 5-1-es sikerünk teljesen megérdemelt volt, és a mutatott játék is megsüvegelendő. Majd elutaztunk Kéthelyre, ahol az addig veretelen - és később is igen jól szereplő - csapat könnyedén rúgdalta a gólokat. A padlóról már nem sikerült felállni, csak szépíteni az eredményen (5-3).
A következő szakaszt a bajnokságban legszívesebben elfeljteném, de mivel ezt nem tehetem, meg kell, hogy említsük, nem ez volt a fonyódi sporttörténelem legszebb időszaka, és akkor még finoman fogalmaztam. Sorozatos vereségek, kilátástalan játék, rendkívül sok sérülés, eltiltások és hiányzók oda vezettek, hogy már az is veszélybe került, hogy 11 emberrel fussunk ki egy mérkőzésre. Az öltözőben is érezni lehetett a feszültséget, ami az edzéseken és a mérkőzéseken is megmutatkozott egy-egy veszekedés kapcsán. Sokáig, egészen a bálványosi idegenbeli találkozóig kellett várni a fordulatra, hogy magára találjon a csapat. Idő közben volt egy máig megmagyarázhatatlan kudarc a Balatonföldvár ellen, ami az őszi szezon egyik leggyengébb és legelkeseredettebb játékát mutatta.
Na de kanyarodjunk vissza Bálványosra, ahol ugyan vereséget szenvedtünk, de a helyzetek alapján - a védekezést kivéve - érezhető volt, hogy megváltozott a csapat mentalitása. Szerencsére sikerült összerázni a társaságot, kicsit talán összetartóbbak lettek a játékosok , és a Balatoni Vasas ellen újra nyertünk. A győzelem íze mindnekinek jól esik, hát még úgy, hogy azt hosszú ideig nem lehet érezni. Az étvágy nem csökkent, és következett a Balatonszentgyörgy elleni fontos találkozó, ahol ismét nyertünk, és itt volt leginkább érezhető, hogy a csapat magára talált. Támadásaink veszélyesek voltak, és szebbnél szebb gólokat lőttünk.
A listavezető Ságvár ugyan átgázolt rajtunk, de a lendületünk akkor sem tört meg. Az őszi szezon egyik legjobb első félidejét nyújtva, magabiztosan vertük a negyedik helyzett Balatonberényt, majd a legjobban várt derbin három pontot szereztünk a Balatonboglár ellen. A forma, az összetartás, a játékosok nagyszerű lelki állapota is arra engedett következtetni, hogy le kell játszani az utolsó mérkőzést is, azonban a hóval és a györkiek bizonyítási vágyával nem tudtunk mit kezdeni és katasztrófális vereséget szenvedtünk. Sajnos a kudarc nem jött jókor - mikor nem? -, hiszen a teljesítményre ezen kívül nem lehetett panasz az utóbbi időben.
Mindezek tükrében azt kell megállapítani, hogy rendkívül kétarcú volt ez a társaság a 2010/11-es bajnokság első szakaszában. Volt olyan találkozó, amire nagyon is büszkék lehetünk, de az öreglaki, a szőlősgyörki és a balatonföldvári találkozókat még sokáig nem fogják elfelejteni szurkolóink. A folytatás? Egyelőre nehéz lenne megjósolni. Egy biztos, több játékos sem lesz a tavaszi nyitófordulókban. Németh Norbi, Fenyvesi Flóri és Kristóf Gyuri is Ausztriában fog dolgozni, és csak Április közepén térnek vissza Fonyódra. A játékoskeretről egyelőre korai beszélni. Bízzunk abban, hogy azt a csapatot fogjuk tavasszal a pályán látni, amely az utolsó fordulót kivéve jól szerepelt a bajnokság vége felé. S, hogy mit kívánhatunk a Télapótól és Jézuskától? Egy sikeres, szerethető csapatot, akikért a jövőben is örömmel lehessen szurkolni és kilátogatni a fonyódi katlanba! Mindenkinek kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kíván a Fonyódi Petőfi SE honlapjának szerkesztősége! Hajrá Fonyód!
|