Boros Mariann pályára lépett!

A Petőfi SE Fonyód kézilabda csapata a Kadarkút vendége volt vasárnap. Reggel verőfényes napsütésre ébredtünk, ami azonban a mi helyzetünkben nem volt feltétlenül jó hír, mert a szabadtéri, betonos pályán vívandó mérkőzésen nehézséget okoz a nagy meleg is, főleg, ha nincs csere lehetőség. Márpedig mi ilyen helyzetben utaztunk el a találkozó helyszínére, rengeteg hiányzóra nem számíthatott a szakmai stáb. Sőt, nem csak játékos, edző is hiányzott, mert Csabi Pétert betegség fogta otthon.

Mindezek tükrében egészen egyszerűen nem lehetett mást megfogalmazni célként, mint hogy a betonos pályát ússzuk meg sérülés nélkül és küzdjük végig a meccset becsülettel. Felesleges kockázatot nem lehetett vállalni, mert még 4 további meccs van hátra, ahol szintén minden játékosra szükség lesz, újabb sérüléseket nem bír el a csapat. Így is, ha az őszi keretet nézzük, elképesztő, mekkora fluktuációval szembesülhetünk, nem csak sérülések, hanem távozók miatt is. A tavaszi nyitányon még azt konstatálhattuk, hogy csak Domján Dalma távozott családi okokból, azóta azonban elhagyta a csapatot Fodor Barbara is. Külföldi munkavállalás miatt nem számíthatunk Hegyi Adriennre és Lepenye Tímeára sem, valamint számtalan sérültünk van: Boros Mariann még rehabilitációs és könnyített munkát végez, Turi Viktória, Pucskó Zsóka és Háncsné Slezák Zita szintén nem egészséges, de a múlt héten kidőlt az egyetlen új érkező, Nagy Angéla is. Betegség és egyéb ok miatt nem utazhatott Bors Éva, Mátis Veronika, Szász Alexandra, Stamler Júlia és Proity Mónika sem. Ennyi játékos hiányát nem lehet elviselni úgy, hogy érdemi munkát végezzen a csapat, illetve eredményt lehessen elérni. A hiányzókból nem, hogy egy kezdőt, hanem egy komplett meccs keretet lehetne kiállítani. Hiányukban azonban nem volt más, hét játékosnak kellett megoldani a feladatot, hiszen Boros Mariann még nem épült fel, játszani nem tud, ő a kispadra érkezett, de átöltözött, hogy ha lesz büntető, azt elvállalja. Ráadásul a pályára lépők közül Nagy Vivien kapus a gyomrára panaszkodott, Sára Krisztina kisebb láb fájdalommal küzdött, Németh Helga pedig hetek óta gyakorlatilag sérülten, fájdalmakat átvészelve játszik.

A gárda a megbeszélteknek megfelelően visszafogottan, az erővel spórolva adogatott, passzolgatott támadásban és a lehetőségeinkhez mérten igyekezett a védekezést is megoldani. A hazaiak szerencsére partnerek voltak abban, hogy ne legyen durva összecsapás, végig sportszerű keretek között alakult a találkozó. Érdekes kezdés után, mely a hazaiaknak sikerült rosszabbul, több hibával, ami miatt kapura lövésig nem jutottak, vezetést tudtunk szerezni Szász – Reichert Szabina góljával a harmadik percben. Legeredményesebb játékosunk az elmúlt 3 meccsen összesen 36 gólig jutott(!!!), kiérdemelve ezzel a hazai védők kiemelt figyelmét. A gólja után már sokkal jobban ügyeltek rá, külön edzői utasításra, lényegében ellehetetlenítették a játékát, így a többiekre hárult a gólszerzés feladata. Ettől kezdve meg is zavarodtunk, a hazaiak elkapták a ritmust, az első negyedóra végére már egy magabiztos vezetést alakítottak ki (10-3). Próbáltunk minél több módon gólhelyzetbe kerülni, de ebben a lassabb játékban is benne volt a hiba faktor, ennek ellenére voltak próbálkozásaink, de a pontossággal gondok voltak, rendre kihagytuk helyzeteinket. Egyre melegebb lett az aszfalton, fáradtunk és a gyors, gólra törő, átütő erőtől duzzadó támadásaikat nem igazán tudtuk visszaverni. Jót is tett az időkérés, ami ezúttal leginkább a pihenésről szólt, hiszen nem volt esély érdemben változtatni. Egy – egy pozícióban tudtunk variálni játékosok megcserélésével, de ez pihenéssel természetesen nem járt. A körülmények a félidő utolsó perceire a hazaiak játékára is rányomták bélyegüket, akik egy kicsit le is lassultak, így nem olyan ütemben nőtt a differencia, mint addig. 15-6-os eredménnyel vonulhattak a csapatok árnyékba.

A második félidőre minden erőtartalékunkra szükségünk volt, ebédidő, dél volt és még nagyobb meleg. A koncepció nyilvánvalóan maradt, nem változhatott. A vendéglátóink lelkesen támadtak, mi erőn felül teljesítve küzdöttünk és védekeztünk. Amikor támadni kellett, elsősorban türelmes passzolgatással kerestük a helyzetet, majd igyekeztünk lövéssel zárni. Ezen a napon különösebben nem érdemes a hatékonysággal érdemben foglalkozni, mert irreális helyzetben nem is lehetett ideális a teljesítmény. Kiemelendő momentum, hogy egyetlen büntetőt kaptunk, eljött Boros Mia nagy pillanata, habár ez még nem volt valódi visszatérés, de a hetes erejéig pályára léphetett. Ez sajnos kimaradt, de ennél sokkal lényegesebb volt maga a cselekvés sor, amit még a hazaiak is örömmel fogadtak. Az, hogy egy hétméterest kaptunk, egyáltalán nem játékvezetői kritika (a kadarkútiak is csak kettőt), és az összesen három kiállítás is igazolja, valóban sportszerű mérkőzés volt. Az utolsó 10 percben egy ideig Németh Helgát a pálya szélén ápolni kellett, tehát ideiglenesen emberhátrányban is játszottunk. Reméljük, ujj sérülése nem súlyos!

Végül a hazaiak teljesen megérdemelt, fölényes győzelmet arattak, de mi is elértük kitűzött célunkat. Azt, hogy nem sérült meg komolyabban senki, valamint hihetetlenül nehéz szituációban lőttük ezt a 11 gólt, ami szerénynek tűnik, de ősszel, jóval komolyabb játékos létszámban, teremben sem voltunk többre képesek. Így ezzel most nem kell elégedetlennek lennünk, mert a hazaiak még matematikailag bajnokok is lehetnek (igaz, ehhez 100%-os teljesítmény és legalább 2 boglári botlás kellene), ősszel jobb körülmények mellett is bebizonyosodott, nagyon érett, jó csapat az övék, sokkal jobb, mint a Mienk, pláne így. Reméljük, hogy jövő héten már több játékossal, nagyobb reményekkel lépünk pályára, akkor is betonon, szabadtéren…

Hajrá, Fonyód!