Zamárdi, 5-0-ás vereség, sárdagasztás, kilátástalan, elképzelés nélküli játék, egyéni hibák tömkelege. Nem nehéz megállapítani, milyen lelki állapotban várhattuk a Balatonföldvár elleni, lassan létfontosságú mérkőzést. A hiányzók egyre csak bővültek, a sok nehézség ellenére sikerült 11 embert csatasorba állítani. Részsiker.

Mert ami utána jött, az mindennek nevezhető, csak sikernek nem. Az eddig nyeretlen, sőt pontot sem szerző, abszolút utolsó Balatonföldvár 2-0-ás győzelmet aratott. És, hogy még mélyebbre süllyedjünk, elképesztő fegyelemzetelnségek után három játékost is kiállított a játékvezető, így a következő mérkőzésen - Öreglakon - még nem tudni ki lesz az a tizenegy ember, akik a kezdő sípszónál a pályán lesznek.

Gyakorlatilag örülhettünk, hogy már nem az első félidőben kerültünk hátrányba, hiszen a vendégek több alkalommal is csak a szerencsének köszönhetően nem szereztek gólt. Igaz, akadt nálunk is lehetőség. Bogdán Krisztián óriási ziccerben hibázott. Gyenge színvonalú találkozón inkább a mezőnyben folyt a játék, így nem volt meglepő, hogy a csapatok gól nélküli döntetlennel vonulhattak az öltözőkbe, hogy a fordulás előtt frissítsenek egy kicsit.

Na nem mindenkinek sikerült a frissítés, hiszen egy figyelmetlenség - vagy inkább meg nem értés - után előnybe kerültek a vendégek. Majd nem sokkal később emberelőnybe, hiszen egy kakaskodással kezdődő, majd verekedésbe torkolló eset után két játékosunkat is az öltözőbe vezényelte Benke sporttárs. Hogy ne unatkozzanak, a vendégektől is kiállított egy játékost - tegyük gyorsan hozzá, mindegyik jogos volt -, így kilenc emberrel folytattuk a találkozót. Nem sokáig, ugyanis Keöves Andris megkapta második sárga lapját, ami után kettős emberhátrányba kerültünk.

Ezelőtt is óriási volt a tanácstalanság, hiszen külső segítségre nem nagyon számíthattunk, kettős emberhátrányban meg csak futkároztunk a labda után. Sajnos ezt ki is használták a vendégek, és megszerezték első győzelmüket a bajnokságban. Ennyi.