Tavaszi teljesítményünk enyhén szólva is hagy kivetnivalót maga után. A hazai meccsekkel még csak-csak boldogulunk valahogy, sőt a múlt héten nagyon szép győzelmet arattunk a Kéthely csapata felett, de idegenben egyelőre nulla a mutatónk. Balatonberénybe látogattunk, akikkel egyébként eléggé ki-ki meccseket szoktunk játszani, tavasszal döntetlenre futotta ellenük. Szép létszámban összejött a csapat, 4+1 cserével, ugyhogy ezuttal erre a dologra nem lehetett panasz. A megszokott "brigádból" Németh Norbi hiányzott, ő egymeccses eltiltását töltötte, rajta kívül Kovács Norbi, ,Kovács Milán és Dékány Zoli sem álhatott Koszics István rendelkezésére. Nagy elánnal ugrottak egymásnak a csapatok, mindenki gyorsan gólt akart szerezni, melynek némi pontatlanság és feszültség lett az eredménye. Sajnos ez hamar a hátrányunkra vált, ugyanis egy pillanatnyi "áramszünet" következtében az egyedül maradt berényi játékos közelről Pernecz kezei között a kapuba bombázott: 1-0. A találat egy kissé megzavart minket, de tudtuk, hogy még nagyon messze van a vége és bármi megtörténhet. Ennek megfelelően egy fokozattal feljebb kapcsoltunk és elkezdtük veszélyeztetni a hazai kaput. az egyik támadásunknál Molnár Ákos remek passzal ugratta ki Fenyvesit, aki 3 védőt lerázva a kapus mellett a hálóba pöckölte a labdát: 1-1. Aztán mielőtt újra örülhettünk volna, meg kell említeni, hogy Pernecz védett nagy bravúrral egy közeli lövést, de a hazai kapus eszén sem lehetett nagyon túljárni, ő is ügyesen mozgott. Aztán jöhetett a már említett "öröm"! Kristóf Gyuri kapott labdát a jobb szélen, majd beadta a játékszert, melyre nagyszerűen érkezett Bodogán Bence és a felső léc segítségével a kapuba fejelt közelről. ezzel megtörve tavaszi góltalanságát!:1-2. A félidő után tovább folytatódott a kemény küzdelem, sokszor durva belépőkkel, mozdulatokkal, mondogalódásokkal. Játékban jobbak voltunk, ez nem kétséges, de az előrevagdalt berényi "zsugák" állandó veszélyt jelentettek, ugyanis a hazai támadósor egyáltalán nem volt lassú, szerencsére azért az esetek többségében a Dancs-Besenyei-Rómer-Borbély védelmi vonal a helyén volt. Az újabb berényi gólnál azonban nem. A hazaiak lódultak meg és egy szólót követően a támadó kisssé kisódródva még el tudta gurítani a labdát Pernecz mellett:2-2. Aztán egyre jobban kezdett nőni a feszültség is, az első féidei sárgaosztás tovább folytatódott, de azért annyira félelmetes nem volt a helyzet. Egészen addig, amíg az egyik hazai játékos bele nem lépett Molnár vádlijába, miközben állítólag szerelte őt, bár ez kívülről vitatható volt eléggé. Játékosunk a földön maradt, de a labdát senki nem rúgta ki és az amúgy gyengén teljesítő játékvezető sem fújt semmit. Lányos zavarunkat a sportszerűségről csak a mesékben halló hazaiak a kapunkra törtek, és egy az egyben helyzetben a kitörő Pernecz mellett a kapuba találtak:3-2. Ekkor a feszültség a tetőfokára hágott. Az egyik berényi el is ment zuhanyozni, miután villant számára a piros lap, ugyanis véletlenül vagy direkt, a lényeg, hogy tenyere Molnár arcán csattant egy szerelés-próbálkozásnál. Majd akadt volna még lehetőségünk az egyenítésre, de nem jött össze, és ez leginkább a hazai portásnak köszönhető, aki többször jól mozdult ki és egy nagyon közeli Fenyvesi fejest és lövést is bravúrral hárított. Közben Rómer kért cserét, mivel ismét megsérült a térde, helyére Forró állt be. Más csere is volt, de még a félidőben. Egy kis kihagyás után újra beállt Dr. Savanyó, méghozzá Kristóf helyére. Jó vérfrissítésnek mutatkozott, de sajnos ő sem tudott betalálni.Tehát egy igen feszültségteljes és döntetlenszagú mérkőzésen, a bíró hathatós közreműködésével vereséget szenvedtünk. Pedig sikerült fordítanunk, jól felállnunk, de ez is kevés volt ma. Sajnos még kétszer megyünk idegenbe, vasárnap pedig érkezik Öreglak. Lehet még szépíteni a helyezésünkön, de már elúztak a szebb gondolatok! Hajrá Fonyód!