Nem nagyon emlékszem olyan szentgyörgyi kirándulásra, ami ne lett volna izgalmakkal teli, akár sorsfordító, bajnokságot eldöntő, vagy éppen a kiesés ellen vívott harc szempontjából fontos. Ezúttal azonban nyugodtan készülhettünk, mivel a hazaiak a kiesés elkerülése ellen vívnak harcot, míg mi egy győzelemmel a tarsolyunkban utaztunk a Balaton majdnem "legdélnyugatabbi" csücskére. Hosszú idő után végre volt cserejátékos a padon a szakmai stáb mellett, egy-két kulcsjátékos (? :) ) is visszatért, ezáltal a szokott bizonytalanság talán elkerülte a csapatot.

Három csatárral kezdtünk! A középpályásoknak ehhez azonban sokkal több energiát kellett mozgósítani, már amennyire tudtak, hiszen a védekezésben és a támadásban sokkal több szerep hárult Molnár Ákosékra. Nos jelentjük, ez az elképzelés egy darabig kiválóan működött, hiszen Dancs góljával megszereztük a vezetést a roppant indiszponáltan játszó szentgyörgyi védelem aszisztálásának köszönhetően. Hogy ne nyugodjunk meg teljesen, arról Vígh Robin gondoskodott, aki a jogosan megítélt büntetőt vágta Pernecz hálójába (1-1).

A szokottal ellentétben nem estünk össze, hanem egyre jobban átvettük a játék irányítását, és Fenyvesi valamint Dancs második (!) góljával két gólosra növeltük az előnyt. Apropó Dancs Norbi. Hosszú pihenő után - mint tudjuk a Balatonföldvár ellen kapott piros lapja miatt  eltiltását töltötte - újra játékra jelentkezett, és bizony egy cseppet sem látszott a kihagyás, csupaszív - néha talán túlbuzgó - játékával sok terhet levett csapattársai válláról., már ameddig bírta erővel... Az, hogy két gólt rúgott, legyen az ellenfél kritikája...

Az izgalmak azonban csak ezután következtek. A nagyobbnál nagyobb helyzeteket is sikerült kihasználatlanul hagyni, így a hazaiak erőre kaptak. Az első félidőben szépítettek, majd a fordulás után ki is egyenlítettek. Veszekedés, értetlenkedés, sorozatos hibák, nagyjából ezek jellemezték a csapat játékát, már ami a támadásokat illeti. Hátul nagyjából stabilak voltunk, egyedül a kontrákkal nem tudtunk mit kezdeni, amikor elöl hamar elveszítettük a labdát. Hogy hogyan lehet ekkora arculatváltozást megélni kilencven perc alatt? Arra talán magyarázatot adhat az elmúlt hetek, hónapok felemás, de inkább gyatra szereplése. Talán emiatt volt a túlzott kapkodás és felesleges idegeskedés.

Szerencsére ezen is sikerült túl lépni - sokadik arculatváltás - és egy csodálatos passz után Bogdán Krisztián csendesítette el ismét - emlékezzünk csak a két évvel ezelőtti bajnokságra - a hazai szurkolókat, és a csapat negyedik, egyben győztes gólját megszerezve beállította a végeredményt. Ha sikerül ezt a küzdeni tudást és a harmadik gólig mutatott egységet átmenteni a Ságvár elleni hazai mérkőzésre, akkor talán lehet keresni valónk a listavezető ellen is. Ha nem, akkor nagy bajban leszünk... Hajrá Fonyód!